A hollywoodi remake-gyár ismét egy emblematikus mozi új változatával próbál nézőket toborozni: a Rózsák háborúja a két kiváló főszereplő, Olivia Colman és Benedict Cumberbatch és a néhol megcsillanó száraz angol humor ellenére is csak gyenge újragondolása az 1989-es remek fekete komédiának.
Gyerekkorom egyik legfrusztrálóbb és mégis valahogy legemlékezetesebb filmélménye volt a Rózsák háborúja, amelyben Michael Douglas és Kathleen Turner egyre durvuló válási hercehurcáját követhettük nyomon – a csilláros jelenet hozzám hasonlóan biztos sokaknak örökre beleégett a retinájába. Nos, csillár az 1981-es Warren Adler-regényt most újabb köntösben feldolgozó 2025-ös moziban is van, de ennyiben nagyjából ki is merül a hasonlóság a két változat között.
Azonkívül persze, hogy az alapsztori most is ugyanaz: a modern verzióban szintén egy középkorú pár veszik el lépésről lépésre a házasság olykor végtelennek látszó útvesztőjében.
A séf Ivyt és az építész Theot két remek, a humor különböző formáihoz is meglehetősen értő angol színész, Olivia Colman és Benedict Cumberbatch játssza, akik meg is tesznek minden tőlük telhetőt a közönség okos szórakoztatása érdekében. Nem az ő hibájuk, hogy a totálisan életszerűtlen és meglehetősen lukas forgatókönyv (Tony McNamara – Szegény párák) nagyjából a játékidő felénél teljesen elvész az ugyancsak nem túl izmos rendezői kézben (Jay Roach – Austin Powers, Apádra ütök).
Így a végeredmény sajnos fekete komédiának kevés, romantikusnak sok,
és az egész – a nyilvánvaló szándék ellenére – még tanmeseként sem működik igazán.
A sziporkázónak szánt párbeszédek és csipkelődős viták mélyén ugyanis egy, az intézmény történetében csak nemrégiben felbukkant, újfajta házassági konfliktus bújik meg: mi van akkor, ha nem a feleség, hanem a férj áldozza fel és szorítja önként vagy akarattal háttérbe magát a család és adott esetben a nő szakmai előmenetele, sikere érdekében. Ez történik a filmbéli házastársakkal is, akiknek a kapcsolata akkor döccen meg igazán, amikor a férfi szépen ívelő karrierje az általa épített múzeummal együtt hirtelen összeomlik, az addig a két gyereküket otthon nevelő nejéé viszont ezzel párhuzamosan villámsebességgel ívelni kezd. A kezdeti lelkesedést törvényszerűen követi a kiábrándulás, majd az otthoni munkabeosztást övező, menetrendszerűen bekövetkező viták, amíg a felek, néhány katasztrófába torkolló békülési kísérletet követően el nem jutnak a válás gondolatáig.
Mindennek kapcsán szépen meg lehetett volna piszkálni a családban betöltött férfi-nő szerepek változásait, a háttérben a gyereknevelés új útjaival – tekintélyelvűség és fegyelem kontra kiteljesítő szabadság a lehető legkevesebb korláttal –,
kár, hogy ebben az esetben egyik fonalat sem sikerült igazán elkapni.
Arról nem beszélve, hogy mivel már a szenvedélyesnek szánt kezdőjelenet sem tudta elhitetni a két főszereplő között villámcsapásszerűen megszülető szerelmet, a lassankénti utálatba fordulásuk ugyanolyan hamisnak és üresnek tetszik – szinte nem is izgulunk, amikor az utolsó húsz percben csak úgy röpködnek a golyók az észak-kaliforniai tengerpart fölé magasodó sziklára épített, high-tech családi házban.
Amit ehelyett kapunk, az egy ragyogóan fényképezett, erősen a felszínen mozgó, a mellékszereplők, például Andy Samberg és Kate McKinnon komikusi képességeit szintúgy parlagon hagyó, mérsékelten vicces, ám annál sterilebb alkotás. Amelyben egy-két mondat ugyan szépen betalál, de sem a válási pokol nem kap igazán súlyt, sem a modern házasságok egyik fő kérdése: meg lehet-e komoly sérülések nélkül úszni, ha a férj és feleség egyaránt elindul a képességei, ambíciói és egy általa elképzelt tökéletes élet után.
Rózsák háborúja – angol–amerikai vígjáték, 2025. Augusztus 28-tól országszerte a mozikban. Forgalmazza a Fórum Hungary.
Nyitókép és fotó: Fórum Hungary
Évtizedek óta nem volt példa rá, hogy két magyar alkotó is esélyes legyen az Arany Oroszlánra. A ma kezdődő 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon egyszerre debütál Nemes Jeles László Árva és Enyedi Ildikó Csendes barát című alkotása.
Már a bemutatója előtt meglehetősen nagy hullámokat vetett a Superman legújabb mozis feldolgozása, miután a rendezője bevándorlóként utalt a címszereplőre. A végeredmény viszont nem ennyire direkt, inkább egy erősen nosztalgikus, grandiózus képi világú tanmesét látunk az emberi jóságba vetett töretlen hitről.
A hasonlóság nem véletlen, hiszen az egyszerűen csak F1 – A film címet kapott szuperprodukciót a Top Gun: Maverick csapata készítette. A már a magyar mozikban is látható végeredmény a Forma–1-rajongók számára biztosan csalódás, de régi vágású hőstörténetként egész jól működik.
A magyar mozgóképnek nemcsak több mint egy évszázados múltja van, de sok műfajban egyre virágzóbb jelene is. Ezt ünneplik június 18-ától 21-éig Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban.
Ennél a brigádnál csak az Újpestnél vannak hülyébbek.
Már látszik a fény az alagút végén.
Ha egy őszinte pillanatában mond valamit a terveikről, akkor utólag mondhatja, hogy hahh, ott a bizonyíték, a videót mesterséges intelligenciával csinálták.
