Megállíthatatlanok voltak a győri lányok – jogosan ülhetnek Európa trónján!

Ahogy azt már 2014 óta megszokhattuk, idén is Budapest adott otthont a női kézilabda-Bajnokok Ligája négyes döntőjének. A végső győzelemre mindig esélyes Győri Audi ETO KC sorozatban kilencedik final fourján arra készült, hogy hetedszerre hódíthassa el a BL-trófeát. 

Bár a képlet egyszerűnek tűnt, a megvalósítás már közel sem, a szakma egyöntetű véleménye ugyanis az volt, hogy a versenysorozat történetének legkiegyenlítettebb mezőnye gyűlt össze az MVM Dome húszezer fős közönsége előtt. A győriek mellett ott volt például az a dán Esbjerg, amely Henny Reistad személyében a világ legjobb játékosát tudhatja magáénak, a szintén dán Odense, amely ugyan tornaújonc, a 45 évesen is világklasszis kapussal, Katrine Lundével komoly tényező, valamint a francia bajnok és kupagyőztes Metz a három magyarral, Vámos Petrával, Szöllősi-Schatzl Nadine-nal és Szemerey Zsófival a soraiban. 

A metzi „magyar maffia” 

Az esemény előtt Vámos abban reménykedett, hogy a francia csapatban is meg fogják dobogtatni a magyar szíveket. Igaza lett. Nemcsak az aréna sárgába öltözött része, hanem a teljes zöld szekció is buzdította a metzieket, de mindhiába: bár vezettek már 7 góllal is az elődöntőben, összehoztak egy „magyaros” leolvadást, és a hosszabbításban vereséget szenvedtek az odenseiektől – talán mondani sem kell, hogy a veterán Lunde hathatós közreműködésével. 

A csarnok azonban már három órával korábban „felrobbant”, amikor a Győr története során tizedik alkalommal találkozott az Esbjerggel – és tizedszer nyert ellene. De megint csak egy góllal. Szinte hihetetlen, hogy a magyar együttes már sokadszorra tudta ennyire szoros végjátékban legyőzni a dánt, a „money time-ban” bemutatott koncentráció pedig ismét döntőt ért. 

Hiába nem szerepelt hazai csapat a bronzmeccsen, a metzi „magyar maffia” miatt – ahogy azt a francia szurkolók rájuk aggatták – már az első helyosztón majdnem megtelt a létesítmény, és nem lehetett panasz a hangulatra. „Éreztük, főleg a bemutatásnál, hogy a magyar szurkolók szíve értünk is dobbant – elevenítette fel a nézők reakció­ját Szöllősi-Schatzl Nadine, utalva Vámos Petra korábbi kívánságára. – Tényleg otthon éreztük magunkat mind a hárman, ez extra motivációt adott nekünk, köszönettel tartozunk érte a szurkolóknak.” 

Szöllősi-Schatzl egyébként is otthon érezhette magát, hiszen háromszor járt már itt a Győrrel – tavaly pedig meg is nyerte a sorozatot, ezért tulajdonképpen címvédőként tért vissza Budapestre, csak egy másik klub színeiben. Ezúttal azonban új tapasztalatokat szerzett: a Metz ugyanis az Esbjerggel sem bírt a bronzmérkőzésen, így Schatzl eddigi arany-, ezüst- és bronzérmei mellé egy negyedik helyet is begyűjtött. „Most még dolgozik bennem az adrenalin meg az érzelmek, úgyhogy nehéz megmondani, miért nem tudtunk meccset nyerni a hétvégén. Tudjuk, hogy egy final fourban bármi megtörténhet, hullámvasút az egész: az is győzhet, aki nem a legesélyesebbnek számít. Sajnálom, hogy ez a két nap nem a mi javunkra dőlt el” – értékelt. 

Az említett Henny Reistad egyébként ezen az összecsapáson is 8-szor volt eredményes, amivel egyrészt az egész BL-sorozat gólkirálya lett, másrészt 154 találattal az egy évadban szerzett gólok rekordját is megdöntötte. 

Őrjöngő szurkolók, győri roham 

Az igazi show persze még hátravolt. A Győr–Odense-döntő előtt fél órával hangpróbára kérte a publikumot a helyi műsorvezető – kisebb csoda, hogy nem okoztak végül halláskárosodást a helyszínen lévőknek. 

A látványra is adtak: fantasztikus volt, ahogy a pálya négy sarka mögötti szektorok négy színbe, sárgába, pirosba, narancsba és zöldbe öltöztek – nyilvánvalóan az utóbbi szín dominált. 

A hidegrázós hangulatú bemutatás után – amit fényjáték, füst és lelátói őrjöngés kísért – a Győr állva hagyta ellenfelét: okosan kihasználta, hogy az időben korábbi elődöntőt játszva többet pihenhetett rá a fináléra, így óriási tempót diktálva 5-1-re elhúzott az első öt percben. 

El is dőlt? A helyszínen csak reménykedni mertünk benne, aztán kiderült: el, bizony. Egyetlen kisebb megingásuk volt a kisalföldieknek, hétgólos vezetésnél, amikor a rivális kapujába beállt Lunde, és a dánok átváltottak a hét a hat elleni játékra. De csak néhány perces zavart, azaz gólcsendet hozott a váltás, a szünet előtt Estelle Nze Minko félpályás gólja pedig amolyan jelképesre is sikerült: lehet a 45 évesen is a világ egyik legjobbja a kapuban, ezen a napon a győri lányok megállíthatatlanok. 

Sako, a szupersztár 

A másik kapuban új szupersztár született: Hatadou Sako ugyan csak a második félidőre állt be, már a pályára lépésekor felrobbant a lelátó. A pokol akkor szabadult el, amikor pimasz mozdulattal szedett le a levegőből egy átejtős hetest: tomboltak a nézők. Sako hihetetlen kapcsolatot ápol a közönséggel, folyamatosan kommunikál vele, buzdítja, látszik, érződik, hogy elképesztő energiák szabadulnak fel benne a mérkőzés alatt. 

Közben ráadásul a csapattársainak is mutogatott, jelezte nekik egyebek mellett azt, hogy maradjanak végig okosak, koncentráljanak. Megfogadták a tanácsát: a győri lányok egy pillanatra sem engedték ki a kezükből a győzelmet. Az Odense az utolsó percre tudott csak feljönni két gólra – 3-1 után lett ismét ilyen szoros az állás –, de a siker akkor már nem forgott veszélyben, a magyar együttes 29-27-re nyert, megszerezve hetedik elsőségét a Bajnokok Ligájában. Egy kis Lunde-adalék: a norvég kapus a nyolcadik aranyérmére hajtott. 

Kezdődhetett az ünneplés a szurkolókkal közösen. Teljesen megérdemelten, már csak azért is, mert ilyen magabiztosan talán még soha nem nyert BL-t a Győr: a két mérkőzésen egyetlenegyszer sem volt hátrányban. Mindezt úgy, hogy mint említettük, a szakértők szerint ez volt minden idők legkiegyensúlyozottabb négyes döntője. Mármint előzetesen…

Nyitókép: MTI/Purger Tamás