Egészpályás letámadásba kezdett a férfiak ellen az elismert lengyel rendező

A szintén a Lengyel Filmtavaszon debütált Fivérem kapcsán írtam, hogy akár itthon is játszódhatna, olyannyira hasonlóak a megfogalmazott problémák, a helyszínek és az élethelyzetek. Úgy tűnik azonban a közép-európai országot sem kímélte a globalizáció és az amerikanizálódás, az Otthon, édes otthon esetében már kevésbé érezni, hogy hasonló kultúrkörben élnénk; egy tipikusan nyugati mintákat – és ami nagyobb probléma – nyugati ideológiákat követő alkotásról van szó. 

És az is biztos, hogy ekkorát talán még sosem hazudtak szinopszisban. Azt írják ugyanis, hogy 

Nos, abban még a legszélsőségesebb liberálisok is egyetértenek általában, hogy a szerelemféltés mint kifejezés végtelenül kártékony és hamis, mert amikor az egyik fél bántalmazza, korlátozza, fizikailag és verbálisan megalázza a másikat, az minden, csak nem szerelem, szóval nem csupán félrevezető a fentebb idézett mondat, hanem kifejezetten ártalmas is. Az alkotóknak azonban valószínűleg semmi beleszólásuk nem volt abba, hogy más országokban miként marketingelik a filmjüket, mert a sztori sok mindenről szól, csak nem a szerelemről. 

Adott egy huszonéves lány, aki még az anyjával él együtt, online megismer egy férfit, és hamar megtalálják a közös hangot. Mindketten rendkívül olvasottak, azt játsszák, hogy különféle idézeteket küldenek egymásnak, a másiknak pedig ki kell találnia, mely írótól származnak a sorok. Aztán egy házibuli keretében megtörténik az első találkozó, és noha a pasi kicsit idősebb és pocakosabb, mint a fiatal nő gondolta, egészen jól rezonálnak együtt. Az ismerkedés fázisában, jó néhány lépést átugorva, rögtön össze is költöznek, minden rózsaszín, aztán a férfi egyre inkább kimutatja a foga fehérjét. Kiderül, hogy nem egy dologban hazudott, 

Ekkor még könnyű azonosulni a főszereplőnővel, hiszen bár kívülről nézve mindenki arra bátorítaná, hogy villámgyorsan szedje a sátorfáját, és vissza se nézzen, viszont akkor haza kellene költöznie az alkoholista anyjához, aki állandóan zaklatja és prostituáltnak nevezi már csupán azért, mert ismerkedni merészel egyáltalán. Így aztán a lány marad, bízik benne, hogy a bántalmazás egyszeri eset volt, amiről persze szó sincs, hiszen ezt követően szabadul csak el a pokol. 

És rendkívül feszengető nézni, hogy nem képes a sarkára állni, de ha ez nem lenne elég, még össze is házasodik a vadállattal, és gyereket vállal tőle. Amikor pedig megelégeli, hogy a férfi terhesen is üti-vágja, kiderül, hiába hívja a rendőrséget, a politikai kapcsolatokkal rendelkező pali mindegyikkel remek viszonyt ápol. Végül a nő egyfajta pszichózisba esik, és miközben a legverejtékesebb rémálommá válnak a napjai, nézőként mi magunk sem tudjuk, hol mosódik el a határ a valóság és a hallucináció között. 

Korántsem vagyok annyira háklis, hogy rögtön ráagassam egy filmre a feminista jelzőt csak azért, mert egy szélsőségesen ellenszenves férfi és egy megalázott nő dinamikáját ábrázolja. De az Otthon, édes otthon esetében nem elég, hogy a pasi a sátánnal is gonoszabb, elmeháborodottabb és gátlástalanabb, 

míg a bántalmazó anyafigurát leszámítva a nők egytől egyig fizikailag, verbálisan, de még anyagilag is megalázott áldozatok. Minden képkockán érezni, hogy nem – vagy legalábbis nem kizárólag – az a célja a mozinak ezzel a végtelenül szélsőséges tálalással, hogy felhívja a figyelmet a párkapcsolaton belüli erőszakra, és erőt öntsön azokba, akik nem mernek lépni. Hanem az, hogy társadalmi töréspontokat alkosson. Annyira felhúzva a borzalmakat tehetetlenül szemlélő nézőt, hogy rosszul legyen az emberi viszonyok gondolatától is. 

A hazájában rendkívül sikeresnek számító Wojciech Smarzowski rendezőt pedig nem ejtették fejre, tudja és érti, miként kell a végletekig fokozni a feszültséget. Viszont nagyjából azzal a hatásmechanizmussal él, mint a Köpök a sírodra vagy a hetvenes évek más, úgynevezett rape and revenge filmjei, azaz azok a B kategóriás alkotások, amelyekben egy nőt miután hosszasan bántalmaznak, megerőszakolnak, talpra áll, és kéjes örömmel nézzük, ahogyan kegyetlenül visszavág. Esetünkben azonban utóbbi elmarad, csak fokozódik a feszültség, nincs feloldozás, csak a maró férfiundor. 

Otthon, édes otthon – lengyel dráma. Április 30-tól a Pannonia Entertainment Ltd. forgalmazásában országszerte a mozikban. 

Nyitókép: Otthon, édes otthon. (Pannonia Entertainment Ltd.)