Egy özönvíz után cápák lepték el egy amerikai kisváros utcáit

Ha van olyan műfaj, amely az elmúlt ötven évben egyszerűen képtelen volt megújulni, és mindig ugyanazokból a panelekből építkezik, akkor az a katasztrófafilm. Nem véletlen, hogy már a kilencvenes években próbálták más zsánerekkel vegyíteni, ilyen volt a Vízözön, amelyben nem elég, hogy egy kisvárost elterít az ár egy gátszakadás után, a főszereplőnek a helyzetet kihasználó bankrablókkal is meggyűlik a baja. Később jött a ma már kultikusnak tekinthető rettenet, a Sharknado, aminek nem hazudott a címe: egy tornádó lecsap Los Angelesre, de menet közben azért felkarol néhány cápát is, amelyek a nyílt utcán támadnak az emberekre. Erre az alapsztorira pedig igencsak hasonlít a Netflix új dobása, a Haragos természet kiindulópontja is. 

Igaz, forgószél helyett itt özönvíz okoz problémát egy kisvárosban, a lakosoknak azonban nem elsősorban attól kell félniük, hogy belefulladnak az árba, hanem hogy a hullámokon bikacápák is beúsznak a településre. 

El lehetne ütni a filmet azzal az egyszerű szóviccel, hogy ha az eredeti címből, azaz a Thrashből kihagynánk az első h-betűt, milyen önazonos alkotásról lenne szó, de akármilyen fura, esetünkben

Mindez azért is különös, mert az olyan önfeledten infantilis alkotásokat, mint a Náci zombik 1–2-t vagy a Vérapót jegyző Tommy Wirkola ezúttal teljesen elvesztette a humorérzékét, és lényegében azt várja, hogy vegyünk komolyan egy olyan történetet, amelyben cápák grasszálnak fel-alá a nyílt utcákon. 

a helyzetet pedig tovább nehezíti, hogy nincsenek karakterek, akikért igazán izgulni lehetne. Több csoport túlélésért folytatott küzdelmét követhetjük végig, van a szereplők között éppen szülés előtt álló nő és tinédzserek, akik nyilván a katasztrófa közepén jönnek rá, hogy az amúgy is abuzív nevelőapjuk csupán a pénz kedvéért fogadta őket örökbe. De egyik figurához sem kerülünk eléggé közel ahhoz, hogy egy percig is izguljunk, cápaeledelként végzik-e, vagy sem. 

Nem mintha nem lennének kifejezetten jó fejek a ragadozók, rátámadnak persze mindenkire, aki él és mozog, de valahogy mindig úgy alakul, hogy csak a negatívabb karaktereket csócsálják meg. Illetve a katasztrófafilmek állandó típusfiguráit; azokat, akik folyamatosan bagatellizálják a veszélyt, majd elsőként fáznak rá. 

A trükkök és úgy a látvány egyébként rendben van, mozivászonról sem esne le a számítógépes effektusok többsége – csak a finálé egyik infantilis pontján lóg ki a lóláb –, fura is, hogy egy B filmre ilyen sok pénzt szánt a Netflix. De a Haragos természet tipikusan az az alkotás, 

Mivel egy csecsemőnek minden vicc új, ezért, ha egy általános iskolás kölyök a szüleit kijátszva stikában megnézi, akkor lehet, hogy remekül fog szórakozni, sőt, akár az adrenalinszintje is megemelkedik olykor. Viszont nem kell thrillereket és horrorokat agyba-főbe fogyasztani és egekbe emelkedett ingerküszöbbel bírni ahhoz, hogy ne csak ásítást váltson ki a macska-egér, vagyis pontosabban a cápa-ember játék. Ahhoz pedig jóval több elszállt és abszurd ötlet kellett volna, hogy a Sharknado mintájára az emberek egymásnak mutogassák baráti társaságokban 

 Haragos természet – amerikai thriller. Megtekinthető a Netflix kínálatában. 

Nyitókép: Haragos természet. Forrás: Netflix