Tényleg boldogok a lelki szegények?

Miben rejlik a boldogság? Szeretetben, szerelemben, családban, egészségben, biztonságban, pénzben? Isten ölelése önmagában elég, hogy boldognak érezzük magunkat, vagy ennél sokkal komplexebb a történet? Egyáltalán értelmezhető-e a boldogság fogalma bárki számára egyfajta állandóként, vagy csak pillanatokra fénylik fel bennünk legalább az elégedettségbe csomagolt halvány mása? 

A Dunán szombat délutánonként látható, a Médiaklikken és a Bizony Isten YouTube-csatornán bármikor visszanézhető Jézus és… dokumentumfilm-sorozat harmadik évada ezekre a kérdésekre próbál a gyakorlatban is működő, de mindenképpen igaz válaszokat találni, Mező Misi vezetésével. A Magna Cum Laude frontembere az emberi lélek „nyomozójaként” kutatja a boldogság forrását, miközben a saját életébe is betekintést enged. Segítője-mentora Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus, akivel közösen a nyolc boldogság tanítását vizsgálják ((Máté 5,3–10): 

A sorozat kerettörténete szerint Mező Misi megbízást kap egy „boldog” reklámdal megírására, de felszínes válaszok adása helyett elvonul a bakonybéli bencés monostorba, ahol Baán Izsák atyával beszélget a boldogság „természetéről”, majd útra kel, hogy sorsokat, embereket, történeteket ismerjen meg.

„Sok könnyed, rádióbarát magyar és külföldi slágert ismerünk a boldogságról, de én most nem egy újabbat szerettem volna írni, és azt éreztem, hogy ehhez előbb magamban kell rendet tennem. A boldogságról beszélni ma talán nehezebb, mint valaha: mindenki hajszolja, de kevesen értik, mit is jelent valójában. Amikor Máté evangéliumában azt mondja: boldogok a lélekben szegények, vagy boldogok, akik sírnak, elsőre ellentmondásnak tűnik, pedig ezek mély lelki igazságok. Arra hívnak, hogy ne külső, múló élményekben keressük az örömöt, hanem abban a csendben, ahol az ember találkozik önmagával és Istennel. A sorozat célja, hogy újraértelmezzük a boldogság fogalmát: nem mint teljesítményt, hanem mint lelki állapotot, amely a hitből és a kapcsolatokból fakad.”

A sorozat ugyanakkor nem csak hívőknek szól, hiszen – ahogyan Mező Misi is fogalmaz – a boldogság keresése mindannyiunk közös története. Nincs olyan ember a földön, aki ne vágyna rá, hogy értelmet találjon az életében, mindennapjaiban, hogy békében legyen önmagával és a környezetével. A Jézus és… új évadának ezért nagyon világos üzenete van: megmutatni, hogy a boldogság nem valami elérhetetlen, misztikus cél, „hanem egy olyan út, amelyen mindannyian járhatunk, még ha más irányból is indulunk el rajta”.

Ennek megfelelően az első epizód (Lélekben szegények) civil szereplői arról beszélnek, milyen, amikor kifogy az erő, gellert kap a 21. század emberére olyannyira jellemző „majd én megoldom” mentalitás, és belép helyette valami teljesen új – már ha hagyjuk, hogy belépjen, és van bátorságunk segítséget is kérni. Szavaikon keresztül lassan kibontakozik a sokszor félreértett vagy félreértelmezett lelki szegénység felszabadító volta: 

Különösen szemléletes a ma már megyényi hitoktatóért felelős, középkorú, ötgyermekes férfi példája, akit a Jóisten különös módon készített fel a második nekifutásban megtalált hivatására: korábban multis felsővezető volt, akinek jólét ide vagy oda „a lelke kiürült, és csak a hittel tudta visszapótolni”.

A Boldogok, akik sírnak című második rész, tovább bővítve a kört, azt a kérdést teszi fel, mi van, ha a boldogság nem az öröm felszínén, hanem a könnyeinken keresztül születik meg? A bibliai ígéret – „Boldogok, akik szomorúak (sírnak), mert majd megvigasztalják őket” – ezúttal a saját bűneinkkel, hiányainkkal és belső ürességünkkel való szembenézés felől nyer új értelmet. Az epizód egyik legszemélyesebb pillanatban Mező Misi gyerekkori emléket idéz fel, amikor a hiány nem keserűséget, hanem hálát és mély örömet szült:

„Szegény családban nőttem fel. A BMX népszerű volt akkoriban a kortársaim körében, nagyon szerettem volna egyet, de az én szüleim nem engedhették meg, hogy megvásárolják. Édesapám a MÉH-telepen talált egy hasonló vázat, lefestette pirosra, szerzett hozzá kereket. A mai napig itt van előttem, amikor átadta. Olyan boldog voltam, hogy a kevésből, szinte a semmiből is előteremtette azt, ami fontos volt a gyermeki lelkemnek.”

A helyszínek ugyanígy éles kontrasztokat hordoznak. A nézők újra belépnek a börtön falai, valódi elítéltek közé, és egy fiatalokból álló keresztény közösség elvonulásának színterére is eljuthatnak, ahol egy megtért barlangászlány történetén keresztül válik láthatóvá:

És hogy lehet-e állandó a boldogság? Mező Misi szerint biztosan nem – legalábbis az ő életében. 

„Nem tudom, más ember hogy van vele, de én azt gondolom, hogy a boldogság inkább pillanatnyi érzés, állapot; egész egyszerűen az ember bizonyos élethelyzetben boldogabb, máskor pedig kevésbé. De attól még az ösztöneinkből fakadóan mindannyian arra törekszünk, hogy a boldogság egyfajta állandóságként tudjuk megélni a hétköznapjainkban is. Egyenes vonalként ez szerintem nagyon kevés ember, talán csak a bölcs guruk esetében működik. Az én boldogsággörbém is hullámzik, hol fent van, hol lent, de másokhoz hasonlóan igyekszem ezt a hullámot minél jobban kiegyenesíteni.”

Az pedig tiszta sor, mondja az énekes, hogy mivel nem vagyunk egyformák, mindenkinek más jelenti még ez a pillanatnyi boldogság is. Valaki már attól őszintén boldog tud lenni, ha gyönyörű virágcsokrot szed a réten, másnak ennél sokkal több kell. Vagy ott vannak a gyerekeink, akik örömet adnak, ám a velük való viszonyunk sem feltétlenül egyenletes: hol közeledünk egymáshoz, hol távolodunk, attól is függően, egyénként ki milyen passzban van éppen. De – teszi hozzá Mező Misi – akárhogyan is alakulnak a külső körülmények meg kell tanulnunk képessé válni a boldogságra, amit akár egy új hangszer vásárlásakor vagy egy-egy inspiráló visszajelzés kapcsán is érezhetünk. 

„Ezt az érzést pedig igyekeznünk kell másoknak is továbbadni. Ugyanúgy nem feltétlenül nagy gesztusokkal. Segítséget nyújtani egy idős embernek, kedves szavakkal odafordulni egy szomorú arcot vágó emberhez, észrevenni a környezetünkben élők problémáit, és ha más nem, türelmes hallgatóként valóban együttérezni – mindezek ahhoz is hozzájárulnak, hogy mi magunk boldogabbak legyünk” – hívja fel a figyelmet a „jó jót hoz” örök törvényére az énekes. 

A megkeseredettség, az örök elégedetlenség, az irigység óriási gátja nemcsak mások, de önmagunk boldogságának is – ezek szintúgy örök emberi tulajdonságok, tudatosan kell figyelnünk rá, hogy ne essünk túl sokszor a csapdájukba.

Ezért is kerestek a nyolc rész megszólalóinak olyan mindennapi, de izgalmas karaktereket, akik különleges életutat jártak-járnak be, így egyfajta pozitív mintául, kapaszkodóul is szolgálhatnak akárki számára. A velük találkozók, jelen esetben a nézők könnyen magukra ismerhetnek a szereplők sorskontrasztjaiban, és felfedezhetik azt, hogy a változás Isten segítségével bármelyikünknek elérhető. Még annak is, aki a társadalom számára megbocsáthatatlan bűnt követett el, sokéig megbélyegzetten, elképzelhetetlen mélységekbe merülve létezett, a Jóisten mégis a kezébe vette, sikerült visszailleszkednie, családja lett, egzisztenciája;

Mert bár a sorozat, ahogy feljebb is áll, messze nem csak a hívőkhöz szól, és a boldogságkeresésnek sem csak egyféle megnyilvánulása van, a Jézus és… harmadik évadának megjelenőkben egy biztosan közös: Isten mutatta meg nekik az új, boldogabb életükhöz vezető utat. Ami – hangsúlyozza Mező Misi – nem azt jelenti, hogy egy nem hívő ember ne találhatná meg a boldogságát. De talán „sokkal egyszerűbb és könnyebb, ha a terheinket, legyen az bármilyen súlyos bűn is akár, Isten elé tudjuk rakni”.

A Jézus és… újabb nyolc része – közvetítőként – e szándékból is született: minél többeknek segíteni a saját elakadásaikból való kimozdulásban, a saját válaszaik megtalálásában. És talán még soha nem volt nagyobb szükség a hasonló pozitív példákra, mert talán még soha nem élt ennyi magányos és boldogtalan ember a földön, mint ma.

Nyitókép: Mező Misi a boldogság nyomában. (Csöndör Kinga/MTVA)