Tényleg olyan jó Denzel Washington modern klasszikusa? – itt A tűzben edzett férfi sorozatverziója
Sok szempontból még élvezetesebb is mai szemmel.

Az talán túlzás, de semmiképpen sem öregbíti Denzel Washington kultikus filmjének hírnevét. A tűzben edzett férfi sorozatverziója tartogat néhány erősebb pillanatot, de összességében a lelketlenség árad belőle.

A 2004-es A tűzben edzett férfiról szóló önálló cikkben írtam, hogy bár a mozibemutatója idején nem sok vizet kavart, a közönség később felfedezte, és komoly kultusz alakult ki körülötte. Mindez nem meglepő, mert annak ellenére, hogy semmiképpen nem nevezhető akciófilmes mérföldkőnek, a videóklipes stílusával egyszerre volt rendkívül modern, a szikár sztorijával pedig kifejezetten régi vágású. És ugyan a történet igencsak drámaian zárult, az alapjául szolgáló regény fináléja kevésbé volt drasztikus; a főszereplő négy másik folytatásban is visszatért írott formában, ami tökéletes kiindulópontja lehetne akár egy több évados sorozatnak is.

A Netflix le is csapott a jogokra, viszont az első szezont ledarálva csodálkoznék, ha a széria körül is hasonló kultusz alakulna ki, illetve meglepne, ha egynél több további évadot megélne. Nem azért, mert olyan rossz lenne, egyszerűen csupán betonközepes, ahhoz viszont szemlátomást sokat költöttek rá, hogy hosszú távon rentábilis legyen.

A tűzben edzett férfi új változata lényegében a jelenkori fogyasztási szokások áldozata lett.
Tony Scott adaptációjának az egyik legnagyobb ereje abban rejlett, hogy már-már pimaszul komótos tempóban építkezett. Egy akciófilm esetében, pláne egy ilyen címmel, arra számítanánk, hogy mire elhelyezkedünk a fotelben, a címszereplő máris ledarált egy fél bűnszervezetet, ezzel szemben a rendező több mint egy órán keresztül építette a karaktereket, hogy minél erősebb érzelmi kötődést alakítson ki még a pokol elszabadulása előtt. És bár azzal szoktak érvelni a sorozatok mellett a mozifilmekkel szemben, hogy előbbi esetében nincs egy megszabott időkeret, amibe bele kell tuszkolni a történetet, így részletgazdagabban ki lehet bontani a szereplőket, azért a pilotepizódba is csak bele kell tuszkolni valami grandiózus eseményt ahhoz, hogy a néző kíváncsi legyen a következő részre.
Éppen ezért a széria durr bele módon indít, az első negyvenperces etapban gyors ecsetvonásokkal felfesti a figurákat, és
már azelőtt kezdetét veszi a káosz, hogy egyáltalán megjegyeznénk a nevüket.
Viszont a felütés sem olyan drámai. Itt is egy egykori zsoldos a főszereplő, akit komoly traumák kínoznak, a depresszióját alkoholizmussal kezeli, majd egy régi gazdag barátja felbéreli testőrnek. Csak esetünkben nem a megbízói lányát rabolják el, hanem ő az egyetlen túlélő, miután az egész família merénylet áldozata lesz, a hősünknek pedig védelmeznie kell, miközben sorra levadássza mindazokat, akik az akció mögött állnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Sok szempontból még élvezetesebb is mai szemmel.

Azt, hogy Tony Scott virtuóz stílusát nem ültették át kisképernyőre, érthető döntés: ekkora dózisban fárasztóvá vált volna. Sokkal nagyobb probléma, hogy más szempontból sem próbál egyedivé válni a sorozat, semmi íze nincs az egésznek.
A bosszúszomjas férfit alakító Yahya Abdul-Mateen II alapvetően jó választás, de nem Denzel Washington kaliberű színész, és igazából lehetősége sincs kiteljesedni, a karakterének a drámai gyötrődése csak nyomokban érthető tetten. Amint beüt a krach, elhajítja a piás üveget, a tettek mezejére lép, nem egy saját démonjaival is küzdő, hanem egy teljesen szimpla akcióhőst látunk, aki hideg profizmussal végzi a dolgát.
És közben jól érezhetően
nem spóroltak az akciójeleneteken.
Nem véletlen, hogy az előzetesben is ezeket emelték ki, csak az a probléma, hogy pénzért nem lehet feszültséget vásárolni. Van egy-egy érdekes, erőteljes szekvencia, de még a védelmező és a lány karaktere is vázlatos, így aztán amikor teljesen érdektelen mellékfigurák keverednek hosszadalmas tűzpárbajba, akkor nevetséges elvárás az alkotók részéről, hogy lerágjuk a körmünket értük.
Hasonló okokból a merénylet mögött álló személyek leleplezése sem épp eget rengetően izgalmas. Aki persze kifejezetten rajong a politikai színezetű, paranoid összeesküvés-elméletes thrillerekért, és unásig nézte már az olyan klasszikusokat, mint A Keselyű három napja vagy A profi, annak egynek elmehet háttérzajként A tűzben edzett férfi, de aligha fogja újra elővenni, vagy vágni a centit a következő évadig.
Ugyanis akárcsak a 2004-es változatnak, a sorozatnak is van egy „ilyesmi manapság már nem nagyon készül” típusú íze, csak míg az előbbi esetében ezt a nyerseségére és a kompromisszummentességére értettük, most ellentétes előjelet kap ez a felkiáltás. A széria leginkább a kilencvenes évek számtalan bármiféle egyéni stílust nélkülöző, színtelen-szagtalan akciófilmjeit idézi, ezeket a produkciókat pedig azért kevesen sírják vissza.
A tűzben edzett férfi – amerikai akciófilm-sorozat. Elérhető a Netflix kínálatában.
Nyitókép: A tűzben edzett férfi. (Netflix)