Elhunyt Gabor S. Boritt, a híres, magyar származású történész

Február 2-án, a pennsylvaniai Chambersburgban, nem messze a Gettysburg College-tól, ahol évtizedekig tanított, 86 éves korában meghalt Gabor S. Boritt történész – számolt be róla a Telex.

A Budapesten született történész –  aki a második világháború alatt született – túlélte a holokausztot, tizenévesen részt vett az 1956-os forradalom megmozdulásaiban, majd 1957-ben, menekültként New Yorkba került.

Boritt 1940. január 26-án, Róth-Szappanos Rózsa és Pál harmadik gyerekeként született. Az ország német megszállásáig a Rózsadombon éltek, aztán 1944-ben a budapesti gettó szélén, a Wesselényi utca 44. szám alatti, ideiglenes kórházzá alakított iskola gondnoki szobájában talált menedéket a család. Édesapja embereket mentett a vasútállomásokról ezekben a hónapokban.

A háború után az apját és a bátyját bebörtönözte a szovjetbarát hatalom, az édesanyja pedig nem sokkal ezután meghalt, így Gábor és húga árvaházba került. Tizenévesen részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben. A Gettysburg Connection cikke szerint a Sztálin-szobor ledöntésére induló tömeghez is csatlakozott, nem sokkal a forradalom leverése után pedig sikerült elhagynia az országot.

Miután a húgával együtt hónapokat töltött egy osztrák menekülttáborban a 40 ezer magyar menekült egyikeként, akiket Dwight Eisenhower elnök befogadott az Egyesült Államokba, Gábor Amerikába érkezett.

Gettysburg, a végállomás

Nem sokkal később apja és bátyja is követte őket az Egyesült Államokba. Borittra változtatták a vezetéknevüket, de a Szappanos emlékére Gábor meghagyta az S. előtagot. Rövid ideig egy New York-i kalapgyárban dolgozott, majd nyugatra indult, hogy megismerje azt a térséget, amit az igazi Amerikaként tartottak számon akkoriban.

Hat évvel azután, hogy Amerikába érkezett, a Dél-dakotai Egyetemen, történelem szakon szerzett diplomát, 1968-ban pedig ugyancsak történelemből doktorált a Bostoni Egyetemen. Kevéssel ezt követően az amerikai hadsereg kötelékében, Vietnámban teljesített szolgálatot: amerikai történelmet tanított az ott állomásozó katonáknak – olvasható a telex cikkében.

Boritt később a Harvardon, Michiganben, a Washingtoni Egyetemen, St. Louisban és a Memphisi Egyetemen tanított, mielőtt 1981-ben a polgárháború legvéresebb ütközetének helyszínére, Gettysburgbe költözött. Egy 1799-ben épült parasztházban lakott, amelyet egy szabad afroamerikai férfi, bizonyos Basil Biggs birtokolt a polgárháború előtt, a gettysburgi csata idején pedig a konföderációs hadsereg tábori kórházaként működött.

Boritt alapította meg a Polgárháborús Intézetet a helyi főiskolán, és az évente 50 ezer dolláros jutalommal járó Lincoln-díj létrehozásában is fontos szerepe volt. Emellett számos könyvet írt és szerkesztett Lincoln életének és elnökségének különböző aspektusairól. Oktatói és tudományos feladatai mellett Boritt a gettysburgi csatatéren tartott idegenvezetésekre is szánt időt. Ő vezette itt körbe a Nobel-békedíjas Elie Wieselt, Charlton Hestont, Colin Powellt és George W. Bush elnököt is. Utóbbitól 2008-ban rangos kitüntetést, Nemzeti Bölcsészettudományi Érmet kapott.

 – mondta róla halálakor a Yale-en amerikai történelmet oktató David Blight.

Nyitóképünk illsuztráció. Forrása: Pixabay