Kedves balliberális értelmiségiek, ki mond igazat: Magyar Péter vagy a BBC?

„Akkor hasznos egy leltár, ha az pontos” – szögezte le a miniszterelnök a parlamentben, és nem nehéz egyetértünk vele. Valóban megkérdőjelezhető az olyan leltár hasznossága, amelynek keretében a leltáros nagyjából minden tizedik tételt vesz nyilvántartásba (azt is itt-ott hanyag módon), majd az így kapott kép alapján megállapítja, hogy „minden” olyan statisztika szerint, amelyet nem a Fidesz „hamisított”,

2010 óta 100 százalék volt az infláció – mondja példaképpen, csak elfelejti mellé leltárba venni, hogy a minimálbér meg 339 százalékkal nőtt, a bruttó átlagkereset pedig 285 százalékkal (azt pedig épeszű ember nemigen feltételezheti, hogy a minimálbér összege fideszes statisztikai trükk). „Négy évig nem volt ebben az országban gazdasági növekedés. Semmi! Zéró!” – állítja továbbá Magyar Péter, csak épp a négy év közül minimum egyet figyelmen kívül hagy,

Kellő mennyiségű arroganciával számon kéri a fideszes felszólalón, hogy (az összeget tekintve) 16 év alatt háromszorosára növelték az államadósságot (ő természetesen ott se volt), de még véletlenül sem veszi leltárba a GDP-arányos adósságcsökkenést, ahogy azt sem teszi oda lábjegyzetben, hogy a követendő példának tekintett Lengyelország államadósságának összege 2010 óta pontosan ugyanúgy háromszorosára nőtt, azzal a különbséggel, hogy ott GDP-arányosan is romlott a helyzet, és az utóbbi időben az emelkedés olyan meredek, hogy az Európai Bizottság szerint ezzel a tempóval az adósságráta már 2036-ra elérné a GDP 107 százalékát. Az úgynevezett leltár keretében emellett a kormányfő prognosztizálja, hogy idén akár 7 százalékos is lehet az államháztartási hiány, ezzel példázva mintegy a rettenetes gazdasági helyzetet –

Mellőzi továbbá a leltárból egyebek mellett az Eurostat friss összeállítását, amely szerint Magyarországon százból hat embernek okoz problémát otthonának megfelelő kifűtése – ezzel az ország a németek és a csehek közötti áll a rangsorban (úgy, hogy hozzájuk képest Magyarországon jóval többen élnek családi házban, nem pedig lakásban). Tény, hogy a lakásárak és a lakbérek Magyarországon nőttek a legjobban; tény ugyanakkor az is, hogy míg 2010-ben a magyarok kétharmada lakott tehermentes saját ingatlanban, 2025-ben már a háromnegyedük. Az Eurostat számai szerint

Az osztrákoknak egyharmada, a németeknek szűk negyede, a hollandoknak nagyjából egytizede él ma tehermentes saját otthonban; a németek esetében vegyük ehhez hozzá, hogy az elkövetkező években nyugdíjba vonuló évfolyamok 40 százalékának lesz 800 euró (283 ezer forint) alatt a nyugdíja, amiből lakbért fizetni mérsékelten jó móka. Nem, ettől még nem szegényebb Németország Magyarországnál, egy precíz leltárnak azonban elengedhetetlen része, hogy ezzel szemben a „végletekig kifosztott” magyarok a saját tulajdonú ingatlanjukhoz még napelem-támogatásokat is igényelhetnek az államtól.

Magyar Péter úgynevezett leltározásának legérdekesebb momentuma azonban mégis az, amikor a kormányfő Szalai Piroskáékhoz fordulva magyarázza a lehető legnagyobb magabiztossággal, hogy Magyarország az Európai Unió legszegényebb országa. Az addig még érthető volt, amikor

nem feltétlenül dolga a polgárnak, hogy AROPE-mutatókat, vásárlóerő-paritásos grafikonokat és megtakarítási rátákat böngésszen naphosszat, és az is természetes, hogy esetleges külföldi utazásai során az átlagember összehasonlítási alapként elsősorban a tengerparti dolce vitával vagy az alpesi hüttengaudival szembesül, nem pedig Gelsenkirchen mindennapjaival vagy egy calabriai vagy pláne plovdivi gettóval. A TISZA-vezér tehát okkal gondolhatta, hogy simán meg lehet vezetni a plebset, csak határozottan és következetesen kell ismételgetni az alaptalan állítást; a politikusi hazugságokra oly kényes balliberális értelmiség pedig simán mondhatta, hogy nem most van itt az ideje a kényeskedésnek.

Mintha az átadás-átvétel után sem tudna tényszerű és vitathatatlan állításokat megfogalmazni a magyar gazdaság páratlan gyengeségéről; kénytelen lódítani. A BBC ugye etalon: ott Nick Thorpe tavaly év végén azzal adta hírül a bolgár euró bevezetését, hogy januártól euróövezeti taggá válik „az Európai Unió legszegényebb országa”. (Csoda, hogy megúszta Magyar Péter kommentje nélkül.) De progresszív módon megkérdezhetjük a mesterséges intelligenciát is: az az Európai Bizottság, a Telex és a Qubit tartalmaiból dolgozva Bulgáriát és Görögországot nevezi meg legszegényebbként, azzal árnyalva a dolgot, hogy a tényleges egyéni fogyasztást tekintve Lettország áll leghátul, a súlyos nélkülözés kategóriájában pedig Bulgária és Görögország mellett említhető Románia is.

Nyilvánvaló, hogy amikor a miniszterelnök a parlamentben legszegényebbezik, akkor azt nem a valós számokat ismerő ellenzéki politikusoknak szánja, hiába rájuk néz szigorú tekintettel – hanem a következő Facebook-posztjához forgatja a videót, a magyar parlamentarizmus legnagyobb dicsőségére. Nem tesz mást, mint „az előző rész tartalmából” jelleggel ismétli meg a két éve hajtogatott valótlanságot, nehogy valamely néző megfeledkezzék a narratíváról, és lankadjon a felhergelt állapota.

Igaz, annyiból ez is érthető, hogy szemlátomást ennek a műsornak is van nézettsége: a Reddittől a villamoson elcsípett beszélgetésekig mindenfelől hallani, hányan vannak szabályosan rákattanva a filmszínház tartalmaira, és bár azt hitték, ennek a választásokkor vége lesz, azon kapják magukat, hogy továbbra is a munkaidejük tekintélyes részét ütik el tiszás politikusok Facebook-oldalain és az Országgyűlés Youtube-csatornáján.

Hogy mennyi a valóságtartalma, az meg kit érdekel – a Netflix ez, nem holmi Országgyűlési Tudósítások.

„Oszd meg, kommenteld és lájkold” – szólítja fel nézőit a miniszterelnök a hét minden napján, minden napszakban, a permanens kampánya keretében (a legszegényebbezős parlamenti videója alatt azt is hozzátéve, „hogy a magyarokhoz a valóság is eljusson”); a kérdés csak az, hogy mennyi GDP termelődik a munkaidő alatti netflixezéssel, facebookozással, valótlanságmegosztással és kommentelgetéssel. Egy jó forgatókönyvből mindenesetre nem hiányozhatnak az időnkénti fordulatok – ne féljen tehát a miniszterelnök attól, hogy egy váratlan húzással valamely hétfőn ne a szolgai propagandaterjesztést kérje nézőitől, hanem azt, hogy a változatosság kedvéért egy hétre kattanjanak le a Metáról, és dolgozzanak úgy, mintha ők maguk, külső segítség nélkül ki akarnánk emelni Magyarországot a „legszegényebb ország” pozíciójából.

***

(Nyitókép: Polyák Attila / Magyar Nemzet)