Óriási siker előtt Magyarország: jöhet a béke csúcsa Budapesten!

Október 16-án, csütörtökön, három nappal az egyiptomi Sarm es-Sejkben tartott, a gázai konfliktus rendeződését ünneplő, amerikai szervezésű csúcstalálkozó után hozta nyilvánosságra Donald Trump amerikai elnök, hogy álláspontja szerint a Közel-Keleten elért áttörés segít az orosz–­ukrán háború rendezésében is, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel pedig megállapodtak az ukrajnai béketárgyalások következő lépéseiben. Trump tájékoztatása szerint a Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel október 17-én Washingtonban tartott csúcstalálkozó után magas szintű orosz–amerikai egyeztetések indulnak majd, amelyeket amerikai részről Marco Rubio külügyminiszter vezet. E tárgyalásokat – várhatóan még ebben a hónapban – Trump és Putyin újabb csúcstalálkozója követi majd „egy egyeztetett helyen, Magyar­országon, Budapesten, hogy meglássuk, véget tudunk-e vetni ennek a dicstelen háborúnak”. 

Orbán Viktor miniszterelnök pozitívan reagált a hírre, a Kossuth Rádióban világossá téve, hogy 

Az X-en közölte továbbá, hogy a csúcstalálkozó előkészületei folyamatban vannak, „Magyarország a béke szigete”, s készen állnak a tárgyalásra. 

Korábban is felmerült 

Budapest nem először kerül szóba az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos béketárgyalások potenciális helyszíneként: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már 2022 tavaszán, rögtön a háború kitörése után felajánlotta hazánkat béketárgyalási helyszínként az ukránoknak és az oroszoknak. 2025 augusztusában, az alaszkai Trump–Putyin­-csúcstalálkozó után pedig fehér házi forrásokból kiszivárgott, hogy az USA Budapestet nézte ki az Alaszkában bejelentett Trump–Putyin–Zelenszkij háromoldalú tárgyalás helyszínéül. Orbán az amerikai elnök mostani bejelentése után árulta el, hogy ezzel kapcsolatban augusztusban hivatalos jelzés is érkezett Magyarországhoz, azonban előrelépés hiányában végül nem jött létre a találkozó. 

A budapesti békecsúcs bejelentése – bár sem a létrejötte, sem az eredményessége nem borítékolható – pontot tesz az európai politika egy fontos vitája végére: arra, hogy a magyar békepártiság valójában álcázott oroszpártiság-e. Erre a kérdésre a bejelentés után egyértelmű nemmel válaszolhatnak még azok is, akik eddig máshogyan vélekedtek: Trump és Putyin ugyanis az után egyeztek meg a helyszínben, hogy az amerikai elnök megorrolt az orosz államfőre, mivel az augusztus óta csekély hajlandóságot mutatott a béke ügyében való előrehaladásra. Ilyen kontextusban Trump nyilvánvalóan nem választott volna Putyin-szövetséges országot a következő – és utolsónak szánt – tárgyalási forduló helyszínéül. Az is látszik, hogy Magyar­ország Oroszország számára sem vált elfogadhatatlan, az ukránok támogatásába szügyig beleálló aktorrá a háború három és fél éve alatt. 

Miben áll a békepárti politika? 

Ezen a ponton érdemes felidézni, mit is takar valójában a magyar békepárti politika. Ismeretes, Orbán Viktor a háború kitörése előtt néhány héttel, 2022. január 31-én és február 1-jén látogatást tett Vlagyimir Putyinnál Moszkvában. Ekkor már látszottak baljós előjelek – itt használta Orbán először a béke- misszió kifejezést. Azon a találkozón arról tájékoztatta az orosz elnököt, hogy „az Európai Unió egységes, és nincs olyan európai vezető, aki konfliktust akarna Oroszországgal”, különösen nem a Kelet és Nyugat közötti feszültségen mindig rajtavesztő Közép-Európában. Orbán Viktor ekkor szövetségesi kötelességének eleget téve még Moszkvából telefonon tárgyalt a helyzetről Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral. Amikor aztán Putyin bemasírozott Ukrajnába, Orbán még február 24-én világossá tette: „Európai uniós és NATO-szövetségeseinkkel együtt elítéljük Oroszország katonai fellépését.” Az orosz agresszió első elítélését még sok másik követte a miniszterelnök és más kormánypolitikusok részéről, ugyanakkor a kormány az első pillanattól elfoglalta azt az álláspontot is, hogy Magyarország Ukrajna számára megnyerhetetlennek tartja a konfliktust, mihamarabb orosz–ukrán, orosz–európai és orosz–amerikai tárgyalásokat szorgalmaz, katonát és fegyvert a háborúba nem szállít, valamint Kárpátalja biztonsága érdekében nem enged át fegyverszállítmányokat a magyar–ukrán határon. 

Bár Magyarország kritikusan látta már a Krím 2014-es annexiója és a donbaszi orosz katonai műveletek miatt Moszkvával szemben bevezetett szankciókat is, az első öt korlátozóintézkedés-csomagot, amellyel szinte kizárólag az orosz katonai-ipari komplexumot, a kettős felhasználású cikkeket, a háborúért felelősségre vonható egyéneket és pénzintézeteket szankcionálta az Európai Unió, hazánk akadékoskodás nélkül megszavazta. Nem gördített soha érdemi akadályt a korlátozások félévenkénti meghosszabbítása elé sem, leszámítva azokat az eseteket, amikor a kormány az energetikai ügyben nélkülözhetetlen tárgyaló- partnereit húzatta le a szankcionálni tervezett személyek listájáról. 

2022 márciusában, amikor Ukrajna gyorsított uniós tagságának terve még nem volt az asztalon, Magyarország egy szinte teljes közép-európai egységfront részeként sürgette Ukrajna mielőbbi tagjelölti státuszát. Az év májusában, a hatodik szankciós csomag tárgyalásakor kezdett élesen elválni az európai háborúpárti politika a magyar békepártitól: bár hazánk az orosz szén és később a hazai energiaellátás szempontjából lényegtelen orosz cseppfolyósított földgáz importtilalmát nem gátolta meg, abban mindvégig konzisztens maradt, hogy a magyar–orosz energetikai együttműködést a szankciók nem érinthetik. Így aztán 2022 májusában meggátoltuk az eredeti terv szerinti olajimport-tilalom bevezetését, s hosszú és kemény tárgyalások során elértük, hogy a tengerpart nélküli közép-európai országok, valamint az orosz olajra beállított schwedti finomító miatt valami oknál fogva a tengerpart nélküli országokkal egyenlő bánásmódban részesülő Németország továbbra is behozhasson vezetékes orosz kőolajat. A kormány azóta is sikerrel akadályozta meg a vezetékes orosz földgáz, a kőolaj, a nukleáris fűtőanyag és a paksi atomerőműhöz szükséges technológia importjára vonatkozó szankciókat – olyan sikeresen, hogy e korlátozásokat az Európai Bizottság RepowerEU útitervében most kereskedelempolitikai intézkedésnek álcázva próbálja bevezetni. 

Hazánk 2023 májusa óta blokkolja az európai fegyverszállításokat finanszírozó Európai Béke­keret kifizetéseit hatmilliárd euró értékben. 2023 végétől látványos változáson ment át a magyar álláspont az ukrán EU-tagság kérdésében. 2022 tavaszán nem lehetett látni, hogy az érdemalapúságot és a többi tagjelölttel szembeni tisztességes bánásmódot figyelmen kívül hagyó gyorsított ukrán csatlakozást tűzi ki célul az Euró­pai Bizottság elnöke és a mögötte álló Európai Néppárt. A 2023. decemberi EU-csúcson Orbán már megsejtett valamit, s csak hosszas rábeszélés és a magyar uniós források jelentős részének felszabadítása után volt hajlandó egy kávészünetre távozva átengedni az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntést. 2024 nyarán hazánk engedélyezte az első kormányközi konferencia megtartását Ukrajnával, az ezután kibontakozó gyorsított belépési terveket viszont már vehemensen ellenezte, mivel a csatlakozással egy háborúzó ország kerülne be az Európai Unióba. 

A magyar politika emblematikus pillanata volt a békemisszió is, amelyet az Európai Unió Tanácsának magyar soros elnöksége kezdetén, 2024. július elején hajtott végre a miniszterelnök. Orbán azóta részben megvalósuló elképzelése az volt, hogy bár a háborúzó felek úgy látják, hogy az idő nekik dolgozik, az oroszokat a kínaiak, az ukránokat pedig az amerikaiak rá tudják szorítani a tűzszünetre. Ebben a szellemben járta végig az ukrajnai háború négy szerinte legfontosabb illetékesét. Július 2-án Kijevbe látogatott Volodimir Zelenszkijhez, a háború kitörte után első alkalommal (2022 novemberében és 2023 augusztusában Novák Katalin köztársasági elnök járt az ukrán elnöknél), július 5-én Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, július 8-án Pekingben Hszi Csin-ping kínai államfővel, július 9. és 11. között, a washingtoni NATO-csúcson való részvételt követően pedig Mar-a-Lagóban tárgyalt az amerikai elnökválasztás esélyesének számító Donald Trumppal. 

arra figyelmeztette tárgyalópartnerét, hogy szeptemberre drámaian romlani fog Ukrajna katonai helyzete, az államfő viszont azt hangoztatta, hogy szeptemberre győzni fognak – nem így történt. A békemisszióról Orbán levelet küldött Charles Michel európai tanácsi elnöknek, valamint EU-s állam- és kormányfőknek. Közölte: a feszültség nem fog csökkenni, a felek pedig nem fogják keresni a konfliktusból kivezető utat jelentős külső beavatkozás nélkül – így történt. Kitért arra, hogy Kína csak akkor hajlandó aktívabb szerepet vállalni, ha szerepvállalásának sikere szinte biztos – azóta sincs aktívabb kínai szerepvállalás a háború ügyében. Megjegyezte azt is, hogy Trump a beiktatását meg sem várva, a választási győzelme után azonnal nekilát alapos tervei alapján a béketeremtésnek, aminek következtében Ukrajna támogatásának anyagi terhe az EU-ra hárul – így történt. 

Javaslatként Orbán azt fogalmazta meg, hogy az unió mielőbb váltson az amerikai demokrata párti kormányzat politikájának másolása helyett béketeremtésre, kezdeményezzen párbeszédet Kínával egy békekonferenciáról, nyissa újra diplomáciai csatornáit Oroszország felé, és kezdje el felszámolni azt az elszigeteltségét, amely a háború ügyében a globális Dél országai körében létrejött. 

Még egy fontos tézisét megfogalmazta a miniszterelnök a békepárti politikának a magyar soros elnökség alatt, amikor tavaly november 6-án Bécsben partnerlapunk, a svájci Weltwoche szervezésében Gerhard Schröder korábbi német kancellárral beszélgetett a békéről. Akkor nemcsak a 2022. tavaszi isztambuli békefolyamat nyugati felrobbantásáról szólt először nyilvánosan, de arról is, hogy szerinte visszás, hogy Európa beengedi az illegálisan érkező muszlim bevándorlókat, de közben hagyja, hogy mindennap fehér keresztények ezrei haljanak meg az ukrajnai fronton. 

Békestaféta átadva 

2025 januárjában Donald Trump hatalomra kerülésével a magyar békepolitika az önálló békekezdeményezésekről egy sokkal testhezállóbb pozícióra váltott: az amerikai elnök béketeremtő erőfeszítéseinek rendíthetetlen támogatására. Onnantól a békepolitika legfőbb színtere Washington lett. 2025. február 12-én a NATO székházában Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter közölte az európai szövetségesekkel, hogy a 2014 előtti ukrán határok visszaállítása irreális cél, amelynek követése „csak meghosszabbítaná a háborút”; Ukrajna ebben nem, csak „robusztus biztonsági garanciák” megteremtésében számíthat az amerikaiak szövetségére. Szintén február 12-én sor került az első közvetlen telefonos tárgyalásra Trump és Putyin között, amelyet azóta további hét követett. Február 18-án megtartották első magas szintű amerikai–orosz találkozót Rijádban: a Marco Rubio külügyminiszter, Steve Witkoff Közel-­Kelet- és Oroszország-ügyi elnöki különmegbízott, valamint Mike Waltz elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó vezette amerikai delegáció Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel és Jurij Usakov elnöki külpolitikai főtanácsadóval találkozott. 

Február végére az Ukrajnának juttatott amerikai támogatást kompenzálni hivatott ritkaföldfém-megállapodás aláírásának elhúzódása miatt mélypontra jutottak az amerikai–ukrán kapcsolatok. Emiatt 

s az USA március 3-án leállított minden katonai segélyt, két nappal később pedig a titkosszolgálati információk megosztását is Ukrajnával. Március 11-én szintén Szaúd-Arábiában, Dzsiddában Trump elfogadtatta a korábban a „mindent vissza” politikáját képviselő Zelenszkijékkel a feltétel nélküli tűzszünet javaslatát. 

Innen kezdődött aztán a máig – remélhetőleg csak a budapesti békecsúcsot előkészítő találkozókig – tartó orosz akadékoskodás: március 18-án Putyin a teljes fegyvernyugvást nem, csak egy energetikai tűzszünetet volt hajlandó elfogadni, április 19-én pedig egy néhány napos húsvéti leállást. Mindkét fél elutasította az április végén előterjesztett amerikai békejavaslatot, amely a Krím felett de jure, a többi megszállt terület felett de facto elismerte volna az orosz fennhatóságot, kizárta volna Ukrajna NATO-tagságát, feloldotta volna a szankciókat, és amerikai irányítás alá helyezte volna a zaporizzsjai atomerőművet. A május 15-én Isztambulban három éve először megtartott ukrán–orosz kétoldalú tárgyalás sem hozott eredményt. 

július közepén pedig ultimátumot adott Putyinnak: vagy tűzszünet lesz, vagy másodlagos szankciók. Végül egyik sem lett, létrejött viszont Alaszkában egy konkrét eredményt nem hozó, ám így is történelmi Trump–Putyin-találkozó, amelyet egy Trump, Zelenszkij és az európai vezetők közötti washingtoni csúcs követett. Az oroszok aztán megint nem haladtak a tűzszünettel, s csak a Tomahawk rakéták Ukrajnának való átadását belengetve sikerült Trumpnak kimozdítania őket ebből a pozícióból. 

Ez az a magyar–amerikai közös történet, amelynek folytatását – ha a Teremtő kegyes lesz a béketeremtőkhöz – Budapesten írják majd még ezen az őszön.

Nyitókép: Brendan Smialowski / AFP