De különös a támogatás összegének növekedése miatti felháborodása is: egy 2017 és 2023 között futó projekt közben mintha történt volna egy-két vis maior covidostul, háborústul, az építőanyagok árának jelentős növekedését vonva maga után. A TISZA külügyesében a jelek szerint fel sem merül, hogy végiggondolja a körülményeket, és esetleg utánanézzen, hogyan is működik ez, lehet-e ilyen esetben szerződést módosítani, teljesen szabályosan eljárva pénzösszegeket átcsoportosítani, a táblán szereplő adatokat pedig megfelelő matrica alkalmazásával frissíteni –
nem, inkább belemondja a kamerába, hogy a projektgazdák alacsonyabb összeget „számoltak el”, és arra aztán maguktól „rátettek” még egy csomó milliót.
Az Európai Bizottság saját elhúzódó irodaépítési projektjeivel kapcsolatban is olyanokat olvasunk, hogy „az Ukrajna elleni orosz invázió inflációt okozott és az ellátási láncon belül zavarokhoz vezetett”, aminek következtében a költségek „jelentősen túllépték a pályázatokban eredetileg megadott árakat” – Orbán Anita eközben a Nyírségben nem érti, mi okozhatott ott 2017 és 2023 között drágulást.