Tényleg olyan jó Denzel Washington modern klasszikusa? – itt A tűzben edzett férfi sorozatverziója

Amikor 2004-ben mozikba került A tűzben edzett férfi, nem volt anyagi bukás, de eget rengető sikert sem aratott, a nézők nagy része nemcsak Amerikában, de itthon is elment mellette. Aztán megjelent videókazettán és DVD-n, és ezzel párhuzamosan az illegális letöltőoldalakon, és hirtelen egyre többen figyeltek fel rá, szabályos kultusz alakult ki körülötte. Mindez a mai napig érzékelhető, ha egy akciófilmrajongót leszólítunk az utcán, és megkérdezzük, mely alkotásokat tartja a legjobbnak a műfajból az utóbbi huszonöt évből, valószínűleg az első öt között fogja említeni az Elrabolva vagy a John Wick mellett. 

Pedig akárcsak a két említett sikerfilm, 

Adott egy súlyosan traumatizált, öngyilkossági gondolatokkal küzdő és a szorongásait alkohollal oldó férfi, aki elvállalja, hogy testőrként vigyáz egy gazdag család lányára Mexikóban. Hősünknek esze ágában sincsen barátkozni a védencével, vagy úgy bárkivel bármiféle emberi kapcsolatot kialakítani, csupán gépiesen végzi a rá bízott feladatokat, aztán mégis megkedveli a gyereket, amelynek hatására kezd visszatérni belé az életösztön. Így amikor egy helyi kartell elrabolja a lányt, a férfi brutális bosszúhadjáratba kezd.  

Kezdjük azzal, hogy ha mostanában látunk egy kicsit is régimódibb vonalvezetésű akciófilmet, nosztalgikus könnyeket hullatunk, hogy ilyesmik ma már szinte egyáltalán nem készülnek. Nem volt sokkal jobb a helyzet már a kétezres évek közepén sem, ugyan a képregény-adaptációk még nem uralták le a piacot, de mások mellett a Harry Potter- vagy A Karib-tenger kalózai-sorozattal Hollywood már elkezdte felépíteni a jelenlegi franchise-rendszert. Amelyben fehér hollónak számított egy olyan kompromisszummentes alkotás, mint A tűzben edzett férfi. 

És bár 

és itt kapjuk talán a legnagyobb dózist mindabból, ami miatt szeretni lehet a rendező munkáit. A csaknem két és fél órás játékidejével messze ez a leghosszabb filmje, noha a sztori és a zsáner alapvetően nem kívánná meg ezt a terjedelmet, Scott azonban vagy egy órát rászán arra, hogy gondosan felépítse a karaktereket, megalapozza a drámát, hogy amikor a fordulat bekövetkezik, és megindul a bosszúhadjárat, akkor átérezzük a főszereplő elszántságát, dühét és haragját. 

És talán ez a legbrutálisabb filmje is, bár korábban sem törekedett arra, hogy finomkodjon, hátha az alacsonyabb korhatár-besorolás miatt majd több nézőt vonz a mozikba. Esetünkben viszont, ahogyan a hőse egyesével levadász, majd néha meg is kínoz mindenkit, hogy információt nyerjen az emberrablók kilétéről, olyan erőszakos eszközöket is bevet, amelyek a mai napig felszisszenést válthatnak ki az egyszeri nézőből. A casting pedig önmagában csillagos ötös: elképzelhetetlen utólag, hogy ne Denzel Washington játssza a megkeseredett, de az életének új értelmet nyerő férfit.

Igaz, hamarosan muszáj lesz mégis elképzelnünk, mert a Netflix sorozatában nem ő, hanem a Wonder Man címszereplője, Yahya Abdul-Mateen II alakítja majd. Mellette olyan színészek tűnnek fel, mint  Christopher Walken vagy a bemutató évében még mindössze tízesztendős Dakota Fanning, akiről már ekkoriban világosan lehetett érezni, hogy őstehetség.

Tony Scott mindig is nagy súlyt fektetett a külsőségekre, olyannyira, hogy a kilencvenes években a Cinema Magazinban össze is foglalták, miből lehet egyből felismerni a rendezéseit. A csillagos-sávos lobogó általában az első percekben feltűnik, sok pátoszos jelenet úszik a naplementében, a lakásbelsőkbe meg mindig a függönyön keresztül szűrődik be a fény, amely rendkívül dögös atmoszférát kölcsönöz. Ezeken kívül a férfi szereplőket gyakran láthatjuk félmeztelenül, verejtékezve, hogy az izzadtság még inkább kiemelje az izomzatukat, ha pedig elered az eső, akkor biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan valami szörnyű dolog történik. Ezek nagy része igaz a Top Gunra, Az utolsó cserkészre vagy A rajongóra is, Scott azonban az 1998-as A közellenséggel hirtelen teljes mértékben megreformálta a stílusát is áttért a videóklipszerű esztétikára. 

Mindezt A tűzben edzett férfi esetében járatta csúcsra, olyan szabálytalan a tempója, mintha a vágó felváltva fogyasztott volna speedet és Xanaxot: az egyik pillanatban peregnek a képkockák és veszett mód csattog az olló, majd egy olyan hirtelen lassítással él, hogy lefejeljük az anyósülést, 

A hatásvadász tálalást szemérmetlenül el is túlozta olykor, különösen azoknál a szegmenseknél, amikben egy-egy hangsúlyos mondat nem csupán a szereplők száját hagyja el, hanem feliratként egyből megjelenik a képernyőn is. Ezek az eszközök százból kilencvenkilenc rendező esetében arcpirítóan kellemetlenek lettek volna, Scottból azonban olyannyira áradt a virtuóz stílusérzék és a magabiztosság, hogy az extravaganciája nem fordult önmaga paródiájába, hanem ténylegesen elérte a kívánt hatást. 

A.J. Quinnell regényét egyébként először a nyolcvanas években filmesítették meg, Tony Scott már akkor tárgyalt a producerekkel, de visszautasították, mondván, nincs elég tapasztalata. Ami abból a szempontból igaz volt, hogy ekkor még csak Az éhség című horrort jegyezte, de már azzal is komoly feltűnést keltett a saját hangulatával és vizualitásával, Cannes-ban is vetítették. Viszont az már nehezebben indokolható, hogy a szintén nem éppen nevesnek számító Elie Chouraqui bízták meg a rendezéssel helyette. Így született az 1987-es Testőr kereszttűzben, és szépen el is hasalt anyagilag, a nézők sem rajongtak érte. A korábbi döntéshozók pedig verhették a fejüket a falba, mert közben Scott elkészített a Top Gunt, és szétrobbantotta a kasszát, majd megfejelte mindezt egy másik slágerfilmmel, a Beverly Hills-i zsaru 2-vel. Tizenhét évvel később pedig végképp elégtételt érezhetett azáltal, hogy végül csak feldolgozta A tűzben edzett férfit, míg a nyolcvanas évekbeli verzió a feledés homályába merült. 

Egy ember azonban biztos szerette az első változatot is. Ő nem más, mint Quentin Tarantino, aki a nyolcvanas években egy videótékában dolgozott. És egy nap bement hozzá Brian Helgeland, a 2004-es adaptáció forgatókönyvírója, és megkérte, hogy ajánljon neki egy jó filmet, mire a később rendezőlegenda a Testőr kereszttűzben-t nyomta a kezébe. 

A tűzben edzett férfi – amerikai–angol–mexikói akciófilm. Megtekinthető a Netflix kínálatában. 

Nyitókép: A tűzben edzett férfi. Forrás: Netflix