Személyes válasz Magyar Péternek – ha már megszólított

„Személyes válasz Magyar Péternek – ha már megszólított

Péter! 

(Az alábbiaknak semmi köze a politikai szerepvállalásodhoz, a személyedről szól.)

Sok piszkosságot elkövettél már életedben, és rengeteget hazudtál, de az, amit a Szily-interjúban tettél, minden határt átlép. A szeretet ünnepének hangulatát használtad fel arra, hogy átírd a múltat. A saját (egykori) családod múltját. 

Politikailag érteni vélem, hogy a női szavazókhoz igyekeztél szólni, mert nyilván te is látod a közvélemény-kutatások számait, nem állsz olyan jól náluk. Ezért vetted rá Szily Nórát egy propaganda interjúra, amiből ugyan kimaradtak a kézenfekvő kérdések valamiért, de a cél láthatóan az volt, hogy a szebbik oldaladat mutassátok meg az épp karácsonyozó közönségnek.

Emiatt még nem is írnék neked, tedd. Azonban amikor a volt feleséged és az ő szülei kerültek szóba sokunkban megállt az ütő. A teljes döbbenet kifejezés nem írja le jól a helyzetet. Az is kevés, ha azt mondom, kész csoda, hogy nem szakadt rád a mennyezet, és építészeti nagydíj jár a tervezőnek. 

Aki ismer, az tudja, hogy két okból tetted: egyrészt, hogy bemutasd a híveidnek, milyen nagyszerű ember is vagy Te, Te és Te, másrészt meg azért, mert rettegsz a volt családodtól, hiszen ők tudnak a legtöbbet, ezért ők gondolják a legrosszabbat rólad. Tudod, nekik nincs módjuk egy Szily-interjúban mindezt elmondani. Azt is tudod, hogy máig beszélek Judittal. Azt is tudod, hogy az önfényező interjúdban nem mondtál igazat, hogy finoman fogalmazzak, és azt is tudtad, hogy ezáltal újra átgázolsz rajtuk, újra felhasználod őket önmagad dicsőítésére. Döbbenetesen gátlástalan vagy. 

Hangozzék tehát legalább itt el, hogy gyermekeid anyjának családját »miskolci proliknak«, »büdös debileknek«, »vidéki bunkónak«, szülővárosukat pedig »lepratelepnek, shithole-nak« nevezted nem egyszer, nem kétszer, pedig tudtad, hogy nekik a szívügyük. 
Számtalanszor sértegetted őket halálra, és a sort hosszan tudnám/tudnák folytatni, de nem érdemlik meg. (Ha már itt tartunk, a miskolci tiszás szavazóknak külön is gratulálok.)

Nem egyszeri felindulásból, hanem alaposan felkészültél rá, feliratoztad a hanganyagot, időzítetted a közzétételét, majd feljelentetted őt az ügyészségen. Az egyetlen bűne az volt a szemedben, hogy már nem bírta tovább az elnyomást, amiben élt melletted. A fenyegetőzést, a követelezőzést, az agressziódat.

A személyes durvaságaidat, sértéseidet, melyeket éveken át eltűrt, szintén nem hoznám ehelyütt fel, mert nem méltók a jelzők Judithoz. Szóval ezekről elfelejtettél beszámolni Szily Nórának, emiatt reagálok most neked. Nem a politikádról szól ez, ne is próbálj meg terelni, hanem az elviselhetetlen kétszínűségedről és gátlástalanságodról, amit a szeretet ünnepére borítottál rá. 

És ha már az édesanyáddal kapcsolatban rám förmedtél: te, aki mindenkit beperelsz minden fél mondat miatt, engem miért nem cibáltál még soha bíróság elé? Ugye-ugye? Pedig saját bevallásod szerint is jól fekszel a Fővárosi Törvényszék jónéhány bírájánál. (Amúgy ezt tapasztaljuk...)

Szóval szívesen találkoznék ott veletek, még úgy is, hogy felétek lejtene a pálya, ugyanis vinnék két dokumentumot, és tennék is mellé egy fontos állítást. A legjobb helyen tudnánk megvitatni, ott nincs módod egyoldalúan a platóról leugatni bárkit, ahogy szoktad. Szóval tedd a dolgod, ámítsd az embereket kényed-kedved szerint, de kérlek, ne hidd, hogy akik régóta ismernek, csendben eltűrnek majd minden hazugságot.

106 nap”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád