A nénivé öregedett Geszti meg rappel alá.
Aztán felébrednek: még mindig fasizmus van! Még mindig a Rózsadombon rettegnek! S közben Trianonról tanulnak az oskolákban a gaz magyarok! Még ilyet! Ez a Horthy-fasizmus! Ők meg egy volt fideszes nemzeti menetén menetelnek! Kényszerből! Nemzeti meneten!
Jujjj! Karácsony Gergely nyelvvizsgája, segíts! Engels el nem olvasott Összes művei, segítsetek!
Demszky jól láthatóan kezd teljesen szétesni. Viaskodik a múltjával. Gondolom, ír majd egy velejéig hazug memoárt, vagy egy kilúgozott családregényt »Kepes-módra«, ahogyan a nagy elődök, a többi elvtárs is megtette. Kádergyerek voltam, de nekem meg lett bocsájtva! A könyv címe lehetne: »Az nem úgy volt, majd én megmondom, hogyan is volt«.
Tulajdonképpen ügyesen csinálja: a fejlődés tagadhatatlan. Amíg Demszky nagypapája még a Szovjetunióban „építette” a „Keleti Édent” (az eredmény: halottak, köztük csecsemők, gyerekek), addig ő már Horvátországban lébecolva tengeti a napjait. A nagypapa meg az unoka között meg ott volt az elmaradhatatlan impexes kapocs. A papa. Aki a fia egy-egy posztját olvasva szinte hőssé, szinte ötvenhatossá nemesedik. Hát igen, a kommunistáknál így ment ez. Illetve Kurt, teljesen igazad volt: így megy ez. Várok még tőle egy-két »nagy« pillanatot.”