Ma a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedésére és kereszthalálára emlékszik. Arra, hogy magára vette bűneinket és felvitte a Golgotára, a keresztre; életét adta értünk, hogy nekünk örök életünk lehessen.
„Krisztus, a húsvéti bárány már feláldozta értünk önmagát.”
Már beteljesedett. Már eldőltek a nagy kérdések, mert Jézus vállalta értünk a kereszthalált, feláldozta önmagát és bemutatta a tökéletes engesztelő áldozatot. A fájdalom, a kín és a szenvedés nem értelmetlen többé, ha ehhez az áldozathoz kapcsoljuk, a halál nem a semmibe vezet és nincs többé olyan emberi élet, amely értelmetlen lenne. Nagypéntek drámája és mélysége előrevetíti húsvétvasárnap hajnalának ragyogó dicsőségét, az élet győzelmét; a feltámadást.
Mert ahogy nincs húsvét nagypéntek nélkül, úgy nagypéntek sincs húsvét nélkül.
A szűk horizontok kitágulnak, ha a keresztre tekintünk. Átértékelődik minden, helyükre kerülnek a dolgok, a kereszt tövében elkezd le- és kitisztulni az életünk. Márpedig – ahogy Szent Brúnó mondta – a kereszt szilárdan áll, amíg a világ forog. Hatalmak és hatalmasságok próbálták ledönteni, ideológiák és rendszerek, nyájasak és acsarkodók, báránybőrben és puszta farkasként.
A kereszten „nem fog” az idő, mert kiemelkedik innen, nem ebből a világból való. Ahogyan Krisztus országa sem.
Épp nagypénteken próbálja értésére adni Pilátusnak, s még egyszer nekünk is, hogy megragadjuk végre a megfoghatatlant, az isteni tényt, hogy a Megtestesült Ige, bár a bűn kivételével mindenben hasonló lett hozzánk, egészen magára öltötte emberi természetünket, üdvözíteni jött bennünket és nem pusztán egyfajta programot meghirdetni. Ezért nem is azt várja, hogy egyszerű jóemberkedéssel válaszoljunk művére, hanem hogy egészen Neki ajándékozzuk magunkat, teljes valónkat és minden erőfeszítésünket.
Nem lehetünk fél szívvel a megfeszített Jézus Krisztus követői. Sokkal többről van szó, sokkal nagyobb a tét.
Jézus nagypénteken kitárt, vérző karjával öleli át a világot, ölel át minket, úgy, ahogy vagyunk, és hív: „Kövess engem!” S mi nyomába szegődhetünk, megtört szívvel, megsebzetten, bukdácsolva – amolyan emberi módon. „A mi főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel.”
Nagypéntek megállásra hív, elcsöndesedésre, önvizsgálatra. Hogy szó szerint és átvitt értelemben is lejjebb csavarjuk a hangerőt. A zaj diktatúrájával szembeni lázadásként a csendet válasszuk, de nem önmagáért, hanem azért, Akivel találkozhatunk a csendben. Ez a találkozás, ha engedjük, átformál minket, visszaemel a teremtettségünknél fogva nekünk kijelölt helyre, mert visszaállítja a világ gondolkodása által megtépázott méltóságunkat, békét ébreszt bennünk és megnyitja szívünket a szeretetre. Márpedig nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja a barátaiért.
Az értünk kereszten függő, megtört és megalázott Isten Fia ma is szenved, amikor a bűn sötétje homályba borítja a lelkünket. Amikor a gyűlölködés túlharsogja a megbékélés szavát, a fegyverek zaja a békevágyat.
Ma is sebződik, amikor legapróbb döntéseinkben (mondván, „ezen aztán tényleg nem múlik semmi”) ellene és nem tanítása szerint döntünk, amikor kiskapukat keresünk, amikor nem keressük a jóra vezető utat, amikor csúsztatunk, amikor elmegyünk a koldus mellett, jóváhagyjuk a „kis bűnöket”, amikor nem állunk ki az élet és az emberi méltóság védelme mellett. És ma is hirdeti, hogy sebei az irgalmasság kapui, hogy Általa – és csak általa – juthatunk az Atyához és Benne, csak benne van békességünk, életünk, igazság és üdvösség.
Nagypéntek van. Induljunk el a kereszthez és szemléljük kitartóan!
***
Ezt is ajánljuk a témában
Miért van kiemelt jelentősége Jézus keresztfán kimondott szavainak? Mi ad(hat)ja „a szenvedés értékét”? Tényleg túlságosan „búskomor” a katolikus egyház? A Sursum Kiadó vezetőjét kérdeztük.
Ezt is ajánljuk a témában
Jobb aktívan szembesülni, mintsem passzívan szembetalálkozni vele. Jobb egyszer egy évben alámerülni az emberi semmibe, mint ki sem emelkedni belőle észrevétlen. Kohán Mátyás írása.
(Nyitókép: Munkácsy Mihály: Golgota)
***
A Szijjártó Péter lehallgatásában segédkező Panyi Szabolcs Magyar Péterrel is kapcsolatban áll és három külföldi szolgálattal működik együtt.
A négy napból háromban minden zárva lesz.
Aki hisz Krisztus feltámadásában, képes a helyi értékén kezelni az olyan véges dolgokat is, mint a politika – véli Blanckenstein Miklós. Húsvéti beszélgetés elmélyülésről, odaszentelt figyelemről és az önsajnálat ellenszeréről.
A napokban elém került Dsida Jenő nevezetes Nagycsütörtök című verse. Ül egy férfi egyedül az éjszakában, „kihegyezett” lélekkel, egy olyan érzékenységgel, amibe más talán menten belepusztult volna. Ő se bírta sokáig. Győrffy Ákos írása.
Érdemes szembenéznünk egy olyan problémával, amely nemcsak aktuális, hanem örök: a szegénység és a kiszolgáltatottság kérdésével.
A négy napból háromban minden zárva lesz.
Csak egy kicsit kellett volna visszafogni azokat a zsigeri technokrata ösztönöket.
Összeszedtük a legfontosabb csütörtöki híreket.
