A Fidesz 1990-ben plakátokra írt szlogenje most is igaz: ma mindenki lehet fiatal demokrata

A magyar polgári osztály kialakulásának gyújtópontja az 1848-as szabadságharc. A forradalom, amelyhez első képzettársításunk a mészáros fia, nemzeti költőnk, az első felelős magyar kormány, élén a hatalmas birtokokkal rendelkező, főnemesi családból származó miniszterelnök, a „legnagyobb magyar” – egy másik főrend és régi nemesi családok sarja vezette katonaság. Persze a harcmezőkön megannyi honvéd, „vén zászlótartó” küzd hősiesen szabadságjogaiért és a független Magyarországért.

S hát az osztrákok és muszkák ellen vívott szabadságharcnál semmi nem bizonyította erősebben azt a tételt, hogy a polgárosodás nem önzés, hanem a közösség ügyeiért vállalt egyéni felelősség.

A szabadságharcot ugyan leverték, célt, inspirációt, küzdőerőt adott ahhoz, amit a kiegyezés utáni évtizedek meghoztak: a művelt és tulajdonosi polgárság tartós szélesedését, az álmos kis­városból gyönyörű, pezsgő világvárossá fejlődő Budapestet, valódi aranykort a hazának. Ahogy Gerő András írta: „a nemesség adta a politikai keretet és a hatalmat, a[z emancipált] zsidóság pedig a gazdasági dinamizmust és a polgári kultúrát” mindehhez. Habár tudjuk, ebben a páratlan aranykorban, míg a társadalom polgárosodott, a politikai rendszer megmaradt tekintélyelvűnek Ferenc József személye köré épülve.

Vagy ahogy a korabeli bonmot tartotta: a magyarok a császártól várták a kitüntetést, de azt is szerették volna, ha Kossuth Lajos gratulál hozzá Turinból.

Mindezzel együtt csodálatos évek voltak, amelyeknek páratlan fejlődési ívét, miliőjét az első világháború, majd az országvesztés tragédiája állította meg. A két háború között akadozva, de bővülhetett még valamennyit a polgári osztály, majd a második világháború alatt a vidéki polgárság egy részét módszeresen kiirtották, másik része a háborúban veszett oda. Akik megmaradtak és hazakerültek, megélhették az osztályharcot hirdető, civilizáció- és nemzetellenes kommunista diktatúra évtizedeit.

A rendszerváltó pártok közös törekvése volt 1990-ben a szabad haza és a demokratikus rendszer megteremtése mellett a polgárság újjáélesztése. Hajnal István igazságát pedig, hogy nem eszmék, hanem a mindennapi praxis finomodása, munkaerkölcse, tanulása révén valósul meg a társadalom polgárosodása, a 21. század bőven igazolta. Miként egy másik társadalomtudósét, Max Weberét is:

Szuverenitás, műveltség, utilitarista szemlélet és a nemzeti közjó ötvözése, egyéni szabadság, piacgazdaság, jog-uralom és a nemzetállam sérthetetlensége, gyarapodás, a magántulajdon szentsége – ennek bázisa a középosztály, vagyis a már megerősödött polgári osztály. Annak szélesítése pedig az ország sikerének a kulcsa.

A rendszerváltó pártok közül csak egy maradt talpon, a Fidesz, amelynek alapítói zömében éppúgy nem polgári származásúak, mint a negyvennyolcasok, ám politikájuknak egy emberöltő óta a polgári Magyarország megerősítése adja a folytonosságát. Az első szabad választáson plakátokra írt szlogenjük pedig most is igaz: ma mindenki lehet fiatal demokrata.

Fotó: Országos Széchényi Könyvtár