Z generációs forradalmak szerte a világban és itthon

A nemzetközi mezőny forradalmai nagy Z-vel zúgtak el az elmúlt években. Szárba szökkenésük általában a korrupciónak, a gazdasági problémáknak, a közösségi média korlátozásának, néha mindegyiknek köszönhető. 

A legsikeresebbnek a nepáli projekt tűnik, ahol a fiatalok által támogatott párt győzelmét az Artemis II is közvetíthetné akár. A frissen megválasztott Balendra Shah miniszterelnök mindössze 35 éves és nem egy állami cég igazgatói székéből állt fel, hanem a tisztességes rapper karriert hagyott hátra, hogy politikus lehessen. Habár ő maga nem Z generáció tagja, de Peruban például a 83 éves José María Balcázar az ideiglenes elnök, akit a tiltakozási hullám hatására menesztett José Jerí helyett bíztak meg a vezetéssel. Jelenleg a kétfordulós választás első fordulóján van túl az ország, várhatóan nyáron folytatják. Madagaszkáron az elnök elmenekült, a fiatal tüntetők egy ezredesben (Michael Randrianirina, aki 52 éves) találtak új vezetőt, jövőre várható, hogy választásokat tartanak. Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Marokkóban, Bangladesben, ahol a tiltakozásnak szintén erősek voltak, nem ritkán halálos áldozatokkal, korlátozott eredményeket tud csak felmutatni az ifjúság tiltakozási hulláma. 

Z generációs forradalom Magyarországon?

Kétségtelen, hogy az április 12-ei választás „történelmi” jelzőjét a fiataloknak (is) köszönhetjük. A választási eredmények ismeretében már kijelenthetjük, hogy voltak olyanok, akik előre látták és számokkal is alá tudták támasztani az állításukat, csak éppen nem hittünk nekik. Abban úgy általában nem volt vita a különböző irányultságú intézetek és elemzők között, hogy a fiatalok kormánykritikusabb attitűddel jellemezhetők. Ami a viták tárgyát képezte, hogy ez a kormányellenesség mind szavazatokra váltható-e. 

A 2022-es országgyűlési választás tapasztalatai alapján – amelyet megelőzően szintén erősek voltak a generációs forradalmat vizionálók – azonban az óvatosság indokolt volt. A 2022-es választást – amelyet a kormányoldal nagy fölénnyel nyert meg – követő kutatások ugyanis azt mutatták, hogy az első szavazók túlnyomó többsége szüleivel azonos irányba szavazott és alapvetően a kormány mellett tette le a voksát. A 2022-es részvételi arányra vonatkozó adatok alapján is arra lehetett következtetni, hogy a 90 százalék körüli részvétel, így nagyszámú ellenzéki szavazat a fiatalok részéről irreális. A 2026-os valóság azonban – részben biztosan – más, mint a 2022-es és ezt a választás megrendezése előtt is tudtuk.

Az ezredfordulót követően, de különösen 2010 után az ifjúság „lázadása” Magyarországon is az online terekben zajlott és elsősorban kulturális és nem politikai értelemben különböztek a fiatalok a felnőtt társadalom tagjaitól. Az „új csendes generáció” tagjai alapvetően a status quo-t elfogadó, apolitikus attitűddel voltak jellemezhetőek. Ezt az alapvető attitűdöt színezte a Szabó Andrea által megfigyelt „racionális lázadás”, ami legjobban egy az internetadó bevezetése elleni tüntetésben mutatkozott meg és a törvénytervezet gyors visszavonását követően azonnal el is tűnt. Tegyük hozzá, hogy az ezredforduló utáni időszak más, hasonlóan egy ügyet zászlójukra tűző ifjúsági politikai szerveződései szintén viszonylag rövid idő alatt enyésztek el, lásd. Critical Mass, Freeszfe, Momentum, Fridays For Future stb. 

Miért nem racionális lázadás a „mocskosfidesz”? Elsősorban azért, mert a rigmus mögött korántsem egységes az ok. A kormányellenesség sem volt egységes a fesztiválokon skandáló fiatalok között, a kedvelt előadók politikai hitvallása és kormányellenes szövegei a rajongók csak egyik része számára (volt) fontos. A többieknek a zene, a hangulat, az élmény, a közösség számít. Hozzátehetjük, hogy azon fiatalok jó része is, akik politikai állásfoglalásként skandáltak elsősorban nem racionális okok mentén, inkább érzelmi és a szocializációjuk ismerős mintázatai alapján kapcsolódtak. Értelmezhetjük-e ezt nemzedéki lázadásként? Legyünk igazságosak: az eredmény nem csak a fiatalokon múlt, hanem azokon az új belépőkön is, akik korábban nem voltak aktívak. 2022-höz képest 2026-ban 200 ezerrel kevesebb szavazásra jogosultat tartottak számon és mégis több mint félmillióval több szavazatot kellett megszámolni (a 700 ezer fős különbség meg is felel a Tisza és a Fidesz szavazati különbségének). Abban is biztosak lehetünk, hogy a 30 vagy 40 év alattiak biztosan nem mindegyike szavazott az ellenzékre, a nemzedékek közötti feszültség ugyanakkor növekedett az elmúlt időszakban. 

A COVID utáni időszak magyarországi ifjúságkutatásai azt mutatták, hogy a bizonytalanság, az anyagi problémák és a céltalanság mellett a baráti kapcsolatok, közösségek hiánya az egyik legégetőbb nemzedéki probléma a fiatalok szerint. És egy politikai mozgalom mi másra válaszolna, ha nem ezekre. Célt és közösségi élményt nyújt és rendszerint pozitív jövőképet kínál és ez meg is mutatkozott az ellenzéki tömegrendezvényeken és a választás estéjén az utcai ünneplésben. 

A digitális szféra önmagában nem eredményezhet nemzedéki lázadást, illetve a lázadás online környezetben marad, azonban ahhoz, hogy a fizikai életben is megtörténhessen a közösségi média ma már elengedhetetlen. Paradox módon, ha betiltják még nagyobb hatása van, amit a nepáli példa is alátámaszt. Magyarországon a közösségi felületek lejtős pályát kínáltak a kormánykritikus narratívának, maguk a fiatalok szerint is a közösségi média a nyugati mainstream narratíva irányába elfogult, ami az ellenzéknek kedvezett.

És, hogy mi lesz ezután? A választási győzelem katarzisa egy darabig kitarthat és a magasabb politikai érdeklődés tovább élésére is van esély az erős érzelmek miatt. Határozottan több esélye van, mint a Gréta-projektnek Magyarországon. Kérdés, hogy a tapasztalatok, a racionalitás megerősíti-e mindezt a következő időszakban. Azt kapják-e majd a fiatalok, amit vártak? – persze, ha vártak egyáltalán valamit az élményen kívül.

Nyitókép: Ferenc ISZA / AFP