„A Tisza kiinná a bögréből a kakaót” – Nagy Attila Tibor és Kiszelly Zoltán elemzői évértékelése

Mik voltak az év legfontosabb momentumai? 

Nagy Attila Tibor: 2025-ben kiderült, hogy Magyar Péterr előretörése a tavalyi európai parlamenti és önkormányzati voksoláson nem pusztán egy pár hónapra szóló „baleset” volt, hanem legalábbis az országgyűlési választásig kiható esemény. Idén a győzteshez húzás jelensége megmaradt a Tiszánál, érdemben tudta növelni a támogatottságát. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a növekedés elérte a plafonját, a kutatások szerint a párt már nem nagyon tud tovább erősödni. Azt is láthattuk, hogy 2024-ben a Fidesz még meglehetősen nehezen találta a Tisza ellenszerét, 

A kormánypárt arra jöhetett rá, hogy nem megy sokra, ha Magyar Pétert a személyében támadja, sőt akár kontraproduktív is lehet, ezért inkább a politikájában kell támadni. Fordulópontnak tartom augusztus 25-ét, amikor az Index első cikke megjelent a Tisza adóemelési terveiről. Onnantól kezdve látható, hogy a Fidesz inkább arra hívja fel a választópolgárok figyelmét, hogy a Tisza hatalomra jutása veszélyekkel jár, ami leginkább a pénztárcájukat érinti. Ami a gazdaságpolitikát illeti, nem következett be a repülőrajt és a 3-4 százalékos gazdasági növekedés. Itt a kormány kudarcot vallott, függetlenül attól a ténytől, hogy a német gazdaság sem nagyon megy előre, de ezt előre lehetett tudni. A külpolitikában változatlanul megmaradt az Európai Bizottsággal való szembenállás, ennek következtében Magyarország továbbra sem fér hozzá a befagyasztott uniós pénzekhez. Azt viszont elkönyvelheti a kormány, hogy a miniszterelnök meghívót kapott a Fehér Házba, és néhány héttel később Moszkvába is el tudott jutni. 

Kiszelly Zoltán: Ha a gazdaságot nézzük, akkor – ahogy a miniszterelnök mondta – hosszú volt a kifutópálya a repülő­rajtnál, az uniós pénzek visszatartása, a német gazdaság gyengélkedése, a szankciós politika miatt nem sikerült érezhetően növelni a gazdaságot. Azonban azt is látni lehet, hogy a washingtoni út talán az év egyik legfontosabb eseménye volt, nemcsak kommunikációs szempontból, hanem azért is, mert Magyarország kivételt kapott az amerikai olajszankciók alól. Vagyis továbbra sem kell egy sokkszerű átállást végrehajtani az orosz olajról. Ami a politikát illeti: a miniszterelnök a februári évértékelőjével és a március 15-ei beszédével még a törzsszavazók felé fordult, az év második felében viszont elkezdett középre húzni, a bizonytalanok felé. Magyar Péter továbbra is három témára fókuszál: az állami szolgáltatások színvonalára, a korrupcióra, és ami az év második felében egyre inkább előjött, hogy a miniszter­elnök kihívójaként jelenik meg. Ám a három témájából már csak egy maradt: a miniszterelnök támadása. Emiatt 

Magyar Péter az év elején stabilizálta szavazóbázisát, ez nagyjából két rétegből áll. Az egyik, amelynek tagjait én ellenzékváltó szavazóknak hívom, ők korábban Márki-Zay Péterben, Botka Lászlóban, Bajnai Gordonban látták az új kihívót. A másik halmaz a kormányváltó szavazók, akiket idén tavaszra a többi párttól tudott elhozni a Tisza, főként a Demokratikus Koalíciótól és a kis pártoktól. Melléjük kellene a bizonytalan szavazókat behúznia, de miután még mindig a törzsszavazóinak kommunikál, kérdés, hogy ez elég lesz-e. 

Az év végére a Tiszának tulajdonított gazdasági csomag került a középpontba. Mennyire befolyásolja ez az erő­viszonyokat? 

N. A. T.: Nagyban függ attól, ki hiszi el, hogy ez a Tisza programja, és ki nem. Persze az is kérdés, hogy a bizonytalanokat mennyire gondolkodtatja el. Nem véletlen, hogy a Fidesz most nem Magyar Péter személyével foglalkozik, hanem az emberek egzisztenciális félelmeire igyekszik építeni. 

K. Z.: Az ellenzéki adócsomag a 2010 előtti időket idézi, amikor a rászorulókra hivatkozva sarcolták a középosztályt. Erre már többször nemet mondott az ország, legutóbb 2008-ban és 2010-ben. Az ellenzéki adócsomag megerősítheti a NER-t, elvégre a középosztály, a kkv-k, az alsó középosztály és a szegények életstratégiája a jelenlegi adókörnyezetre épül, ezt a brüsszeli elvárásoknak való megfelelés fenekestül forgatná fel, amit egyikük sem akar. Egyre többen sejtik, hogy a Tisza kiinná a bögréből a kakaót. 

Az elmúlt év azt is megmutatta, hogy villámgyorsan követik egymást a történések. Lehet-e döntő egy választás előtt kirobbanó botrány? 

K. Z.: Ez az Egyesült Államokban az „October surprise”, vagyis az októberi meglepetés, amelynek lényege, hogy a novemberi elnökválasztás előtt még kihoznak valamilyen ügyet, mint amilyen nálunk a 2019-es önkormányzati választás előtt a Borkai-ügy volt, vagy Ausztriában a 2019-es európai parlamenti választás előtt az Ibiza-botrány. Nyilván nem egy botránytól lesz változás, de a „deus ex machina” eseményeket nem lehet kizárni. Ilyen lehet, ne adj’ Isten, a háború eszkalálódása vagy éppen egy békemegállapodás, vagy egy olyan nem várt nemzetközi esemény, amely közvetlen hatással van Magyarországra, mint amilyen 2022-ben a háború kitörése volt. Elképzelhető az is, hogy olyan témákat találnak a pártok, amelyek az eddig nem szavazókat, a politikai névteleneket érik el. A migráció vagy az oltásellenesség is ilyen volt. 

Orbán Viktor kihívója vitát szeretne. Mit gondolnak, lesz vita a választás előtt? Lenne értelme? 

N. A. T.: Elfogadhatatlannak tartom, ha nincs tévévita a miniszterelnök-jelöltek között. Elvárható lenne a mindenkori kormányfőtől, hogy vállalja. Főleg, hogy – és ebben talán egyetértünk Zolival – most van egy egyértelmű kihívó. Ki kell kényszeríteni a Fideszből, hogy a miniszterelnök leüljön vitázni, még akkor is, hogyha kétségtelenül rossz emlékei vannak a 2006-os vitáról, amelyet Gyurcsány Ferenc nyert meg. A kérdés persze az, hogy a Fideszben úgy látják-e, érdekükben áll a vita. A kormánypártnál abban bíznak, hogy enélkül is van esélyük a választás megnyerésére, és amíg így gondolkodnak, nem számítok változásra. De ha a belső mérések azt mutatják, hogy javítaná Orbán Viktor esélyeit egy vita, akkor belemennének. Első blikkre egyébként úgy tűnhet, hogy Magyar Péter a maga dinamizmusával, szónoki képességével meg tudná verni Orbán Viktort egy vitában, csakhogy 

Tehát nem vagyok teljesen biztos, hogy egy vitahelyzetben Orbán Viktor feltétlenül vereséget szenvedne, mert Magyar Péternek is van egy nagy gyengéje: kibillenthető a lelki nyugalmából. 

K. Z.: Egyetértek Attilával abban, hogy nyilván minden közélet iránt érdeklődő ember szívesen venne egy vitát. Az utóbbi húsz évben azonban kikopott a magyar politikából a miniszter­elnök-jelölti vita. Az összecsapás mindig a kihívó érdeke, most nyilván Magyar Péteré. Őt még nem választották meg, Orbán Viktort viszont már ötször, de a vitával egy polcra tudná helyezni magát a kormányfővel. Én sem zárom ki, hogy lesz végül vita, bár kicsi a valószínűsége. Magyar Péter kommunikációjában az látszik, hogy egy lélegzettel Mészáros Lőrinctől Hatvanpusztán át eljut Tiborcz Istvánig, és személyeskedik, nem beszél az adórendszerről vagy arról, hogyan viszonyulna Ukrajnához. Ezzel tudja megtartani a törzsközönségét, plusz azt reméli, hogy ezekkel a témákkal még a bizonytalanoktól is képes szavazókat behúzni. Ez nem vita, 2006-ban Gyurcsány Ferenc sem vitázott, hanem támadott és kinyilatkoztatott. Ráadásul a miniszterelnök érve, miszerint neki Magyar Péter brüsszeli főnökeivel van vitája, stimmel, hiszen az előző választásnál 10 millió dollár gurult az ellenzékhez. Most is azt látjuk, 

N. A. T.: Nagyon sok Magyar Péter-gyűlést néztem meg az interneten, és személyesen is jelen voltam egy páron. A beszédeiben bőven van személyeskedés, de látok bennük tartalmi elemeket is. Problémát inkább az jelent, hogy nem nagyon tud újat mondani mostanában. Mintha kifulladóban lenne a Magyar Péter-projekt, ezért egyfajta újratervezésre, politikai rebootra volna szükség. A jelöltállítás lezárulta megadja Magyar Péternek azt a lehetőséget, hogy némi változatosságot vigyen a gyűléseibe, és oldja a one-man-show-t. 

Ha már a Tisza jelöltjeinél tartunk, mennyire jelent előnyt vagy éppen hátrányt a Fidesz rutinos képviselőivel szemben, hogy döntő többségük civil? 

K. Z.: A képviselőknek érdemi munkát kell majd végezniük a parlamentben. Nyilván nem várható el senkitől, hogy azonnal mindenhez értsen, ezért van a pártoknak háttérapparátusuk, tanácsadói körük, alapítványuk. Ami talán érdekesebb, hogy milyen elvárásokat támaszt velük szemben Magyar Péter – ugye azt látjuk, hogy az Európai Parlament és a Fővárosi Közgyűlés tiszás tagjaitól leginkább azt várja el, hogy ne beszéljenek, csak azt csinálják, amit ő mond. 

N. A. T.: Egyrészt 

Magyar Péter amúgy is szereti magukat úgy eladni, hogy ők még tiszták. Orbán Viktoréknak pedig már önmagában kihívás, hogy több mint tizenöt éve vannak hatalmon, hiszen nehezebb fenntartani az érdekesség, az újdonság varázsát egy hosszú évek óta kormányzó pártnál. De hátrányt is jelenthet a Tisza-jelöltek zöldfülűsége. A fideszes választókerületi elnökök és országgyűlési képviselők már jól ismerik, mert jól kell ismerniük a választókerületüket. Van egy bejáratott, frissülő adatbázisuk, aktivistacsoportjuk, és áprilisra már nagyjából azt is tudni fogják, hogy mely háztömbben mik a politikai preferenciák. Ennek megfelelően tudják majd aktivizálni a szavazókat a választás napján. 

K. Z.: Ennek kapcsán fontos, hogy beszéljünk a tiszás adatszivárgásról. Magyaréknak az volt a stratégiájuk, hogy mindenkit beterelnek a Tisza Világ alkalmazásba. Ezen lehetett véleményt nyilvánítani a Nemzet hangja 2 szavazáson, illetve ott voksoltak volna a képviselőjelöltekről is. Ez pont az adatbázis felépítése miatt volt fontos. De az adatszivárgások visszavetették a projektet, mindent át kellett rakni a honlapra, és most az egészet kezdik elölről. 

N. A. T.: Visszatérnék a jelöltkiválasztásra. Választó­kerületenként hárman indultak, egyikük nyert, így maradt két vesztes jelölt. Ráadásul Magyar Péterék még azt is kitalálták, hogy városonként, településenként akár több Tisza-szigetet is létre lehet hozni. Tehát Magyar maga keltett mesterséges rivalizálást a szigetek között, és azt is el tudom képzelni, hogy a két vesztes jelölt mögött álló szigettagokat meg kell győzni arról, hogy bár nem az ő jelöltjük győzött, támogassák a nyertest. Ráadásul azt is tudom, hogy a pártközpont egyértelműen megfogalmazta az elvárást a Tisza-szigetek tagjaival szemben, hogy legyenek kedvesek támogatni a győztes jelöltet, mert innentől kezdve ő fogja irányítani a helyi kampányt. 

K. Z.: 

ahol már korábban nyertek ellenzéki jelöltek egyéniben. De kérdés, hogy egy ilyen ejtőernyős jelöltért, aki a helyi Tisza-szigetek közé érkezik, mennyien lelkesednek. 

Digitális tér. A Fidesz saját bevallása szerint is le volt maradva ezen a területen, ezért indította el a digitális polgári köröket, illetve a Harcosok Klubját. Sikeresnek tartják az Orbán Viktor által meghirdetetett „digitális honfoglalást”? 

N. A. T.: A Fidesznek még biztos hogy erősítenie kell a digitális térben, de 2025 második felére aktívabb, kezdeményezőbb lett ezen a téren. Orbán Viktor kilépett a komfortzónájából, pedig korábban saját bevallása szerint azt sem tudta, hogy a YouTube miről szól. De a környezetében voltak olyan huszonéves fiatalok, akik tisztában vannak a közösségi platformok működésével, és rávehették a miniszterelnököt arra, hogy lépjen ki a megszokott televízió, Kossuth Rádió körből. A digitális polgári köröknek és a Harcosok Klubjának az is a feladata, hogy az algoritmust meg­próbálja úgy befolyásolni, hogy minél több kormánypárti tartalom jelenjen meg a felhasználóknál a platformokon. 

K. Z.: A tavalyi amerikai elnökválasztás előtt Donald Trump rengeteg helyre elment, podcastokban szerepelt. Ezek egyes műsorvezetők vagy csatorna köré épülnek, és mindegyik más közeget szólít meg. A Fidesz kommunikációja az utóbbi időben kissé elkényelmesedett, láttuk, hogy például sok képviselő és polgármester csak „kopipésztelte” a központi üzeneteket, ami nyilván nem tartalmaz hozzáadott értéket. 

N. A. T.: Valószínűleg ennek is betudható, hogy a Fidesz miért cseréli le a képviselőjelöltjeit a választókerületek nagyjából egyharmadában. Ezeken a helyeken vélhetőleg az adott képviselő közösségimédia-aktivitásával, annak a minőségével sem lehetett elégedett. 

K. Z.: Az elkényelmesedés a kommunikációs térben sem jó. A törzsszavazókra való fókuszálás fontos, de a választást a bizonytalan szavazók döntik el. A médiafogyasztásban bekövetkező változást is le kell követni. Még mindig van négy-öt meghatározó csatorna, csak mellettük kialakult több tucat platform, jönnek az influenszerek, akikre odafigyelnek az emberek. A jobboldal sokáig csak reagált az egy lélegzetvétellel rázúdított vádakra, és emiatt defenzívába szorult. Aztán rájött, hogy azt kell csinálni, amit a túloldal már régóta tesz: a vádaskodást egy mondattal rövidre zárni, és inkább kezdeményezni, a fényszórókat pedig a rivális hibáira irányítani. A Harcosok Klubja és a DPK arról is szól, hogy beleállnak a vitákba, és ez mintául szolgálhat a szimpatizánsoknak is.

Nyitókép: Mandiner-archív