Beszóltak nekem a minap

„Térjünk vissza egy kicsit Kepes András gondolataihoz, aki szerint a megosztottság nem múlik el egyik napról a másikra, azonban a Tisza-kétharmad mögött álló tömeg képes lehet arra, hogy hitelesítse a változást. Nos, kedves Tisza-hívek, el lehet kezdeni a hitelesítést, hiszen a ti elemi érdeketek is, hogy megszűnjön a gyűlölködés. Ennek pedig legegyszerűbb, legkézenfekvőbb módja, ha nem gyűlöltök bennünket tovább. Ahhoz nem ragaszkodunk, hogy szeressetek bennünket, de a tudományos mindenszarizmus azon tételét, hogy minden bajotokért mi vagyunk a felelősek, egyszer és mindenkorra felejtsétek el. Most minden eszköz ott van a ti kezetekben, használjátok őket.

Bennünket viszont hagyjatok békén.

Különben? Ez a kérdés a kocsmai verekedés kirobbanása előtti »Mi van, mi van, mi van?« intelligensebb formája. Különben nagy baj lesz. Mivel jól láthatóan a kormánynak semmiféle víziója nincs hazánk jövőjét illetően, és felelőtlen ígérgetéseinek is csak egy kis részét tudják finanszírozni a görcsös akarással hazahozott uniós forrásokból, nagyon valószínű, hogy év végére milliós tömegek élnek majd hazánkban iszonyatos csalódásban, és az ebből fakadó agressziójuk bármikor kitörhet, egymás ellen uszítva magyart a magyarral.

Az a viselkedés, amit a kormány tagjai megengednek maguknak a közjogi méltóságokkal, az előző kormány tagjaival szemben, a kampány folytatása ugyanolyan hőfokon, mintha nem is nyertek volna elképesztő fölénnyel, mind azt a közhangulatot készíti elő, amiben a hamarosan bekövetkező csalódást, az abból fakadó társadalmi feszültségeket még mindig az előző nemzeti kormány számlájára lehet majd írni.

Vissza lehet mutogatni az elmúlt tizenhat évre, és el lehet hitetni majd széles tömegekkel, hogy továbbra is Orbán és a Fidesz a felelős minden bajukért.

Csakhogy a beteg magyar társadalom gyógyulásának éppen az lenne a feltétele, hogy széles tömegek feladják azt a tévképzetüket, miszerint elcseszett életük rendbetétele nem az ő felelősségük, hanem valaki másé. Be kellene látni, hogy Magyar Pétert önmagán kívül semmi más nem érdekli. Kormányának a multik által delegált tagjaira kis módosítással ugyanez elmondható, őket csak a profit érdekli. Gipsz Jakab tiszás választópolgárban most azt az illúziót keltik, hogy ő is beleszólhat sorsának alakításába, például beszólhat nekem. De higgyétek el, drága honfitársaim, ettől semmi nem javul meg, amit rossznak gondoltatok. Sőt, ha egymásnak esünk, minden elpusztul.

A beszólás mellé a középső ujj felmutatása is szokás szeretetországban. Szerintem találjunk ki valami mást.”

Nyitókép: AFP/Kisbenedek Attila