Az Ars et Viriditas egyszerre 1) értékközpontú és alkotó szemléletű életrend, munkaéthosz; 2) az emberi tevékenységek minőségi színvonalán nyugvó ökológiai alternatíva; 3) közösségi hálózat.
Civil kezdeményezés az alkotva cselekvő élet méltóságának megőrzéséért. Célja a létezés felülről való rendjének tudatosítása és benne saját szerepünk feltárása, valamint e kettőt összehangoló alkotó szemlélet továbbadása. A keresztény tanítás egyetemes értékeire összpontosítva kutatja az emberi természet és a személy értékhorizontjait, világbeli és azokon túlmutató, végső lehetőségeit, valamint a tettek értelemadó és valóságalakító szempontjait. Cselekvésmódokat fogalmaz meg és ültet gyakorlatba, melyek tagolt és organikus, értékőrző és érdemelvű közösségek létrejöttét és működését segítik. Az Ars et Viriditas a világ művelése és önmagunk alakítása a szépség, az igazság és a rend egységében – hogy „ne romlandó eledelért fáradozzunk” (vö. Jn 6,27), mégis, éppen ezáltal „életünk legyen, és bőségben legyen” (vö. Jn 10,10).
Ezt is ajánljuk a témában
Milyen aktualitással és erővel bírhat az alkotói szemlélet mindennapi életünkben? Földi hivatásunk megtalálása hogyan hat gyümölcsöző módon életünkre, bármilyen tevékenységet végezzünk? Többek között e kérdések megválaszolásához is támpontokat ad az Ars et Viriditas kezdeményezés.
***
1.
Az ember alkotó lény. Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. E földön emberi élet, rendeltetésszerű cselekvés és élethivatás nincs alkotás nélkül.
Alkotásra születtünk és ennek beteljesítésével bontakozhat ki teljes élet és boldog vég.
Az alkotásra született ember nem árusíthatja ki, nem idegenítheti el magától e képességet. Ha megpróbálja és ily módon ellene fordul, azt kockáztatja, hogy megrontja létezésének gyümölcshozó erőit és környezetét, céltalanná és úttalanná válik.
Így aki e földön életet kap, olyan úton indul el, amelyen alkotó szemlélettel és ilyen érzülettel, tettekkel haladhat végig.
Az út meredek kapaszkodókon, mély völgyekben, megpróbáltatásokkal teli ösvényeken keresztül vezet.
De minden emberi élet sajátos próbatételeinek megfelelő természetet és képességeket kapott. Egymást támogató közösségben haladunk. És mindennél nagyobb nyugalmat, békét és biztonságot ad, ha a helyünkön állunk, ha azt tesszük, amit tennünk kell: amit Isten alkotóerői ránk szabtak. Nem magához az alkotáshoz kell kötődnünk, hanem istenképiségünk alkotói oldalának kibontakozásához megfelelő teret és kereteket adnunk.
2.
Az Ars et Viriditas hagyományhű és értékőrző életfelfogáson alapul, amelyben kulcsszerepe van az alkotómunkának, pontosabban a transzcendencia alkotómunkában megnyilatkozó dimenziójának. Ez a szemlélet lehetőséget nyújt arra, hogy az „életminőség” tartalmának és egészében véve a cselekvő életnek szellemi keretet, méltóságot adjunk. Alkotómunkán az élet bármely területén végezhető cselekvést értünk, amelyben – Johannes Tauler szavaival – felismerjük, hogy Isten tevékenységeink, útjaink és élethelyzeteink mindegyikében irányt mutat nekünk, megadva a szükséges lehetőségeket, inspirációt, képességeket, eszközöket és szabályokat a cselekvésben való alkotó kiteljesedéshez.
Az embernek meg kell találnia a készségeinek, jellemének, természetének megfelelő helyet az életben, hogy lehetősége legyen alkotó módon, Istennek szentelve végezni feladatait, hogy saját akaratát Isten akaratához hangolja, figyelembe véve, amit erről a kérdésről a keresztény hagyomány közvetít.
Létezésünkkel együtt törvényt és rendet is kapunk, amely szerint igaz módon és helyesen cselekedhetünk, alkothatunk.
E törvény és rend szerinti cselekvés pedig, ha szívbéli felismerésből fakad, nem kényszer, hanem olyasfajta érlelődés, létrejövés alapját képezi életünkben, ami az alkotótevékenységek sajátja.
Amikor a cselekvő életet állítjuk érdeklődésünk fókuszpontjába, nem egyfajta modern aktivizmus, tevékenység- vagy munkamánia jegyében tesszük, hanem a munkatevékenységek megszentelését és általában véve a cselekvésformák szemlélődő élettel való összehangolását célul kitűzve. A munka azonban csak akkor lehet erre alkalmas, ha a feladat – legyen akár fizikai, lelki vagy értelmi képességeket igénylő – az adott személyhez illő és nem kényszerből végzett, hanem figyelemmel, jelenléttel, szenvedéllyel és elhivatottsággal végbevitt tett, más szavakkal, alkotói szemlélet vezérli.
Ilyenformán az ember természetfeletti célját szolgálja, és áldást hozó szereppel bír, ellenkező esetben eltávolít mindettől.
3.
Az Ars et Viriditas egyszerre 1) értékközpontú és alkotó szemléletű életrend, munkaéthosz; 2) az emberi tevékenységek minőségi színvonalán nyugvó ökológiai alternatíva; 3) közösségi hálózat.
A kapcsolatteremtés lehetőségét kínálja azoknak, akik egy közös természetfeletti, transzcendens Forrásban ismerik fel az alkotóerők és -tevékenységek, továbbá az élet megjelenési formáinak eredetét és végső célját. Alkotó emberek egymás felé irányuló, közvetlen gesztusokban és gyakorlati együttműködésekben is kifejezett közössége, akik az emberi civilizáció betegségeire képesek szellemi perspektívákban, érték- és érdemelvű módon gyógyító hatást kifejteni a számukra adatott mértékben.
Amit közösségnek, vagyis szerves, tagolt és egymást kölcsönösen kiegészítő kapcsolatnak tekintünk, egyfelől az élet- és cselekvésmódok mentén jön létre.
Másfelől egymáshoz való tudatos kapcsolódás tölti meg élettel a keresztény kinyilatkoztatás és a természet „könyve” által közvetített rend és értékek mentén,
melyek az emberi szabadság, rendeltetés és kiteljesedés lehetőségeit is előirányozzák. Figyelünk egymásra, mélyen, szeretettel, tanulva egymástól, együttműködésben.
4.
Miből fakad a megelégedettség, a tartást, tisztánlátást és megbecsülést adó szemlélet, bármely életterületen is tevékenykedjen az ember? Mi az öröm és boldogság forrása? Közös érdekünk, hogy beszéljünk az élet ezen alapvető rétegeiről, alakítsunk ki konszenzust, és segítsük egymást az érvényesítésükben.
Felfedezni a létezés mindig felülről eredő rendjét, megtalálni ebben szerepünket, feladatunkat, és ennek megfelelő döntéseket hozni, majd lépéseket tenni: ez vezethet el egy értékes, alkotó módon cselekvő, Istent követő és hozzá bensőleg is kapcsolódó élethez.
Miért fontos ez?
Sokszor azért nem cselekszünk helyesen, mert nincsenek eszmei kiindulópontjaink, vagy mert nem hiszünk bennük eléggé.
Azért nem hiszünk, mert nem ismerjük mélyen kiindulópontjainkat, és nem látjuk az eszközöket a megvalósításukhoz. Az Ars et Viriditas a kiindulópontok megtalálásához és a megvalósításhoz ad támpontokat.
5.
Az Ars et Viriditas organikus eszmeiséget képvisel: autonóm részek egységes, közös irányú együttműködését, ahol minden elemnek megvan a maga nélkülözhetetlen szerepe és egymást támogató, kölcsönös viszonyban áll az Egésszel. Az emberi kvalitások, képességek figyelembevételével ezt az egységet igyekszik fenntartani. Ilyen módon teremt egyensúlyt az alkotó dinamizmus, a megőrző stabilitás és az életadó Igazság közvetítésében.
A szervesség viszont nem egy mindent eldöntő „varázsszó”. Jelentősége, hogy a spontaneitással együtt, a megfeszített emberi akaratokon túl jön létre.
Ugyanekkor ki kell egészülnie a transzcendenciába helyezett bizalommal, amiben semmilyen automatizmus vagy mechanikusság nincs. Az ember tevékeny lény, és cselekvőkészsége egy szellemi rendnek és mértéknek megfelelően működhet gyümölcsözően. Tetteivel formálja a világot és önmagát, de lényének középpontja isteni eredetű valóság, ami az ennek megfelelő rendeltetés, jogok és kötelességek előtérbe helyezésére szólít minden egyes élethelyzetben.
Bármely életterületre helyezzen bennünket a Gondviselés, ugyanolyan fontossággal bír a tevékenységünk teremtésben elfoglalt helye, az életformában és a munkálkodásokban megjelenő földi és spirituális lehetőségek kibontása. Ezen a vonalon ideákat, inspiráló és létező mintákat kell találnunk a teremtés szakrális rendjébe illeszkedő életformákról mind a kétkezi munkák, mind a szellemi területek vonatkozásában. Valamennyi értelmes tevékenységben adott a lehetőség, hogy szenvedéllyel, szeretettel, vágyakozással és örömmel áthatott út legyen a Teremtőhöz.
6.
A jelenben élünk. Tapasztaljuk, követjük és kezeljük az éppen aktuális kihívásokat. De bennünket nem a kordivatok mozgatnak. A teljes élet megvalósítására törekszünk, aktívan és figyelemmel az örökkévalónak nevezhető értékekre.
Ennek pedig az az ára, hogy a helyükön kezeljük a világi eseményeket, és az élet lényeges dolgaira összpontosítsunk.
Azokra a tettekre, amelyeket halálunk pillanatában is tiszta szívvel vállalhatunk.
Így mindennél többet tehetünk önmagunkért, családunkért, barátainkért, nemzetünkért, környezetünkért, ha a helyünkön állva, Isten örök mértéke szerint tesszük, amit kell. Mert „aki gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, nem feledékeny hallgató lévén, hanem tettel cselekvő, boldog lesz cselekedete által.” (Jak 1,25)
1. Szemléletformálás és tudatosítás: A cselekvő élet egyéni és közösségi építéséhez szükséges hagyományhű perspektívák, értékek és alapelvek átadása a jelenkori körülmények figyelembevételével. A szemlélődő, a cselekvő és az elanyagiasodott életrend közötti különbségek, összefonódások bemutatása.
2. Az alkalmazás elősegítése: Az alkotói szemlélet megvalósításához szükséges elméleti és gyakorlati szempontok feltárása. A helyes cselekvés egyéni és közösségi, környezeti, gazdasági-társadalmi, művészi, pszichológiai, filozófiai, teológiai szempontjainak kutatása és alkalmazásuk elősegítése a legkülönfélébb életterületeken.
3. Az életminőség meghatározása: Megvizsgálni a különböző munkatevékenységek világát az ember földi rendeltetésével összefüggésben és az élet végső spirituális célja felőli rátekintésben.
4. Közösségépítés: Támpontokat és kapcsolati lehetőségeket nyújtani olyan egyének, közösségek számára, akik a fentieknek megfelelően igyekeznek tevékenységüket, életvitelüket, körülményeiket alakítani.
Avagy közös fogalomvilág egymás megértéséhez és a kapcsolatteremtéshez
1. Felismerés
Mi dolgunk valójában a földi életben? Honnan indulunk és hová vezet utunk?
A válasz megtalálásához fel kell ismernünk, hogy
az ember földi hivatása és környezetével való viszonya mélyebb értelmet és feladatot rejt annál, mint amit a ma divatos ideológiák és elképzelések közvetítenek.
A válasz az emberi lét beteljesülésével fonódik össze. A teljesség megtapasztalása pedig belső lehetőségeink kibontakoztatásával és egy meghatározott érték- és normarendszer szerint vezetett élettel érhető el.
Mi alapján mondhatjuk ezt? Egész egyszerűen általános emberi tapasztalat, de bizonyítékait megtaláljuk a kulturális, vallási, metafizikai hagyományainkban. Minden ember születésétől fogva tud egy szabad és boldog állapotról, amely szabadságot jelent a vágyaktól, késztetésektől és minden kényszertől. Szíve mélyén egész életében e szabadság vonzza a teljesség felé. Ezt a szabadságot azonban csak itt, szívében, a szavak és gondolatok – a szenvedélyek, vonzódások, érzéki benyomások – előtt, fölött vagy mögött képes megragadni, mert a formák és tettek világa korlátok között működik és működhet. Hogyan hidalhatjuk át ezt a szükségszerű ellentmondást?
2. Út
Önmagunkon kell dolgoznunk. Saját magunkat kell alkalmassá tennünk, megfelelő formába öntenünk ahhoz, hogy igazi válaszokat kapjunk. Szemléletünk és abból kiinduló cselekvéseink felülvizsgálatára és átformálására van szükség.
Ezért az egyéniség ma divatos álkultuszával szemben a saját természet ideáját valljuk, a személy és az ember istenképiségének fókuszpontjában.
Lényünk, testi–lelki–szellemi adottságaink, képességeink, karakterünk és személyiségstruktúránk ebben az ideában teljesedik ki.
A saját természet helye az Isten által alkotott egyetemes rendben bizonyosságot ad arról, hogy az életszínvonalnak vagy életminőségnek a modern politikai és gazdasági ideológiák megoldásaitól eltérő értéke van, amely egyszerre korhű és hagyományos alapokon felismerhető, és megvalósítható. Tudnunk kell nemet mondani a kívülről manipulált életfelfogásra és olyan ösvényre lépni, amely a természettel, az élettel, Istennel harmóniában van.
3. Életminőség
Az Ars et Viriditas nem gazdasági és megélhetési szempontokat előtérbe állító közösség. Ugyanakkor alapelvei lefordíthatók ezekre a területekre: voltaképpen meghatározzák életünk e szintjeit. Az ember életminősége azonban mégsem anyagi és vagyoni körülményektől függ. Az élet színvonalát sorsunk, földi rendeltetésünk vállalása és teljesítése határozza meg.
Amit mindannyian keresünk, és ami az ember és a természet számára igazán szükséges, annak megvalósításához elsősorban nem anyagi eszközök kellenek.
Mindannyian a teljesség jóval mélyebb és tartósabb élményére vágyunk annál, amit anyagi körülményeink adhatnak. Ez az állapot pedig – a 2. pontnak megfelelően – születésünkkel adott lehetőségeink kibontakoztatásával, és azok mértékéül szolgáló értékekkel összhangban vezetett élettel valósítható meg.
Ha az ember felismeri magasabb rendeltetését, az akadályokat és nehézségeket is könnyebb szívvel vállalja. Ez az út magasabb rendű megelégedettséget nyújt bármilyen anyagi értéknél. Más szavakkal: igazi megelégedettséghez az életvitelben való egyszerűség és időnk Istennek szentelése vezet. „Ne romlandó eledelért fáradozzatok” (Jn 6,27).
Ezt is ajánljuk a témában
Mi történik, ha egy domonkos nővér, akinek szenvedélye a közgazdaságtan, összeereszti Aquinói Szent Tamást a XXI. század piaci valóságával? Interjúnk.
4. Rendeltetés
Ha a helyeden állsz: azt teszed, amit tenned kell; azt, amit szeretsz, s amit mással el nem cserélnél. Rendeltetésed összefügg alkatoddal és helyeddel az életben.
Megtalálni a helyed annyit tesz, mint megtalálni életed középpontját: eredőjét és célját. Keresd és találd meg a saját alkatodnak megfelelő utat és tevékenységi formákat. Tedd meg, ami ezen az úton szükséges. Fokozatosan, belátható és megvalósítható lépésekben haladj célod felé. Ez az, ami tartós és független sikerélményhez vezet.
Mi szükséges ehhez?
Nem élni valamiben, hanem élni valamiért.
Életünk origójának megtalálásához fel kell tennünk a kérdést, hogy mivégre vagyunk a földön? Mi a születésünk értelme? Ha őszintén kérdezünk, választ is kapunk. Az élet értelmét nem szűkíthetjük földi keretek közé. Ittlétünk korlátozott időt ölel fel, csak egy részét képezi az örökkévalóság felé vezető útnak. És a kérdező–szemlélő alany felismeri, hogy az alkotó jelenlétben élheti át a földi kereteken túlmutató teljesség előízét. A számodra legalkalmasabb hely és a földi rendeltetésednek megfelelő élet e jelenlét megtapasztalásához segít hozzá.
5. Összehangolás
Az összehangolás az emberi alkotóerőknek az istenivel, a saját akaratnak Isten akaratával történő összehangolását jelenti, amelyben mindenekelőtt az embernek kell aktív és megvalósító szerepet vállalnia.
Az isteni akarat a létezés támasza, tengelye, e köré szerveződik és rendeződik minden létező a világegyetemben. Az ember boldogulása és konstruktív tevékenysége e rendbe helyeződéssel válik teljessé.
Embervoltunk legnagyobb feladata lényegében saját akaratunknak az isteni akarattal való összehangolásában áll.
„Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is” – ez minden harmónia kiindulópontja az egész világegyetem tekintetében. A többi létezőhöz hasonlóan nekünk is ebbe az irányba kell hangolnunk törekvéseinket, tevékenységeinket. Együtt, egységes szívvel.
6. Cselekvés
Szívből cselekedni annyit tesz, mint követni a törvényt, amit Isten írt az emberi lény középpontjába. Az Ars et Viriditas első lépésben e természettörvény igazságait mutatja fel, ezek felismerését segíti, összhangra vezérelve az örök törvénnyel.
Minden számít – igen, minden mozzanat.
Minden elem hatással van az egészre, a végső műre és minden cselekvő gesztus hozzájárul az egészhez, vagy elvesz belőle minősége szerint. Jól tudja ezt a szakács, a pék, a földműves vagy az építész, bármely mesterember, vezető, gondolkodó.
A munkatevékenység sem kizárólag a „pénzkereset” eszköze, hanem elsősorban a művészet, az alkotói szemlélet és az elhivatottság révén önmagunk formálásának lehetősége. Ilyen keretek között beszélhetünk a munka szeretetéről, a munkánkra vonatkozó büszkeségről és méltóságról, a munka szabad vállalásáról, és arról a gondosságról és tudásról, amely a tevékenységek értékének, etikájának, az általuk vállalt áldozatoknak előfeltétele.
7. Művelés
Légy társalkotója Teremtődnek. A művészet mindig azon kihívás elé állítja az embert – és ehhez is ad támasztékokat szabályaival, cselekvésrendjének és a megfelelő hozzáállás kialakításával –, hogy az igazságot juttassuk kifejezésre a formák által.
A művészet nem valamiféle felesleges, az élet alapvető ritmusától és jelenségeitől elválasztott fényűzés.
A művészet a létezésünk kibontakozásától, alapvető létszükségleteink megteremtésétől, létfeladatunk beteljesítésétől elválaszthatatlan alkotóképesség és teremtőkészség, ami az ember istenhasonlóságából, Isten képére való teremtettségéből fakad. Nincs művészet művelés, önátalakítás nélkül. Életünk számos területén érvényesíthető az ősi elv, miszerint az emberi cselekvés és bölcsesség által kormányzott tevékenységek céljának, szándékának vagy arra kell irányulnia, hogy természetünk épségét helyreállítsa, vagy pedig arra, hogy mérsékelje azokat az elkerülhetetlen fogyatékosságokat, amelyeknek a jelen élet alá van vetve.
A művészet hozza életünkbe a szépség, az igazság és a rend egységét, segít a cselekvés éthoszának megőrzésében, tartást, méltóságot, egyenességet ad a tevékenységben.
A művészet az alkotó szemlélet és tett egységét jelenti: ez adhat a hétköznapnak teret, ünnepi díszt, békét, otthonosságot, szorgalmat és lendületet.
Így cselekedni annyit tesz, mint a tevékenységet magasabb szintre emelni, megnyitni a szakralitás felé.
Az alkotóképesség használata pedig az életfeladat végrehajtásához kapcsolódik, de oly módon, hogy a mű megalkotása során voltaképpen saját magunkat alakítjuk.
8. Ellenállás
Isten az ember teremtésekor szívébe írta az alapvető léttörvényeket, a létezés irányadó igazságait. Ha ezt megtagadják, elutasítják, vagy kifordított értelmezéseket adnak neki, ha a természettörvényt elnyomják, a természetes erkölcsöt megvetik, tudnunk kell erősen helytállni, hogy ne váljunk ilyesfajta ideológiák rabszolgáivá. Hasonlóképpen vonatkozik ez az olyan technológiai, gazdasági, társadalmi folyamatokra, amelyek nincsenek tekintettel az ember istenképmási voltára.
Szellemi és fizikai értelemben tudnunk kell kezelni a mai kor kihívásait és különböző tendenciáit. A legkülönfélébb helyzetekben is olyan erőt, belső támpontokat adó eszmei és szellemi kapaszkodókat kell találnunk, amelyek az anyagi érdekeken és eszközökön túlmutatnak.
Az állhatatos belső ellenállás segítséget nyújthat a pusztán anyagi törekvések hajszolása ellen, vagy a virtuális világ leépítő tendenciáival, a médiaszuggesztiókkal és az aktuális társadalmi divatokkal szembeni erőfeszítésekben.
Segít az emberi alkotóképesség értékeinek felismerésében, és megfelelő súlyozásában az ember és az általa készített eszközök, gépek használatában.
Az ellenállás gyógyszer a degeneráció ellen, a folyamatos megújulás lehetőségét kínálja. Minden olyan folyamat és valóságelem, amely úgy határozza meg magát, hogy egyszersmind leválasztja a transzcendens eredőtől és értékektől, önmaga ellen dolgozik. Az ilyesfajta törekvésekkel szemben szükségszerűen fel kell mutatnunk a teremtés örökkévaló rendjének – emberre és természetre vonatkozó – értékeit.
9. Sarokpont
Az ember cselekvő, valóságformáló, alkotó személy. Felelős döntéseiért és tetteiért, amelyek kialakításához az intellektus egyedülálló és mindent felölelő képességével rendelkezik. Figyelemmel, jelenléttel, érdeklődő odafordulással ismerheti meg választási lehetőségeit, és a létezés változhatatlan értékeivel összhangban hozhat jó döntéseket.
Így bármivel is kerüljünk szembe, tőlünk függ, mit választunk a felkínálkozó lehetőségekből.
Az elhatározás és cselekvés lényege tehát a történések és dolgok megítélésének módjától függ, nem maguktól a történésektől vagy a létrehozott, tapasztalt dolgoktól.
Választás vagy döntés eredménye az is, hogy képesek vagyunk-e Istent lényünk legmélyebb, legigazabb valóságát alkotóként felismernünk. Ha ez megvalósul, az ember maga is alkotásként formálódik: egy benső átalakuláson megy keresztül. Intellektusával oly módon alakítja fizikai és ösztönös részét, hogy e benső tett cselekvő életének megszentelő gesztusa lehet.
10. Mívesség
Az Ars et Viriditas két kulcsfogalma: mívesség a tettekben, szüntelen megújulás lélekben, örök mértékek szerint.
A cselekvő megvalósítás alapja és anyaga minden olyan tevékenység, amelyben gondosság, mívesség, megformáltság van jelen: mindaz, amit önként vállalva, meggondoltan és szeretettel, értelemmel és szívvel végzünk.
Formateremtő ereje pedig az a törekvés, hogy a cselekvést a művészet értelemadó és valóságformáló erejével felruházva alkalmassá tegyük a világegyetem minden elemét létrehozó isteni alkotóerők közvetítésére.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mit tanítanak nekünk a nagy vallási hagyományok a természetről, teremtett környezetünkről? Mennyire fontos az olvasás „aktusa” a szellemi előrehaladás vonatkozásában? Organikus kapcsolatban áll egymással a természetszeretet és a jobboldaliság? Ezekről a témákról – és még sok egyébről – kérdeztük az Ars Naturae folyóirat főszerkesztőjét.
(A nyitóképen: Kondor Attila Et in Arcadia Ego című festényének részlete)
Ezt is ajánljuk a témában
„Fel kell növekednünk az igazsághoz, amit az archaikus szellemi emberek őriznek.” Kondor Attila a fiatalabb magyar képzőművész-generáció egyik legeredetibb és legmélyebb alkotója. Művei november 17-ig láthatóak a Műcsarnokban a Tiszta szívvel festeni című kiállításon. A Barcsay-díjas alkotóval a műtermében beszélgettünk szellemi inspirációkról, a művész szerepéről és sok minden másról.
Ezt is ajánljuk a témában
Vajon elérhető Isten baloldaliként? Mennyiben tartozik a jobboldalisághoz a spiritualitás határozott igenlése? Miért fontos az olvasás és a zenehallgatás? Mi történt a Jobbikkal és Vona Gáborral? Kik az értelmiségiek? Létezik baloldali borász vagy kézműves? A Magyar Hüperión folyóirat főszerkesztőjét kérdeztük. Nagyinterjúnk.
Ezt is ajánljuk a témában
A neves íróval, esszéistával, borásszal, a „pannon derű” gyakorlójával és hirdetőjével beszélgettünk egyházashetyei kis barokk házában. „Őszintén szólva, rikoltozhatok én a szőlőhegyem tetejéről, hogy ültessetek gyümölcsfát, telepítsetek szőlőt, de szakembert és munkáskezet nem nagyon látok semerre. De szándékot sem” – mondja. Nagyinterjúnk.
Ezt is ajánljuk a témában
Miért van kiemelt jelentősége Jézus keresztfán kimondott szavainak? Mi ad(hat)ja „a szenvedés értékét”? Tényleg túlságosan „búskomor” a katolikus egyház? A Sursum Kiadó vezetőjét kérdeztük.
Ezt is ajánljuk a témában
Alasdair MacIntyre szerint kontinensünk jövője a benedeki örökség mélyén rejlik: „Nem Godot-ra várunk, hanem egy új – a történelmitől kétségtelenül nagyon eltérő – Szent Benedekre.” Czopf Áron esszéje.
***
A valóságtól teljesen elrugaszkodott „elemzés” látott napvilágot.
Ilyen pedigrével valóságos „merjünk kicsik lenni”-hozzáállásnak hat, ha magunkra nézve a kultúrkereszténységet tekintjük az elérhető maximumnak. Francesca Rivafinoli írása.
Ayaan Hirsi Ali, a világhírű iszlámkritikus és frissen megtért keresztény az MCC Feszten beszélt Európa előtt álló kihívásokról.
A római Tor Vergata mezején zajló jubileumi találkozón XIV. Leó pápa szenvedélyes beszédben szólt a jövő nemzedékéhez.
Para-Kovács Imre szerint pedig „megbukott a keresztény ország szlogen”.
A Fidesz szerint Magyar Péter letagad mindent, ahogy Bajnaiék idején – csak most „Tisza-adó” néven jönne a megszorítás.
Egyben megjegyzem, a rágalmazás jelenleg is bűncselekmény.
Az orosz sajtó szerint Trump olyan fegyvert ad Zelenszkijnek, amellyel Ukrajna mélyen Oroszország területét támadhatja.
