Megmozdult a nemzet: óvatos becslések szerint is nagyjából egymillió főre tehető az aktív résztvevők száma

Túlzás nélkül állítható, hogy 1956 a nemzetet megmozgató eseménysorozat volt.


Túlzás nélkül állítható, hogy 1956 a nemzetet megmozgató eseménysorozat volt.


És még a gép szerint is Orbán Viktor győzött. Varga Mátyás Zsolt írása.


Csak tizenhárom múlt, de nem lehetett visszatartani, hogy példaképei, a pesti srácok között legyen a forradalom napjaiban. Csigás Zoltán Edével, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnökével beszélgettünk élményeiről és a forradalom megítéléséről. Nagy Imre is szóba került.


A „munkás-paraszt kormány” épp oly kegyetlen volt velük, mint a népköztársaság munkásembereivel. Petri Lukács Ádám írása.


Nem lehet egyszerre az 56-os hősökért és az Ukrajnában vért ontó orosz agresszorért szorítani.


A miniszterelnök idén a Kossuth Lajos téren mond ünnepi beszédet. A Békemenetet is oda várják.


A hívők nem jók a kompromisszumban és a másik fél megértésében. Hiszen aki elutasítja a mi hitünket, az inherensen rossz.



A polgárháború szónak még az emlegetését is utasítsuk el, a sanda célozgatások, erőszakra való bujtogatások és provokációk visszafelé fognak elsülni.


G-Ras zsidó származására csak akkor hivatkozik, ha ezzel kóser pecsétet üthet Izrael-gyűlöletére.


Amúgy ez az egész nem lesz nagyon releváns, mert ahhoz ellenzéki győzelem kellene jövőre, amiről láthatóan csak Fleck, meg a vele egy gyékényen (haza)áruló közvéleményalakító-kutatók álmodoznak.


Nagy János szerint Fleck Zoltán véleménye ilyen esetben csak hergelésre és uszításra alkalmas.


Ion Iliescu 1990 és 1996, illetve 2000 és 2004 között volt Románia elnöke.


Hiába érdeklődött a Magyar Nemzet, érdemi válasszal nem tudtak szolgálni.


Egyetlen politikai erő sem feledkezhet meg büntetlenül a „mítoszképesség” kritériumáról, mert ha ez a képesség – s vele a „kezdet iránti érzék” – meggyengül, akkor a mítoszra képtelen közösséget már semmi sem védi meg mások mítoszképességével szemben. Czopf Áron írása.


A publicista nem köntörfalazott.


Jókai Mór az 1848-as esztendőt tartotta élete legfontosabb évének, mint fogalmazott: „Huszonhárom esztendős koromban egy év alatt forradalmat csináltam, háborúba mentem és megházasodtam.”


Két erő küzd egymással: lokalisták és globalisták, szuverenisták és föderalisták, populisták és neoliberálisok. Nemzeti és nemzetközi törekvésekről van szó, amelyek Magyarországon régi történeti mintázatokra nyúlnak vissza.


(Részlet a szerző 2008-ban megjelent …ÉS AZ ÜNNEP MINDIG ELMARAD? című könyvéből.)


Egyedül a későbbi miniszterelnök világított rá arra a hatalomátmentő léthazugságra, amiben az egész rendszerváltás fogant.
