TikTok-kormány a Tisztelt Házban: kedden így folytatták a parlamentben

A 2026-os választás után sokan új politikai kultúrát, fegyelmezettebb kormányzást és „másfajta” parlamenti működést vártak a Tisza Párttól. Az első ülésnapok alapján azonban inkább egy túlfeszített, ideges és folyamatos szerepjátékban élő frakció képe rajzolódik ki az Országgyűlésben. A korábbi ciklusok parlamenti performanszaihoz képest ugyanis nem nyugalom és professzionalizmus érkezett, hanem a közösségi médiára optimalizált politikai idegbaj.

A felcsíptetős mikrofon, mint politikai program

A különbség már az első pillanatban szembetűnő volt. A 2026 előtti parlamenti világ minden hibájával együtt is kiismerhető rendszerként működött: az ellenzéki felszólalások jelentős része valóban inkább Facebook-videók alapanyagának készült, mint valódi törvényhozási munkának. A politikusok fél szemmel a telefonjukat görgették, fél szemmel a kamerát figyelték, és a legtöbb jelenet célja nem az országos vita, hanem a következő virális klip volt.

A Tisza Párt azonban ezt a műfajt is új szintre emelte, aminek jó szimbóluma a miniszterelnök, akihez látszólag hozzánőtt a kampányban folyamatosan használt felcsiptetős mikrofon. 

 De térjünk vissza a Tisztelt Házba.

A ciklus első ülésnapját online követve már világosan látszott, hogy Magyar Péter politikai projektje nem egyszerűen egy új ellenzéki formáció, hanem a permanens performanszpolitikára épített hatalomgyakorlás. A miniszterelnök első parlamenti szereplése még saját politikai buborékján kívül is komoly kritikákat kapott. Nemcsak az ellenzéki oldalon, hanem a Tiszával egyébként kifejezetten elnéző elemzők közül is többen megszólták a viselkedését. 

A jelenet csúcspontja mégis az volt, amikor – miután nem kapott szót saját házelnökétől – odament Gulyás Gergelyhez és az arcába állva kezdte számonkérni. 

Mindez azonban még nem készített fel arra, amit személyesen éreztem az Országgyűlés épületében. A parlament folyosóin dolgozó munkatársak között szinte csak egyetlen téma létezik: a Tisza képviselőinek látványos felkészületlensége. Többen arról beszélnek, hogy a képviselők még a saját irodáikat sem találják, kapkodva keresik a termeket, papírokat, anyagokat és tanácstalanul bolyonganak az épületben, miközben kívülről továbbra is a magabiztos rendszerváltók szerepét próbálják előadni.

Rettegnek a főnöküktől

Az igazi döbbenet azonban az ülésteremben érkezik. És nem azért, mert az ellenzék feszülten viselkedne, hanem mert a kormányoldalból árad valami furcsa, nyomasztó letargia. Olyan érzése van az embernek, mintha egy rossz helyre keveredett társaság ülne a padsorokban: mint amikor valaki egy túl nagy szerepet kapott egy színházi előadásban, és az első perctől szorong, hogy mikor rontja el a szövegét. A képviselők úgy ülnek a helyükön, mintha az elmúlt fél órában citromot szopogattak volna, most pedig az államvizsgájuk előtt várnák. 

És valószínűleg pontosan erről van szó. A Tisza padsoraiból ugyanis süt a félelem Magyar Pétertől. A frakció tagjai nem egy politikai közösség benyomását keltik, hanem egy olyan társaságét, amelynek minden tagja attól tart, hogy egy rossz mondat, egy rossz arckifejezés vagy egy rosszkor feltett kérdés után a pártelnök célkeresztjében találja magát. Talán a legérdekesebb mégis az, ami a kamerákban nem látszik.

A kamerák előtt egység, egymás között feszültség

Az országgyűlési közvetítésből nem érződik az a pillanatnyi villanás, amikor a tiszás képviselők egymásra néznek. 

És éppen ez lehet a Tisza Párt legnagyobb problémája. Mert a közösségi médiára gyártott videókban még működhet az egységes, lendületes, történelmi küldetésben hívő mozgalom képe. Az Országgyűlés falai között azonban sokkal nehezebb elrejteni a repedéseket. Ott már nem elég a jól vágott TikTok-videó, a gondosan megkomponált indulatos beszéd vagy a kommentháború. Ott látszik igazán, ha egy frakció tagjai nem bíznak egymásban, ha félnek a saját vezetőjüktől, és ha a hatalom megszerzése után hirtelen kiderül: a rendszerellenes performansz mögött nincs valódi politikai közösség, csak egymás mellé sodródott emberek és egy agresszíven központosított akarat.

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi