16 évesen és 334 naposan az idei felnőtt-világbajnokság messze legfiatalabb játékosa volt, 76 éve nem akadt példa hasonlóra a nemzetközi jégkorongsportban. Mennyit lendített a karrierjén a vb-szereplés?
Magam is meglepődtem a nagy hírverésen, nem számítottam rá, hogy ekkora nyilvánosságot kap a dolog. A mai napig adódnak belőle mókás szituációk: akár Finnországban vagyok, akár svéd, svájci, egyéb európai hokiszereplőkkel futok össze, a magyar szó hallatán egyből az a reakció, hogy ismerem-e azt a fiatal, 16 éves srácot a vébéről… Jókat derülök, de nyilván nem ez a lényeg, hanem hogy a reflektorfénynek köszönhetően a nemzetközi játékosmegfigyelők figyelmét is felkeltettem, így jobban bekerültem a jégkorongos köztudatba. Hozzáteszem, őket egyáltalán nem az érdekelte, hogy felkapott lettem, hanem hogy hogyan játszom, meg tudok-e felelni ezen a szinten. Az amerikai–kanadai közös hokiliga draftlistájára is eleve azért kerülhettem fel, mert tavaly már a finn juniorligában szerepeltem, és ott is láttak játszani – nem sokan voltak rajtam kívül az én korosztályomból. Persze adott némi pluszt, hogy utána a felnőtt-világbajnokságon, profi szinten is meg tudtam magam mutatni, többek között NHL-es ellenfelekkel szemben is, hálás vagyok a válogatott stábjának a lehetőségért.