Ciki lenne Szent István országaként végleg elmaradni mögöttük.
Huszonegyezer-háromszáznyolcvanhat. Ennyivel nő ma éjszaka a katolikusok száma Franciaországban – 13 234 felnőtt és 8152 serdülő keresztelkedik meg országszerte húsvét vigíliáján, a nagyszombat esti szertartások keretében, ami a tavalyi rekordhoz képest is 20 százalékos növekedés.
Öt évvel ezelőtthöz és az addigi stagnáláshoz képest pedig egyenesen 337 százalékos. Persze, minél inkább csökken a csecsemőkori keresztelések száma, értelemszerűen annál többen tudnak idősebb korban az egyház tagjává válni – feltűnő azonban, hogy ennyien nemcsak tudnak, hanem valóban akarnak is.
De mi indít a „szent” laicitás országában, a 2020-as években ennyi (zömében fiatal, zömében városi) felnőttet a megtérésre?
Egy nagyszabású idei felmérés szerint tíz most keresztelkedőből négy valamilyen tragédia (betegség, gyász satöbbi) nyomán kezdte keresni az élet célját, egyharmaduknak egyszer csak volt valamilyen erős spirituális, illetve istenélménye, közel egynegyedüket egy templomba belépve érintette meg valami. Egyötödüket egy vagy több, környezetükben élő keresztény élete fogott meg; a legkevesebben a keresztény influenszereket jelölték meg tényezőként, bár ők is minden tizedik most keresztelkedőre voltak hatással. Többen említik, hogy vallását nem gyakorló katolikus családban nőttek fel, és mindig vonzotta volna őket a hitélet, azt azonban gyerekként nem kapták meg;
van, aki meggyőződéses ateistaként akarta megérteni, hogy miért nem hisz, ezért vett egy Bibliát és kezdte el olvasni;
akad, aki a saját gyerekei által feltett, meglehetősen mély kérdésekre választ keresve fogott a kezébe egy Szentírást, és találta meg benne a válaszokat; egy ügyvédnő egyszer csak úgy érezte, mintha őt hívná a harangszó; egy fiatal pedig vallásellenes családjában titokban, videókat keresgélve kezdett ismerkedni a kereszténységgel, hogy azután csatlakozzon egy virágzó egyetemi katolikus közösséghez. Lásd még a francia mozikban tavaly bemutatott „Szent Szív – Országának nem lesz vége” című, alacsony költségvetésű dokudrámát,
amelynek plakátjait a párizsi BKV és a francia vasúttársaság „térítő jellege” miatt letiltotta, de amelyet a várt húszezer helyett már körülbelül félmillióan néztek meg – úgy tűnik, Jézus szerető szíve egyszerűen vonzza a mozilátogatókat.
A felmérés utánkövette az elmúlt években keresztelkedetteket is: „valódi családra találtam”, „a helyemen vagyok”, „már nem félek a haláltól” – összegeztek ők. Az illetékes érsek a keresztelőmedencék körüli tolongás magyarázataként Leó pápát idézve rámutatott:
„A jólét abszolutizálása nem hozta meg a várt boldogságot; az igazságtól elszakadt szabadság nem hozta meg az ígért beteljesülést; és az anyagi fejlődés önmagában nem tudta kielégíteni az emberi szív mély vágyát”
– hozzátéve, hogy ma már a francia társadalomban nem tabu a hit (írjuk ezt a tömeges muszlim bevándorlás pozitívumainak nyúlfarknyi listájához), a semmiféle vallási nevelésben nem részesült fiatalok pedig előítéletek nélkül fordulnak az egyházhoz, biztos pontot és gyökereket találva ott.
A sok felnőttkeresztség ráadásul jótékonyan visszahat a katolikus közösségekre, alkalmat kínálva számos régi motorosnak is arra, hogy rácsodálkozzon a hit ajándékára, és leporolja kissé a sajátját.
Amire a nagyszombat eleve kiválóan alkalmas: napközben nincsenek a templomokban misék, ez az „Isten igéje nélküli nap”, Jézus sírba temetve, „Isten halott”, úgymond – távol van, ahogy egy hit nélkül élő ember életéből (látszólag) az év minden napján. Majd erre következik az éjszaka a fényárral, a poklokra alászálló Jézus Krisztus diadalmas feltámadásával, a „Békesség veletek! Én vagyok, ne féljetek!” bizonyosságával, a húsvét kirobbanó örömével –
hát csoda-e, hogy bő húszezer francia szeretne a permanens nagyszombatjából kijönni húsvét vigíliájának fényére?
Nagyszombat ugyanakkor a „szent maradék” napja is – a nép halálra adta Jézus Krisztust, a tanítványok szétszéledtek, a főpapok dörzsölték a tenyerüket; csupán a jómódú Arimateai József gondoskodik a holttestről, aki titokban volt Jézus követője, plusz Nikodémus, a farizeus hoz a sírhoz illatszereket, emellett Mária Magdolnát és a két másik nőt látjuk ott sürgölődni. Nem kifejezetten az a tömeg, amely virágvasárnap éljenzett – de hűségesen szolgálnak a legkeservesebb időkben, hogy azután kétezer évvel később immár bő kétmilliárd keresztény ismerje nevüket és tettüket.
Efféle szent maradéknak hatott a párizsi Notre Dame leégésekor az utcán spontán térdelve imádkozó több száz francia, és ilyen szent maradék Európa egészét tekintve a ma Franciaországban megkeresztelkedők sokasága is – ciki lenne Szent István országaként elmaradni mögöttük.
Ahogyan azt a katolikus templomokban ma éjszaka a húsvéti öröménekben hallani fogjuk: „E szentséges éjszaka száműzi vétkünket, lemossa minden bűnünket, a bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, és meghozza a békés egyetértést”. Itt van tehát a megfelelő pillanat: nagyszombat pont kiválóan alkalmas arra, hogy aki kereszténynek gondolja magát, a keresztségi fogadalmát megújítva tiszta lappal induljon, és a szürke hétköznapokban is úgy viselkedjen, hogy magyarországi nem hívő embertársainkban is ezrével ébredjen fel a vágy a valódi Megváltó követésére.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Miért van kiemelt jelentősége Jézus keresztfán kimondott szavainak? Mi ad(hat)ja „a szenvedés értékét”? Tényleg túlságosan „búskomor” a katolikus egyház? A Sursum Kiadó vezetőjét kérdeztük.
(Nyitókép: Philippe de Champaigne: A halott Krisztus, részlet)
Ezt is ajánljuk a témában
A napokban elém került Dsida Jenő nevezetes Nagycsütörtök című verse. Ül egy férfi egyedül az éjszakában, „kihegyezett” lélekkel, egy olyan érzékenységgel, amibe más talán menten belepusztult volna. Ő se bírta sokáig. Győrffy Ákos írása.
Finn szakemberek épp most mutatták ki, hogy transzneműnek lenni problémás, de az uniós bírák nem tágítanak.
Az elmúlt ciklusban egyre többen érezték úgy, hogy a közigazgatás gyors és hatékony. Francesca Rivafinoli írása.
A lakosság többsége szerint alapjaiban változik meg az ország társadalmi szerkezete.
Segítség, a szakmai és a családi életükben egyaránt válaszokat találó középosztálybeli értelmiségieket akarnának faragni a XXI. századi lányokból! Francesca Rivafinoli írása.
A hit nem egy politikai ideológia, hanem élő kapcsolat a Teremtővel, az Igazsággal, amely nem kirekeszt, hanem az emberi méltóságot szolgálja.
Nagy pozitívuma a tiszás kétharmadnak, hogy most aztán el kell tűnnie a néplelket mérgező mindensz*rizmusnak.
A cég pénzügyi helyzete stabil.
Az euró magyarországi bevezetésére reálisan 2030 után lehet esély.
