Öröm és teljesítmény – 40 éve hunyt el Mérei Ferenc, a magyar szociálpszichológia atyja

Bár a kelleténél kevesebben lapozzák Mérei örök szerzőtársával, V. Binét Ágnessel írt korszakos művét, a Gyermekléktant vagy a szintén elsőrendű Közösségek rejtett hálózata című munkáját, passzív műveltségként minden gyermek fejében ott van a neve, hiszen az Ablak–Zsiráf gerincén is olvasható. 

Bizonyos értelemben tipikus 20. századi magyar értelmiségi életút az övé: a második világháború előtt Párizsban tanult – ahová a numerus clausus miatt emigrált –, a pszichológia nagy alakjaival együtt indult, baloldali elkötelezettségű kutatóként dolgozott a század társadalomtudósai számára legizgalmasabb szakmában, majd szembesült a szocializmus gyakorlatával.

Méreire a forradalomban való részvétel miatt tíz év börtönt sóztak, végül öt évet ült: mint a legtöbben, ő is az 1963-as amnesztiával szabadult. Eközben három kislánya – Fónay Jenő kifejezésével: a börtönárvák– édesanyjukkal nyomorogtak, oly sok társukhoz hasonlóan. 1957. május 1-jén pedig arra eszméltek az egykori pesti srácok, Petőfi körösök, a forradalom hősies alakjai, hogy majd egymillióan mentek ki a felvonulásra, ahol Kádár és a többi gyilkos állt a tribünön – Mérei pontos kifejezésével működésbe lépett az „össznemzeti elfojtás”. 

Erről írta egyik jeles tanítványa, Bagdy Emőke, hogy „a lét határhelyzeteiben is lehetséges valódi érték létrehozása, ez adhat erőt és célt a túléléshez”.