Az orosz–ukrán háború elmúlt éve: 2025 sok szenvedéssel hozta belátható közelségbe a békét

2025 végéhez közeledve elmondhatjuk, hogy három év és közel 10 hónap után idén decemberben járunk a legközelebb ahhoz, hogy – mindenekelőtt az amerikai törekvéseknek hála – pont kerüljön az orosz–ukrán háborúra, amely a XXI. század első európai fegyveres konfliktusa.

Épp ezért érdemes áttekinteni, hogy milyen állomásokon keresztül jutottunk el a 2022. február 24-ei orosz támadással indult konfliktus idén év eleji, nem túl biztató állásától a jelenlegi, némi reménykedésre okot adó állapotába.

Egyre nagyobb veszélyben a hátország

Az év eleje több szempontból sem indult biztatóan Ukrajna számára: január 1-je rögtön egy Kijev elleni pusztító dróntámadással kezdődött, a hasonló csapások pedig az év folyamán egyre csak fokozódtak.

Mind az orosz, mind az ukrán hátországot sorozatos, változó intenzitású rakéta- és dróntámadások érték. Bebizonyosodott, hogy adott esetben sem Kijev, sem Moszkva nincs biztonságban az ellenség távoli csapásmérő eszközeitől. A csapásokra rendre ellencsapások követték, akárcsak az energiainfrastruktúrát célba vevő akciók esetében.

A Magyarország energiaellátását is biztosító szállítóvezetéket először augusztusban érte ukrán dróncsapás, amelyet december elején újabb célzott támadás követett.

Az orosz híradások szerint Ukrajna december 16-án egy szabotázsakció keretében okozott volna további károkat a vezetékben, ám ezt a műveletet az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) emberei lefülelték.

Magyar szempontból érdekes volt még a Munkács városát ért augusztus 20-ai orosz rakétatámadás ügye. Itt egy valószínűsíthetőleg komoly hadiipari tevékenységet végző gyártelepet ért találat.

Felpörgő kényszersorozás

Az ukrán hadsereg létszámproblémái pedig egyre erőteljesebben ütköztek ki a harcmezőn, a dezertálások aránya pedig már az első hónapokban minden addiginál jobban megugrott.

A helyzet súlyosságát a Pokrovszk védelmét megerősíteni hivatott 155. önálló gépesített dandár katasztrofális állapota jellemezte a legjobban, amely

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ekkor jelentette be, hogy fokozni kell a sorozás intenzitását. Ettől kezdve országszerte még inkább jellemzővé vált az erőszakos kényszersorozások jelensége, ami új mélyrepülést hozott magával az addig sem túl fényes ukrán jogállamisági helyzetben.

Ennek köszönhető, hogy az ukrajnai magyar kisebbség körében is tetőfokára hágott a brutális sorozási hullám, aminek következtében

A kényszersorozásokról a Mandiner dokumentumfilmet forgatott, amelynek eddig az alábbi két része látott napvilágot:

• 1. rész,

• 2. rész.

Új remény a tengerentúlon

Eközben az Egyesült Államok akkor még csak megválasztott elnöke, Donald Trump egyértelművé tette:

A washingtoni hozzáállás alapvető megváltozása tette lehetővé, hogy a diplomácia terén érdemben is megindulhasson a békekeresés folyamata.

Az ukránok másik nagy mutatványa: Kurszk

2025 januárjában Ukrajna még több, politikailag és katonailag is jelentősnek szánt ellentámadással próbálta visszaszerezni a kezdeményezést. Ezek közül a legnagyobb visszhangot a Kurszk térségét célzó ukrán művelet váltotta ki, amelynek célja az volt, hogy az orosz hátországban okozzon zavart, és ezzel erőket vonjon el a keleti frontról.

Az ukrán támadás kezdetben meglepetést okozott, ám a magukhoz térő orosz erők rövid időn belül megakasztották, majd súlyos veszteségekkel visszavonulásra kényszerítették a támadókat. Orosz források szerint az offenzívában résztvevő ukrán egységek jelentős részét megsemmisítették vagy bekerítették, míg Kijev hivatalosan csak „korlátozott célú akcióról” beszélt.

Elhulló erődvárosok a főszerepben

Az év első felében a Donbasz keleti térségei váltak a hadműveletek kulcsszínterévé, ahol mindkét fél jelentős erőket mozgósított.

Január 29-én az orosz hadsereg mindjárt egy fontos katonai sikert könyvelhetett el, amikor

Ez a település volt az ukrán védelem egyik utolsó nagy bástyája Donyeckben, és megtartása kulcsfontosságú lett volna a teljes orosz ellenőrzés megakadályozásához. A város elesése tovább szűkítette az ukrán védelmi körzeteket, és lehetőséget teremtett Moszkva számára, hogy folytassa offenzíváját a Donbasz egész területén.

Arról nem is beszélve, hogy az orosz erőknek kis híján jelentős számú ukrán katonát sikerült bekeríteniük, miután a harctéri realitások helyett nagyobb részt a PR- és politikai kommunikációs megfontolások által irányított ukrán politikai, illetve a mikromenedzselésben elvesző hadvezetés rosszul reagált, és csak későn engedélyezte visszavonulást. Ezek a hibák időről időre, újra visszaköszöntek az idei hadműveletek során.

Májusban az orosz erők újabb előrenyomulást voltak képesek felmutatni, és több kisebb-nagyobb település is a támadók kezére került. Augusztusban tovább nyomultak előre a Donyeck régióban, a hónap végére pedig már Ukrajna második legfontosabb ipari régiójába, a Dnyipropetrovszki régióba is behatoltak.

Szeptemberben az offenzíva elérte Pokrovszkot, októberre pedig már Kramatorszk és Kupjanszk evakuálásáról szóltak a hírek.

Drámai küzdelem a kulcstelepülésért

Mind Ukrajna, mind Oroszország jelentős erőfeszítéseket tett Pokrovszk megtartására, illetve elfoglalására. Az ukrán erődváros földrajzi elhelyezkedése miatt ugyanis mindkét fél számára kulcsszerepet játszik.

A város egy fontos közúti és vasúti csomópont Donyeck megyében, amelyen keresztül az ukrán hadsereg utánpótlást, üzemanyagot és fegyvereket juttatott el a keleti frontvonalra.

A település elfoglalása viszont megnyithatja az utat az oroszok számára a Dnyipropetrovszk régió irányába, valamint Zaporizzsja felé, ahol a Kreml már korábban is területi igényeket fogalmazott meg.

Pokrovszk elfoglalása azt is jelentené, hogy Moszkva egy újabb lépéssel közelebb kerülne régóta hangoztatott céljához: a donbaszi iparterület elfoglalásához.

A 2024-ben elesett Avgyijivka után Pokrovszk lehet a következő nagy stratégiai győzelem, amely lehetővé tenné az orosz hadsereg számára, hogy további városok, többek között

• Myrnohrad,
• Kramatorszk és
• Szlovjanszk ellen vonuljon.

Ahogy a Mandinernek korábban Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének szakértője elmondta, Pokrovszk elvesztése nemcsak katonai, hanem gazdasági értelemben is súlyos csapás lenne az ukránokra nézve.

A hagyományos hadviselés halála az orosz–ukrán háborúban

A 2025-ös harcok közepette az arcvonal olyan fokozatos átalakuláson ment keresztül, amely teljesen átrajzolhatja a modern háborúk jövőbeli arculatát.

A Kyiv Independent friss elemzése szerint az ukrán front 2025 folyamán végképp megszűnt a hagyományos értelemben vett harcvonalként működni, és gyakorlatilag eltűnt az értelmezhető katonai térképekről. A vonal, amelyet egykor hadászati szakértők és politikai erők próbáltak saját narratívájuk szerint hajlítgatni, mára nemhogy elmosódott, de helyenként egyáltalán nem létezik.

A drónok tömeges használata miatt a terep egyetlen nagy megfigyelési és csapásmérési övezetté vált. Az ukrán katonai parancsnokok beismerték, hogy a krónikus emberhiány miatt:

A jelenség azt eredményezte, hogy a harcoló felek érintkezését már nem lehet a kvázi valós idejű, nyílt forrású térképezés (OSINT) módszereivel sem lehet teljes bizonyossággal nyomon követni, az ukrán és az orosz hivatalos közlésekre pedig nem lehet biztosan építeni, ha az ember a hadműveleti terület valóságára kíváncsi.

Ilyen körülmények között várja az újévet és talán a vele érkező békét az egyre kétségbeesettebb helyzetbe kerülő, továbbra is emberhiánnyal küzdő ukrán hadsereg, miközben az orosz offenzíva lendülete egyelőre a tél beköszöntével sem akar alábbhagyni. Az idő pedig – úgy tűnik – továbbra is az oroszoknak dolgozik a harcmezőn.

Politikai síkon pedig elmondható, hogy az Egyesült Államok béketörekvései ugyan fokozatosan, vért izzadva hozzák egyre közelebb a fegyvernyugvás lehetőségét. Ám az Európai Unió háborúpárti vezetői és a konfliktus folytatásában érdekelt körök mindent elkövetnek, hogy hátráltassák és megakasszák a folyamatot.

***

Fotó: Genya SAVILOV / AFP