A háború folytatása ma már nem Ukrajna védelméről szól, hanem geopolitikai játszmákról – Tősér Ádám „Baljós közelség” című filmjéről

Megrendítő dokumentumfilmet rendezett Tősér Ádám, amely mélységében tárja elénk a szomszédunkban zajló háborút és annak történelmi összefüggéseit. Amit ma a híradásokban látunk, annak közvetlen előzménye, hogy az oroszok Vlagyimir Putyin parancsára hadüzenet nélkül megtámadták Ukrajnát. 

Ám Gajdics Áron igényes operatőri munkájának képsorai nem csupán a háborús világ mindennapjait mutatják be, hanem annak históriai előzményeit is: miként vált Ukrajna a Kijevi Rusztól már a mongol pusztítás után a birodalmak ütközőzónájává, majd egyfajta peremvidékké. A szovjet korszak pedig itt is csak szenvedést hozott.

Ukrajna harmincöt év alatt sem tudott önálló hatalmi tényezővé válni, Putyin pedig már 2004-ben veszélynek nevezte a NATO terjeszkedését. 2014-ben a Krím elfoglalásával kezdődött meg a háború, amely 2022-ben vált totálissá.

A Baljós közelség című dokumentumfilm a frontvonalak mögé is elnavigál minket, továbbá a kis Svájcként emlegetett, soknemzetiségű Kárpátaljára, amelyet a Petro Porosenko-­féle nacionalista politika tett tönkre.

Porosenkót annyira meggyűlölte a nép, hogy – miként filmünk egyik riportalanya mondja – egy kecskét is megválasztottak volna helyette. Így jutott hatalomra Volodimir Zelenszkij, de a változás elmaradt.

Ma Ukrajnát belülről felemészti a rendszerszintű korrupció. A hivatalnokok és a toborzótisztek a háborúból és a segélyekből gazdagodnak meg, miközben viszik a frontra a civileket, beleértve a rokkantakat is. Aki tud fizetni, megmenekül, aki nem, az a vágóhídra kerül.

Mint a dokumentumfilmben többen elmondják: szinte minden ukrán családban követelt áldozatot a háború.A tanulság keserű: amíg a nagyhatalmi é rdekek és a belső korrupció fontosabb az emberéletnél, addig a béke csak távoli álom marad. Annak ellenére is, hogy a legnagyobb hatalom, az Egyesült Államok mindent megtesz a békéért. Hiába, ha Kijevtől Brüsszelig ellenérdekeltek a felek. Mindez persze az oroszok malmára hajtja a vizet, ők addig is haladnak tovább a fronton előre.

A túlerő és a végtelennek tűnő orosz tartalékok előtt a front lassan, de biztosan hajlik. Sokan felteszik a kérdést: miért kell mégis folytatni? Miért kell még több tízezer ukrán fiatalnak a halálba menetelnie egy olyan háborúban, amelyet matematikai esélyek alapján végül Oroszország fog megnyerni? Miért ragaszkodik ehhez az Európai Unió? Miért akarja az Ukrajnától nyugatra fekvő országokat is kitenni a háború borzalmának?

Ahogy Bertrand Russell írta: „A háború nem azt dönti el, hogy kinek van igaza, hanem azt, hogy ki marad életben.” Most egy reménytelen háborúban hetente több ezren halnak meg, s közben ukrán és orosz gyerekek maradnak árván feldolgozhatatlan traumával.

Tekintsék meg a filmet, s jusson eszükbe II. János Pál pápa szomorú igazsága: a fegyveres konfliktus az emberi méltóság és a diplomácia teljes csődje.

Nyitókép: Mandiner-archív