Fel, győzelemre! – Holnaptól viszont ezen a téren mindenképp változás kell

Egy minimum középiskolás korú lánynak gőze nincs a „ruszki” szó jelentéséről; a márkás cuccban, műszempillával, mindenféle testékszerekkel nőiességüket kiemelni kívánó társai trágár jelző kíséretében középső ujjukat mutatják a riporternek, kifejtve, hogy „akinek már esik ki a protkó a szájából, azok a fideszesek, csak mondom”; a 42 éves énekes a nemi szervét mutogatja a Hősök terén felállított színpadon, mondván, azt ő bizony rá fogja tenni a megafonosok fejére (?!?); decens középosztálybeli felnőtt „F*CK NER” matricát nyom az alsós kisfiú kezébe, a vonatkozó ujjtartást ábrázoló képecskével–

Az egészen bizonyos, hogy ez ebben a formában nem mehet tovább, ezt a jelenséghalmazt legkésőbb holnaptól kezdve valamiképpen orvosolni kell – persze, lázadó fiatalok mindig is léteztek, ahogy hangos, agresszív kisebbség is volt mindig, minden korosztályban; de valahogy mégis más az, amikor egy széles műveltséggel rendelkező, magas irodalmat olvasó, valamiféle életművet felmutató, műgyűjtő eszdéeszes értelmiségi szólja le a fél országot, mint amikor

(mázli, hogy a fideszes nagyszülők nem halasztgatták a családalapítást addig, amíg tehermentes budapesti lakáshoz nem jutottak). Gyalázatos, hogy mennyire nem figyelnek ebben az országban a gyerekek lelkére – forrong az ellenzéki, majd bagatellizálja, ha valaki kiskorúak ezrei előtt mutogatja a heréjét. Szörnyű, ahogy felülről hergelik a népet – halljuk, majd a puzséri színpadról leordítja a fellépő, hogy április 13-án (tehát amikor a külképviseleti szavazatok még össze se lesznek számolva) már ő fogja tartani a kormányinfót (itt jegyzem meg, hogy amikor az énekes a „Gulyás Gerinek üzenem” szavakkal kezdi fenyegetőzését, akkor egy pártvezért másol szolgaian, cáfolhatatlanul bizonyítva ezáltal az idézett pártvezér gyűlölködésben viselt felelősségét, továbbá eleve nevetségessé téve minden olyan gyenge mentegést, amely szerint a Puzsér-koncerten történteknek és a résztvevőknek „közük nem volt a Tiszához”).

Ember, a rettenetes közbeszéd legalább beszéd: alany, állítmány, tárgy, ilyesmik, egyeztetve a magyar nyelv szabályai szerint és megtámogatva némi – akár vitatható – valóságtartalommal. Legalább eddig a szintig nőjünk már fel, instállom.

Már csak azért is, mert kutatások szerint a mobilon nevelkedett generáció kognitív képességei elmaradnak az előző nemzedékekéitől, ami miatt az előrejelzések alapján ráadásul 40 éven belül négy-hatszorosára növekedhet az alzheimeresek aránya.

Ha azt szeretnénk, hogy a fiatalok érintett csoportja is kiteljesedett, boldog életet éljen, képes és alkalmas legyen a más korosztályokkal való együttműködésre, időskorukban pedig akadjon majd, aki őket ápolja, gondozza, elviseli (márpedig ezt mind szeretnénk), akkor nyilvánvalóan nem lenne célszerű hagyni e tendenciák további elharapózását.

Először is, az a jó, hogy a mai nap után a fideszes és a tiszás szülők is egyaránt a tisztségükben maradnak: a tiszásoknak így hatalmukban áll a saját családjukban végbevinni az oly nagyon vágyott változást, befejezve a mindennapok totális átpolitizálását és gyerekeik hiszterizálását (érdekes, mifelénk simán fel tudtak úgy nőni egész nemzedékek konzervatív antikommunistaként, hogy se Kádár, se Horn, se Gyurcsány nem volt mindennapos téma a vacsoraasztalnál); a fideszesek pedig lelkiismeret-vizsgálatot végezhetnek, hogy

Utólag persze már nehéz a kármentés – viszont elengedhetetlen, a további károkozás megelőzése pedig pláne. Ha változásra vágyik a fiatal, hát miért ne járnánk a kedvében azzal, hogy változtatunk valami családi szokáson. Rendszeresebben elmegyünk a nagyihoz, kérdezgetjük régi történetekről, például – a lehetőségek tárháza valószínűleg végtelen.

Aztán ott van a hitoktatás és az egyházi iskolák – remek dolog mindkettő, de mivel úgy tűnik, mára akadnak fiatal felnőttek, akik akár az óvodától az érettségiig egyházi intézményekbe jártak, és mégse igen különböznek pogány kortársaiktól, nyilvánvalóan akadna itt-ott finomhangolni való. Különösen, mivel ezen a téren tényleg nem mondhatja senki, hogy a központi oktatáspolitika megköti a kezét.

Mi még a mobilmentes békeidőkben (zömében legalábbis) kibekkeltük azokat a hónapokat-éveket, amikor a „helyezd el a vaktérképen az Újbabiloni Birodalom jelentős városait” típusú, túlzásba vitt, de legalább száraz egyháztörténelem volt soron a tananyagban – szerencsénkre ott voltak mellette hetente nulladik órában az osztálymisék is, ahol mi választottuk az énekeket, mi zenéltünk, mi fogalmaztunk meg könyörgéseket, és úgy általában, ahol az lehetett az érzésünk, hogy van itt egy közösség, ahol nekünk helyünk van, amiért érdemes meghozni a korán kelés áldozatát. Ezzel szemben mi ma a tendencia, tisztelet a kivételeknek, és különösen is tisztelet az elkötelezett, lelkes tanároknak? A hitélet kimerül a jeles napokon, két tanóra között tartott, személytelenebb iskolamisében –

A vibrálásban élő, végtelenített zenét hallgató, ugyanakkor változásra, másra vágyó fiatal számára urambocsá’ lehet az is a leghatékonyabb hittanóra, ha először öt, majd tíz, majd húsz satöbbi percig egyszerűen elücsörögnek egy kápolnában, hadd tapasztalják meg a csendet, a fenségest, a nyugalmat – és hadd kapjanak ezáltal esélyt arra, hogy meghallják a Szentlelket.

Végezetül pedig ezzel összefüggésben eligazíthat minket a teendők ügyében a mai nap is: mindig szerencsés, ha a katolikusok által ünnepelt Isteni irgalmasság vasárnapja egybeesik az országgyűlési választásokkal,

A Szent Fausztina nővér által a második világháború hajnalán leírt üzenet szerint az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal az isteni irgalomhoz – hallja ezt meg minden fideszes; VI. Pál pápa megfogalmazásában pedig az irgalom a „szeretet kultúrájának” alapja – hallja ezt meg minden tiszás (és fordítva). Ha ma éjjel és a következő napokban a győztes fél képes irgalommal, a másik tábor frusztrációját szem előtt tartva megnyilvánulni, a legyőzöttek pedig hajlandóak belátni, hogy a másik táborban nem kieső protkós agyhalottak és aljas semmirekellők, hanem bizony velük azonos választójoggal rendelkező honfitársak alakították ki a végeredményt, akkor valamiképpen mindenki nyerhetne:

(Nyitóképen: a Fidesz kampányzáró gyűlése; forrás: Orbán Viktor Facebook-oldala)