A nádor a bátyjával, I. Ferenc császárral szemben is kiállt a magyarok érdekeiért. A kommunizmus irtotta az emlékezetét, de mi nem felejtünk. József nemes volt, a szó valódi értelmében.
Napra pontosan 250 éve, 1776. március 9-én született a legendás József magyar nádor, osztrák főherceg, az elnyomásban jeleskedő I. Ferenc osztrák császár és magyar király öccse, aki
nagy hatalmú bátyjával is szembement, hogy imádott magyarjait segítse.
1795-től haláláig, 1847-ig, ötven éven át viselte az uralkodó utáni legnagyobb országos méltóságot, tulajdonképpen a királyhelyettes címet.
József
múlhatatlan hasznot hajtott az országnak, de ez a hatás és szemünket kiverő öröksége kevéssé él a köztudatban,
nem véletlenül: a kommunisták az emlékét is megpróbálták eltörölni.
Aranyat ért a nádor befolyása, amit a szívének kedves ország számára kamatoztatott, nem beszélve eredményeinek gyakorlati hasznáról. Most természetesnek vesszük, hogy Budapest – a korabeli Pest-Buda – úgy néz ki, ahogy, de az arculatot, az épületeket, az intézményeket, a közösségi tereket emberek álmodták és alkották meg. Ezekhez a nagy formátumú, elkötelezett alakokhoz sorolhatjuk a Habsburg nemest, akit gyakorlatias, teremtő munkássága alapján Széchenyihez és Podmaniczkyhez hasonlíthatunk.
Hogy ez túlzás volna? Nézzük a teljesség igénye nélkül! József nádor alapította a Szépészeti Bizottmányt, mely a városrendezés mellett számos építkezést támogatott: a Bizottmány
beruházásai nyomán felvirágzott Pest-Buda klasszicista építészete,
itt többek között a lipótvárosi bérpalotákat, a Nemzeti Múzeumot és a Német Színházat említhetjük. Nevéhez fűződik a Gellért-hegyen felállított
egyetemi csillagvizsgáló, a Vakok Intézete, a Ludovika Akadémia, a Városliget és a Margit-sziget parkosítása,
a Budai Királyi Palota kertjének és a mai Lágymányos helyén található Nádorkert csinosítása. Az első városligeti platánfák az ő alcsúti birtokán nevelkedtek! A lelkét is beletette a „pesti projektbe”.
József főherceg a reformkor során
saját vagyonából is bőkezűen támogatta a kezdeményezések szinte mindegyikét (!):
10 ezer forintot adományozott a születő Magyar Tudományos Akadémiának, elsőnek jegyzett részvényeket a Magyar Kereskedelmi Banknál, felkarolta többek között a Kisfaludy Társaság, a Magyar Gazdasági Egylet, a Védegylet, a Műegyetem elődje, a Lánchíd és az Pest-Vác-vasútvonal ügyét is, de a mai Országos Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum gyűjteményét is gyarapította.
Rávette bátyját, a diktatórikus eszközökre esküvő I. Ferencet, hogy tizenhárom év szünet után összehívja az első reformországgyűlést. Nádorsága kezdetén
kijárta a kegyelmet a börtönbüntetésre ítélt magyar jakobinusoknak, köztük Kazinczy Ferencnek, majd 1840-ben Kossuth Lajosnak,
Wesselényi Miklósnak és Lovassy Lászlónak, és megakadályozta a Védegylet feloszlatását. A nagy pesti árvíz idején a mentést irányította, és rengeteget tett az árvízkárok enyhítéséért.
Ezt is ajánljuk a témában
Az 1825 után induló reformmozgalomnak kettős célja volt: felzárkóztatni az országot Európa nyugati részéhez, illetve megvédeni a nemzeti érdekeket a birodalmon belül nyelvi-kulturális téren és gazdasági önállóságban.
Úgy tűnik, a Firenzében nevelkedett, majd húszévesen a budai királyi palotába költöző nádor
nem villámcsapás-szerűen, egy hirtelen jött szenvedély hatására tett hitet Magyarország mellett,
hanem fokozatosan megismerte és megszerette a magyar világot:
megtanulta a nyelvet – amivel gigantikus piros pontot zsebelt be a magyaroktól –
és „érzelmileg mindinkább meghódította a nemzet közel ezeréves történelmi tradíciója”, írják róla.
A történészek szerint József családi és dinasztikus lojalitásához ugyan nem fért kétség, ám a magyar érzékenységeket kímélő, egyre inkább magyar érdekeket mutató javaslatokkal igyekezett befolyásolni bátyja kormányzatát. A reformkori Magyarország örömmel fogadta József vonzódását a mérsékelt reformok és az életkörülmények polgárosítása, javítása iránt.
Talán igazuk van azoknak, akik úgy vélik, hogy József volt az egyetlen a Habsburgok 400 éves magyarországi uralma alatt, aki – korlátozott eszközeivel – valóban az ország érdekeinek szentelte életét. Egy biztos: nádorsága alatt alig akadt olyan magyar kezdeményezés, melyet a József ne támogatott volna, így
hazánkban hallatlan népszerűségre tett szert.
A bő évvel a forradalom előtti, 1847 januári halálát az egész ország meggyászolta. Sosem tudjuk meg, mit lépett volna, ha megéri a szabadságharcot.
Nyitókép: József nádor 1840 körüli portréja Anton Einsle nyomán (részlet)
***
Felhasznált irodalom:
https://habsburg.org.hu
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1795-szeptember-22-jozsef-nador-beiktatasa
https://pestbuda.hu/tag/jozsef_nador
https://treemail.hu/szakmai-blog/jozsef-nador?srsltid=AfmBOorTBk65FTgyCn02EH8SHcp6fA6sSlP3K-dbhWif7JxonbJkNfnP
https://m.mult-kor.hu/habsburgnak-szuletett-de-magyarkent-halt-meg-jozsef-nador-20200309?fbrkMR=detect Jozsef nador
Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.
A Rubicon folyóirat égisze alatt forgatott alkotás történész szakértőkkel és dramatizált jelenetek segítségével lép túl a vesztes csatát kísérő állandó bűnbakkeresésen és az összeesküvés-elméleteken.
Egyértelmű az üzenet, ez köti össze a két országot.
A kokárdákkal és 1848-as hősök idézeteivel felszerelt járműveken Petőfi, Kossuth, Gábor Áron és Szendrey Júlia gondolatai kísérik az utasokat, így válva a mindennapi utazás is az emlékezés részévé.
A magyar történelem egyik csodabogara nem gyűlölte a magyarokat, modernizált, de „felvilágosult fanatizmusával” és kompromisszumra való képtelenségével maga ellen hangolta országai lakosságát.
Baczoni Dorottya történész könyve fiatalos hangvétellel, de a tényekhez ragaszkodva és pontosan számol be a magyar nép elmúlt ezer évének történelméről.
Az esetet napokig nem hozták nyilvánosságra.
Ezeket egyszerűen nem lehet megunni.
Vagy mondhatjuk úgy is, hogy Batka Zoltán csak a szokásos formáját hozta.
