Beszterce-Naszód, az „erdélyi vadon” soha nem volt a magyar világ főáramában – küzdelmes sorsa viszont része közös történelmünknek

A bércek, a vadon és a havasok: a vadregényes Erdélyben is félreeső és a természet által uralt táj Beszterce-Naszód. A hegyek közé szorult vidék elzártságát jól mutatja, hogy még a román hatalom sem tudta átszabni, most is régi nevén és nagyjából régi határai között található a magyarból lett román megye.

A névadó Besztercét az Erdélybe települő szászok alapították a távoli 1100-as években, és egészen a 20. századig ők határozták meg a város életét. Főleg, amikor hagyták nekik: a Kárpátok karéjában fekvő, keleti határ mentén fekvő Besztercének bőven kijutott a peremvidéki lét viharaiból. 1241-ben és 1284-ben a tatárok égették fel, 1458-ban Szilágyi Mihály gyújtotta fel az ellene lázadó várost, 1530-ban pedig a hegyen túli vidékről Péter moldvai vajda jött be megostromolni Beszterce városát – eredménytelenül. És jöttek az újabb megpróbáltatások minden nemzedék életében: 1602-ben a brutális Basta császári generális csapatai foglalták el, egy évre rá pedig Székely Mózes erdélyi fejedelem ostromolta a várost.

Kész csoda és egyben rendkívüli teljesítmény, hogy ezen az örök harcok dúlta végvidéken a kultúra bástyája is volt Beszterce: már a Mátyás kori történetíró Bonfini könyveit is nyomtatták itt, 1596-ban gimnázium működött a falak között. A város kultúrájának lenyomata és jelképe pedig az ódon evangélikus templom. A középkortól kezdve állt itt templom, s fokozatosan nyerte el mostani kinézetét, amely ötvözi a magyar és az európai építészettörténet megannyi stílusát. A gótika, a reneszánsz és a barokk egyaránt megjelenik az épületen és belső díszítésein. Az 1500-as években egy olasz kőfaragó, Petrus Italus da Lugano is dolgozott a homlokzaton és a belső kialakításon, az itáliai reneszánsz szellemét hozva Közép-Európa e vadonbeli peremvidékére. A templom különös, aszimmetrikus alaprajza és részletes építéstörténete elárulja, mennyi kihívással és küzdelmes újrakezdéssel kellett szembenéznie az egymást követve építkező nemzedékeknek.

Besztercén és templomán kívül leginkább a vad természet ad élményt és kalandokat ezen a vidéken. A Radnai- és a Kelemen-havasok más kárpáti hegyvonulatoknál érintetlenebb tájakat őriznek, ahol a régi időkben leginkább a román hegyi pásztorok érezték otthon magukat. S ezek a havasok lettek a minap 90 éves Bodor Ádám alkotói és szellemi menedékhelyei is, ahogy alig 17 évesen itt barangolva – bujdosva – letartóztatták őt a román hatóságok államellenes összeesküvés vádjával. A Besztercei-havasok rendre előjönnek Bodor prózájában:

A szerző a csaladtortenet.blog.hu szerzője

Nyitókép: Wikipedia