Charlize Theron az életét kockáztatta a Netflix kedvéért, de nem hálálták meg neki

Próbálom belehelyezni magam Taron Egerton helyzetébe: a Fekete madár című drámasorozattal Golden Globe-jelölést kapok, majd rám osztják Elton John szerepét a nagyszabású életrajzi filmben, a Rocketmanben, és el is nyerem a díjat. Ezután valószínűleg úgy lennék vele, hogy addig kell ütni a vasat, amíg forró, és csak művészileg nívós ajánlatokra mondanék igent. Így el sem tudom képzelni, mi járhatott a fejében, amikor a Netflix átküldte neki a Csúcsragadozó forgatókönyvét; tipikus tucatthriller, amelyben a gonosz karakterének a megformálása enyhén szólva sem biztosít nagy játékteret Egerton tehetsége csillogtatásához. 

Persze mondhatnánk, hogy biztos „az arccal a kassza felé” mentalitás vezérelte, de ekkora sikerek után beárazni saját magunkat egy ilyen produkcióval azért nem a hosszú távú karrier záloga. Az Oscar-díjas Charlize Theron esetében más a helyzet, bár olyan formában van, hogy simán fenékbe billenthetné a legtöbb feleannyi idős kollégáját, Hollywood könyörtelen hely a nők számára,

Ő azonban ügyes stratéga, tudta jól, hogy romantikus drámákban nem terem számára a végtelenségig babér, így már a 2005-ös Aeon Flux című képregényfilmben kipróbálta magát akcióhősként. És nem rajta múlt, hogy az orbitális bukás lett a végeredmény, az újkori Mad Max-filmek óta azonban már tudatosan erre a szerepkörre épít.

És ezúttal is a fizikai erejét kellett bevetnie. Egy gyászoló nőt alakít, aki hegymászás közben elvesztette a férjét, majd Ausztráliába utazik, hogy egy vadvízi evezés során szétszórja a hamvait. 

Nyilván nem a hasonló alapsztorikból szoktak klasszikusok születni, de a szintén a szigetországban játszódó Wolf Creek – A haláltúra azért elég korrekt volt, nem beszélve a hasonló tematikájú Gyilkos túráról, amely ötvennégy év után is ugyanolyan hidegrázós élmény, mint 1972-ben lehetett. De utóbbit a zseniális John Boorman rendezte, a Csúcsragadozót pedig Baltasar Kormákur, aki valószínűleg nem a szamárpadban töltötte a filmes képzést, de nem is ő lehetett az osztályelső stréber, akiről mindenki másolni próbált dolgozatíráskor. 

Nem esik ki a kamera a kezéből, mások mellett az Everesttel, a Fenevaddal vagy a Dermesztő mélységgel is bizonyította, 

de azért semmi olyasmit nem láthattunk még tőle, amelyet akár az említett alműfajon belül is felemlegetnénk. 

És ezúttal sem lépte át a saját árnyékát. Nem arról van szó, hogy a Csúcsragadozó rossz lenne, a baráti, alig másfél órás játékidő végig pörög, és sikerül néhány valóban feszült pillanatot is prezentálnia. Az izgalmasabb szegmensek erejét növeli, hogy a két színész jó néhány rázósabb sziklamászós jelenetet biztosítókötél nélkül vett fel, Charlize Theron el is törte a lábujját, és ahogy utólag fogalmazott, csoda, hogy egyáltalán túlélte a forgatást. 

Sajnos azonban a macska-egér játékba nem sok kreativitás szorult, sem a főszereplő, sem az ellenlábasa nem egy izgalmasan megírt, emlékezetes karakter. Így ugyan el lehet a mozival ütni egy szombat estét, egy másodperce sem olyan fárasztó, mint a Netflix legutóbbi nagy dobása, a Haragos természet, viszont egy olyan világban, amelyben bármikor újranézhetjük a Gyilkos túrát, sok értelme nincs vesződni a hasonló felvizezett változatokkal. 

Csúcsragadozó – amerikai, kanadai, ausztrál thriller. Megtekinthető a Netflix kínálatában. 

Nyitókép: Csúcsragadozó. (Forrás: Netflix)