Friss tanulmány figyelmeztet az Európát fenyegető új típusú opioid krízisre

„A Brookings Instituion „Opioids in Europe: Preparing for a Third Wave” című elemzése az egyik legfontosabb friss nemzetközi tanulmány arról, hogy Európa miért kerülte el eddig az amerikai típusú opioid-katasztrófát – és miért nő mégis gyorsan a veszély.

A jelentés alapállítása egyszerre megnyugtató és figyelmeztető. A szerző, Alex Stevens szerint Európa jelenleg nincs olyan helyzetben, mint az Egyesült Államok, ahol a fentanyl és más szintetikus opioidok évente több tízezer ember halálát okozzák. Ugyanakkor a kontinens már most olyan jeleket mutat, amelyek egy „harmadik opioid-hullám” kialakulására utalnak.

A tanulmány szerint Európában az első nagy opioid-hullámot a heroin jelentette az 1980-as és 1990-es években. A második hullámot a heroinhelyettesítő szerek, illetve a gyógyszeres opioidhasználat különböző formái hozták. Most pedig egy harmadik korszak kezdődhet, amelynek főszereplői a rendkívül erős szintetikus opioidok – elsősorban a fentanyl-származékok és az úgynevezett nitazének.

A Brookings egyik legfontosabb megállapítása, hogy Európa és az Egyesült Államok drogpiaca között alapvető társadalmi különbségek vannak. Amerikában az opioidválságot részben a túlzott gyógyszerfelírás, az egyenlőtlenségek, a rossz egészségügyi hozzáférés és a társadalmi leszakadás robbantotta be. Európában ezzel szemben általában erősebb az állami egészségügy, nagyobb a szociális biztonság, és szélesebb körben hozzáférhetők az ártalomcsökkentő szolgáltatások.

A jelentés külön hangsúlyozza az opioid agonista terápiák szerepét. Sok európai országban a heroinfüggők jelentős része metadon- vagy buprenorfin-kezelésben részesül. Ez azért kulcsfontosságú, mert stabilizálja a használókat, csökkenti az illegális piac iránti keresletet, és nehezebbé teszi, hogy a rendkívül erős szintetikus opioidok tömegesen elterjedjenek. A Brookings szerint egyes európai országokban az opioidfüggők akár 80%-a kezelésben van, ami amerikai szemmel rendkívül magas arány.

A tanulmány ugyanakkor világossá teszi, hogy a veszély gyorsan növekszik. Az afganisztáni ópiumtermelés visszaesése – különösen a tálib kormány máktermesztési tilalma után – megrendítheti az európai heroinpiacot. Ha a heroin kínálata tartósan csökken, a szervezett bűnözés számára logikus alternatíva lehet az olcsóbban előállítható és könnyebben szállítható szintetikus opioidok terjesztése.

Ez gazdasági szempontból is lényeges. A fentanyl és a nitazének előállítása nem igényel nagy mezőgazdasági hátteret, mint a heroin esetében az ópium. Kis laborokban, viszonylag olcsón gyárthatók, rendkívül koncentráltak, ezért könnyű őket csempészni. Ez a drogkereskedelem „iparosodását” jelenti: kisebb mennyiséggel nagyobb profit érhető el.

A szerző arra figyelmeztet, hogy miközben bizonyos eszközök, mint a naloxon szélesebb elérhetősége, vagy a könnyebben hozzáférhető addiktológiai kezelés lassíthatják a válságot, ugyanakkor ezek a rendszerek sok országban alulfinanszírozottak, és politikailag egyre nagyobb nyomás alatt állnak. Több európai államban erősödnek azok a politikai irányok, amelyek ismét inkább rendészeti kérdésként kezelnék a drogproblémát. A Brookings szerint ez stratégiai hiba lehet, mert az amerikai tapasztalat azt mutatja, hogy a pusztán represszív megközelítés önmagában nem állítja meg a szintetikus opioidok terjedését.

A jelentés különösen fontos része, hogy nem „amerikai típusú összeomlást” jósol Európának, hanem egy sokkal összetettebb, fokozatosan kialakuló krízist. Ez már most látható az Egyesült Királyságban, Írországban és a balti államokban, ahol a nitazének megjelenése egyre több halálesettel jár.

A Brookings végkövetkeztetése lényegében az, hogy Európának még van ideje megelőzni egy tömeges opioid-járványt, de ehhez gyors és koordinált közegészségügyi válasz szükséges. A tanulmány szerint a legnagyobb hiba az lenne, ha a kontinens csak akkor reagálna, amikor már tömegesek a túladagolások.”