Mikor adjunk okostelefont a gyerek kezébe? A szakértő szerint akkor, ha nem bánjuk, hogy pornót néz

Az okostelefonok és a közösségi média gyermekeink mentális egészségére gyakorolt hatása volt a témája a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kedd esti Szülők Akadémiájának. Az előadó, Pöltl Ákos, az MCC Ifjúságkutató Intézetének családbiztonsági szakértője erős párhuzammal indított. Analógiáját a dohányipar történetéből merítette: felidézte a ’40-es éveket, amikor senki nem akadt fenn azokon a reklámplakátokon, amelyeken gyerekekkel és várandós nőkkel népszerűsítették a cigarettát. Csak jóval később, a ’90-es években nyert bizonyítást, hogy a cigaretta függőséget okoz – ez pedig valódi mérföldkőnek bizonyult, hiszen ettől kezdve szigorú szabályozások születtek.

 – szögezte le. Mint kifejtette, 2024 elején az Egyesült Államokban több mint 1600 család perelte be a legnagyobb közösségimédia-cégeket – köztük a TikTokot, a Metát és a YouTube-ot –, arra hivatkozva, hogy platformjaikat tudatosan függőséget okozó módon tervezték meg. A bíróság végül kimondta: a cégek valóban olyan mechanizmusokat alkalmaztak, amelyek addiktív használathoz vezetnek.

Közösségimédia-használat = depresszió?

A szakértő több nemzetközi kutatást is idézett. Az egyik legismertebb az amerikai ABCD-vizsgálat, amely több mint tizenkétezer 9–10 éves gyermek fejlődését követi nyomon négyéves utánkövetéssel. Az eredmények sokkolóak: azt mutatják, hogy

A Meta belső kutatásai is hasonló következtetésekre jutottak. Egy vizsgálatban arra kérték a felhasználókat, hogy hagyják abba az Instagram és a Facebook használatát. Már egy hét után csökkent náluk a depresszió, a szorongás és a társas összehasonlításból fakadó stressz szintje. A kutatást később leállították, az eredmények azonban kiszivárogtak.

Pöltl Ákos a váci egyházmegyével közös saját kutatásról is beszámolt: egy „digitális böjt” programról, amelyben 120 nyolcadikos diák vett részt. A program során már néhány órányi képernyőidő-csökkentés is 10–25 százalékos javulást hozott a diákok figyelmi képességeiben és mentális jóllétében.

Mi történt 2010 után?

Pöltl Ákos előadásában hangsúlyozta: nem véletlen, hogy a fiatalok mentális állapotának romlása éppen 2010 és 2015 között gyorsult fel drasztikusan. Ekkor terjedtek el tömegesen az okostelefonok, ekkor jelent meg az Instagram, és ekkor váltak az online platformok applikációkká. A statisztikák szerint ezzel párhuzamosan meredeken nőtt a depressziós fiatalok száma, emelkedett az önsértések aránya, és világszerte csökkent a gyermekek és fiatalok tanulási teljesítménye – legalábbis ez rajzolódik ki a PISA-felmérésekből.

Pöltl Ákos arra is felhívta a figyelmet, hogy bár sokan a Covid-járvánnyal magyarázzák a fiatalok állapotának romlását, a pandémia csak tovább erősítette az okostelefonok és a közösségi média által okozott károkat.

A figyelem lett az új valuta

A közösségi média gazdasági modellje rendkívül egyszerű: minél több gyereket tudnak bevonzani, és minél hosszabb ideig tudják őket a platformon tartani, annál több hirdetési bevételre tesznek szert. Ennek megfelelően

 – emelte ki a szakértő. A beszippantáshoz három dolog szükséges: motiváció – vagyis ha a felhasználó naponta visszatér, jutalmat és megerősítést kap, ha nem, akkor valamilyen formában „büntetést” –, könnyű használhatóság, hogy ne kelljen erőfeszítést tenni, valamint megfelelő mennyiségű audiovizuális inger. Ezt szolgálja a végtelen görgetés, az automatikus videólejátszás, az értesítések, a lájkok rendszere, a rövid videók és a videojátékok jutalmazási mechanizmusa is.

Külön kitért a Robloxra és más online játékokra is, amelyek szerinte a szerencsejátékból ismert pszichológiai trükköket alkalmazzák digitális formában. A loot boxok, az időkorlátos események és a jutalomrendszerek mind azt szolgálják, hogy a gyermek újra és újra visszatérjen.

És vissza is tér: a behúzás működik.

és ebben csak a szórakoztató tartalmak fogyasztása szerepel. Még megdöbbentőbb, hogy egyes adatok szerint Magyarországon már az egyéves korosztályban is akár napi egy óra lehet ez az idő.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a szülők egyre korábban adnak okostelefont a gyerekek kezébe:

„Amikor azt kérdezik tőlem, mikor adhatok a gyerekemnek saját okostelefont, azt szoktam válaszolni, hogy akkor, amikor nem bánjuk, hogy a gyerek pornót néz” – emelte ki Pöltl. Mint hangsúlyozta, a 11 évesek 80 százaléka találkozott már szexuális tartalmakkal.

A kamaszagy még nem tud védekezni

Az előadás egyik legfontosabb része az idegrendszeri fejlődésről szólt. Pöltl Ákos hangsúlyozta: az emberi agy csak a húszas évek közepére érik be teljesen. A kamaszok érzelmi központja már rendkívül aktív, miközben az önkontrollért és a döntéshozatalért felelős agyterületek még fejletlenek.

 – fogalmazott.

A szakértő szerint éppen ezért kulcsfontosságú a szülői kontroll és a tudatos korlátozás. Mint hangsúlyozta, nem büntetésről van szó, hanem védelemről.

A dopaminizált nemzedék

Az előadás központi fogalma a dopamin volt – az az ingerületátvivő anyag, amely a jutalmazásért és a motivációért felel. A digitális platformok rendkívül gyors és intenzív dopaminlöketeket adnak, miközben nem igényelnek valódi erőfeszítést.

A probléma az, hogy a folyamatosan magas dopaminszint után a hétköznapi tevékenységek – a sport, a tanulás, a zene vagy a családi együttlét – unalmassá válnak a gyermek számára. A rendszer így fokozatosan függőséget alakít ki.

Pöltl Ákos szerint ezért egyre gyakoribb, hogy a gyerekek elveszítik motivációjukat, nem érdeklik őket korábbi hobbijaik, és kizárólag a képernyőhöz kötődő élmények okoznak számukra örömöt.

A mesterséges intimitás

Pöltl Ákos felhívta a figyelmet egy már Magyarországon is jelen lévő, a kamaszokat különösen veszélyeztető problémára: a mesterséges intelligenciával működő „virtuális barátokra”. Mint kiemelte, a gyerekeknek meg kell tanulniuk kapcsolódni társaikhoz. Ehhez hozzátartozik a konfliktus, a megbántódás és annak feldolgozása is. Így tanulnak meg valóban kapcsolódni.

A virtuális barátok ezzel szemben azt a hamis ígéretet hordozzák, hogy minden úgy lesz, ahogy a felhasználó akarja, hiszen visszatükrözik a gyermekek érzelmeit. Így kapcsolódni rendkívül könnyű – csakhogy ez nem valódi kapcsolat. Az adatok megdöbbentők: a fiatalok 72 százaléka már beszélt virtuális baráttal, 31 százalékuk pedig azt mondta, jobb, mint egy igazi barát.

Mi lehet a megoldás?

Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az úgynevezett autoritatív, vagyis irányító szülői nevelési stílus a leghatékonyabb. Ennek lényege a szeretetteljes, de következetes határszabás – emelte ki Pöltl. Szerinte ezt érdemes alkalmazni az okostelefon-használat terén is.

Idézte Jonathan Haidt neves szociálpszichológust is, aki szerint az egészségesebb gyermekkor feltételei a következők:

• nincs okostelefon 14 éves korig;
• nincs közösségi média 16 éves korig;
• okostelefonmentes iskolák;
• szabad játék és önállóság;
• 18 év alatt nincs virtuális barát.

Pöltl Ákos szerint nincs egyetlen csodamódszer, de vannak alapelvek, amelyek segíthetnek. Ha ezek közül egyet kellene kiemelni, az az volna, hogy a szülők éjszakára ne engedjék bevinni gyermekeiknek a készülékeiket a hálószobába. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a probléma megoldása csak a szülők összefogásával sikerülhet, ezért is dolgozik a Kapcsolj ki! mozgalommal.

Az előadás egyik legerősebb üzenete talán az volt: a boldogságkutatások szerint a boldogság alapja emberi kapcsolataink minősége. A virtuális tér okozta izolációban azonban a gyerekek éppen ezt nem kapják meg. A cél pedig az, hogy gyermekeink ép, egészséges idegrendszerrel érjék el a felnőttkort.

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner