A legendás lovagkirályról Csukovits Enikő történésszel beszélgettünk, aki elmondta: Lajos belső békét teremtett, javult a lakosság életminősége, és páratlan külpolitikai sikereket ért el.
Napra pontosan 700 évvel ezelőtt, 1326. március 5-én született I. (Nagy) Lajos király, a magyar történelem egyik legfontosabb szereplője – rá emlékezünk. Interjúalanyunk Csukovits Enikő, a téma kiváló kutatója, az ELTE HTK Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója, az MTA doktora.
*
Nagy Lajos uralkodását a magyar történelem egyik fénykorának tartják. Ön könyvet írt a legendás Anjou-házi királyról, ami hamarosan angolul is megjelenik. Hogy látja, valóban európai nagyhatalomnak nevezhetjük a korabeli Magyar Királyságot?
Szögezzük le mindenekelőtt, hogy
a Magyar Királyság jelentős országnak számított már az Anjouk trónra lépése előtt is.
A Kárpát-medence egész területét magába foglaló területével egyike volt Európa legnagyobb országainak. Amikor a 14. század elején egy francia domonkos szerzetes járt Kelet-Európában, azt írta – idézem – hogy „Magyarország királysága földje terjedelmének mértékében a világ legnagyobb országainak egyike.” A világ legnagyobb országain persze az általa ismert világot kell értenünk.
Az ország pozícióját az 1301-ben trónra kerülő Anjouk tovább erősítették:
a dinasztia magyar ágát megalapító I. Károly – akit többnyire Károly Róbert néven emlegetünk – két évtizedes kitartó munkával-küzdelemmel helyreállította az utolsó Árpádok alatt meggyengült királyi hatalmat, és új, a dinasztiához hű elitet teremtett. Amikor 1342-ben meghalt, a magyar trónt legidősebb fiára, Lajosra hagyta, aki egy örökösödési szerződés értelmében egyúttal a lengyel trón várományosa is volt. A következő fiút, Andrást pedig személyesen vitte Nápolyba, ott eljegyezte az uralkodó, Bölcs Róbert örökösével, Johannával.
Ezt is ajánljuk a témában
A francia és az angol királlyal vetekedhetett gazdagságban, erős kézzel teremtett királyi hatalmat és békésen gyarapodó országot: magyar király presztízse soha sem volt olyan szilárd az Árpád-korban, mint III. Béla idején. A szakértő történésszel beszélgettünk e kevéssé ismert, 12. század végi nagy királyunkról.
Hogyan tekintett az utókor Nagy Lajos örökségére?
Hódításai okán ezt az uralkodást a két világháború közötti magyar történetírás a „magyar nagyhatalom” időszakának nevezte. Hóman Bálint a Magyar történetben a Lajosról írt fejezetek egyikének a Világuralmi tervek, a másiknak A magyar nagyhatalom címet adta.
I. Lajos nápolyi királysága, Dalmácia visszahódítása, a balkáni hűbéres államok sora, majd a lengyel-magyar perszonálunió létrejötte
valóban jelentős mértékben megemelte a magyar király és országa, a Magyar Királyság európai tekintélyét. A romantika korában Nagy Lajos uralkodásának idejét már egyenesen egy hatalmas területű magyar birodalom korszakaként emlegették, ekkor alakult ki a közhellyé vált „három tenger mosta Magyarország” eszméje.
Ha térképre rajzoljuk a Nagy Lajos uralma alá tartozó országokat, s ezen a térképen a vazallus országok gyűrűjét is feltüntetjük, valóban
impozáns méretű, Kelet-Európa nagy részét magában foglaló területet kapunk.
Lajos persze még nem nézhette térképen, mekkora terület ura volt, erre a kor térképei még nem voltak alkalmasak, hadjáratai során azonban ezt a nagyságot módjában állt érzékelni: az ország szívéből a dalmát tengerpartra, a lengyel-litván határra, vagy a bulgáriai Vidin alá – ahol néhány évig állt fenn Lajos király bolgár bánsága – egyaránt körülbelül egy hónapnyi időt igényelt, hogy seregével odaérjen.
Megállja a helyét a valóságban a „három tenger mosta Magyarország” képe?
Ha térképen nézzük a Nagy Lajos uralma alá tartozó országokat, azt láthatjuk, hogy a „három tenger mosta Magyarország” gondolat Lajos birodalmának félreértelmezett határai alapján született. Lengyelország nem tartozott a magyar korona alá – de a területe ekkor még egyébként sem ért el a Balti-tengerig –, és a Moldva feletti laza magyar fennhatóság sem terjedt a Fekete-tengerig.
A Magyar Királyság határát csupán az Adriai-tenger „mosta”,
Nagy Lajost és országát azonban a máig emlegetett „három tenger” nélkül is számontartották a kontinens meghatározó politikai tényezői között.
Milyen külső és belső körülmények miatt alakulhatott ki ez az irigylésre méltó státusz?
Először is, Lajost az apja halála után zökkenőmentesen koronázták magyar királlyá 1342-ben. Neki
apjától eltérően a hatalomért nem kellett megküzdenie sem külföldi vetélytársakkal, sem az uralmát akadályozó hazai ellenzékkel,
sem belpolitikai nehézségekkel, így energiái nagy részét már uralkodása első éveitől kezdve nyugodtan külpolitikai céljai elérésére fordíthatta.
Ezen túlmenően Nagy Lajos Magyarországának
pozíciója mindenekelőtt az ország előbb említett imponáló méretein alapult.
Főként ez a körülmény magyarázza, hogy még az ország kevésbé sikeres periódusaiban is – például a 13. század második felében – a magyar királyok „hihetetlen” hatalmáról olvashatunk.
Fontos körülménynek számított, hogy a Magyar Királyság Nyugat-Európa sok országától eltérően
nem tagolódott számos külön tartományra.
Az országon belül csupán két külön kormányzott területi egység jött létre, azokra is az udvartól való nagy távolságuk miatt volt szükség: Erdély a keleti határok mellett, és Szlavónia a Drávától délre.
Ezt a nagyhatalmi pozíciót tovább erősítette a Lajos által folyamatosan gyarapított
vazallus államok sora,
amelyek távol tartották az esetleges ellenséget az ország saját határaitól.
Mindegy lett volna, ki a király?
A középkorban a király testesítette meg a királyság szuverenitását. A király volt az ország legfőbb hadura, legfőbb bírája, ő indított háborút és ő kötött békét, az ország lakói neki tartoztak hűséggel és tisztelettel – még akkor is, ha a király tehetségtelen volt vagy épp kiskorú. Persze,
nem volt mindegy, ki a király; az ország és király jó esetben erősítették egymást, és Lajos alatt egyértelműen így volt.
Lajost ugyanis már fiatal éveiben is úgy tartották számon, mint Európa legjelentősebb uralkodóinak egyikét. Megítélésében fontos szerepet játszott előkelő Anjou rokonsága.
„A francia és a pannon fajta legjobb adottságai találkoztak benne”
– összegezte a korabeli közvélekedést történeti művében Bonfini. A származás azonban csupán egyik elemét adta megítélésének, uralkodói tevékenysége és annak eredményei ugyancsak hozzájárultak a pozitív képhez.
Miben „múltuk felül” a nyugati államokat, és miben maradtunk el tőlük? Nem országok közötti versenyre gondolok, hanem a fennálló lehetőségekre és realitásokra a kor viszonyai között.
Európa országai eltérő fejlődési utat jártak be, mások voltak a lehetőségeik és a nehézségeik is.
A 14. század Nyugat-Európa számára szerencsétlen évszázad volt,
maga a nyomorúság és zűrzavar kora. Elég csak röviden számba venni a lakosság életét nehezítő főbb csapásokat: a Franciaországot végigpusztító, káoszba taszító százéves háborút, a háború nyomán kitörő parasztfelkeléseket, a kontinens lakosságát megtizedelő nagy pestisjárványt, vagy az országokat, tartományokat egymással szembefordító egyházszakadást.
Ezt nem tartanám győzelemnek, de tény:
a nyugatot sújtó csapások Európa keleti felén – Cseh- és Lengyelországban, valamint Magyarországon nem, vagy alig jelentkeztek.
Habár a pestis magyarországi feltűnéséről vannak adataink, és tudjuk, hogy a járványban még Lajos király első felesége, Margit is meghalt, valószínű, hogy a fekete halál a Magyar Királyságban jóval kisebb pusztítást végzett, mint Nyugat-Európában. Ellenséges hadak pedig – egyetlen tatár támadást leszámítva – ezekben az évtizedekben nem rontottak az országra.
Melyek voltak Lajos legfontosabb külpolitikai sikerei?
Nem kezdek hosszú felsorolásba, sikerei közül itt
most kettőt emelek ki: a nápolyi hadjárat kevésbé ismert kezdeti szakaszát, és a Velencével kötött békéket.
Amikor Lajos 1347-ben szárazföldi úton elindult nápolyi hadjáratára, az útba eső fejedelmek nem akadályozták utazásában, örömmel fogadták el a magyar királytól az út során osztogatott lovagi címet, sőt, többen még katonákat is biztosítottak a hadjáratához.
Vajon mi indította ezeket a fejedelmeket arra, hogy támogassák a magyar királyt a nápolyi rokonok, elsősorban Johanna királynő ellen készülő fellépésében?
Úgy gondolom, a Lajos rendelkezésére bocsátott lovaskatonák kiállítását és a Lajostól kapott lovagi címeket egyaránt egy leendő együttműködés megalapozásának tekintették, vagyis sem elképzelhetetlennek, sem problémásnak nem tartották Lajos esetleges nápolyi királyságát. Úgy gondolkodtak, ha elfoglalja Nápolyt, a kölcsönös gesztusok növelik a kapcsolat értékét.
Aztán Lajos bevonult Nápolyba.
Igen, mégpedig 1348-ban. Uralkodása ugyan nem lett hosszú életű, itáliai befolyása azonban a további években sem szűnt meg, több esetben be is avatkozott a konfliktusok rendezésébe, hol közvetítőként, hol magyar segélyhaddal. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy élete végéig számottevő tényezője maradt az itáliai politikának.
A magyar történelmi tudat sajátossága, hogy állandóan keresi a múlt dicsőségét, de ha ott van a szeme előtt, nem biztos, hogy észreveszi
– ezért fontos minél jobban megismerni Lajos itáliai szerepét.
Például a Velence elleni sikereket?
Valóban érdemes nyomatékosítani, hogy Nagy Lajos a legnagyobb diadalát egyértelműen Velence ellenében aratta. A Dalmácia visszahódításáért indított háborút lezáró, 1358-ban kötött zárai békeszerződésben
Velence örökre lemondott mind a dalmát városok, mind a szigetek feletti uralomról, elismerte Lajost és utódait a terület egyedüli urának,
a dalmát hajóknak pedig szabad kereskedést biztosított az Adrián.
Az egész tengerpart Ragusától – ma Dubrovnik – a mai Rijeka vidékéig feltétel nélkül Magyarországhoz került. Magyarország tengeri hatalommá vált, amely fennállása óta először még némi tengeri haderővel is rendelkezett. Ezt a sikert koronázta meg egy újabb háború után az 1381-es torinói béke, amelyben a magyar király ezen felül évente még 7000 aranyforint adót is kapott Velencétől – ezek az eredmények a 15. század elején, Zsigmond uralkodása alatt vesztek el.
Ezt is ajánljuk a témában
Ötven évig volt Magyarország királya, közben német-római császárrá emelkedett, és az oszmánok előretörését is feltartóztatta. A kissé elfeledett Zsigmond igazán nagy egyénisége volt a magyar és az európai történelemnek. Skorka Renáta történészt kérdeztük.
Lajos melyik történelmi jelentőségű intézkedését emelné ki Magyarországon?
Lajosnak már az első uralkodói lépései is jelezték, hogy a fiatal király nem félt az újításoktól, az önálló döntéshozataltól, sőt, az apja által létrehozott rendszer megváltoztatásától, átalakításától sem. Négy évtizedes uralkodása alatt számos kormányzati, birtokpolitikai intézkedést hozott,
a legismertebb nevéhez kapcsolódó lépés azonban az 1351. évi országgyűlés és az ott elfogadott törvény.
A törvényt kihirdetés céljából minden megyének megküldték, az eredeti oklevelekből azonban napjainkra csak hét példány maradt. Szövegét azonban a későbbiekben többször átírták és megerősítették: elsősorban e megerősítéseknek köszönhetően válhatott az 1351. évi törvény és a benne átírt Aranybulla a nemesi jogok alapokmányává, a középkori magyar törvényhozás egyik legismertebb jogi forrásává.
Jól élt az átlagember Nagy Lajos Magyarországán?
Lajos
belső békét teremtett az uralkodásával.
Sokat hadakozott, nagyszámú hadjáratot vezetett, Magyarország területén azonban mindvégig béke honolt, s ez a hosszú békeidőszak kedvezett az ország fejlődésének. A lakatlan határmenti erdővidékek benépesedtek,
javult a lakosság életminősége, az országot elkerülték a nagyobb járványok, éhínségek,
gyarapodtak a városok.
Mit tudunk Lajos személyiségéről a források alapján? Milyen ember volt a valaha élt egyik legnagyobb magyar király?
Hogy milyen volt Lajos mint uralkodó és mint ember, azt számos forrásból, az ott olvasható egy-egy mondatból kell összegeznünk. Hazai krónikása, Küküllei János szerint személyes tulajdonságai megfeleltek mindazoknak az elvárásoknak, amelyet saját kora egy kiváló uralkodótól elvárt: bölcs volt, bőkezű, vitéz, művelt és vallásos. A korabeli elbeszélésekben
negatívumként csupán egyetlen tulajdonsága bukkan fel, hogy „hirtelen indulatú” volt.
Akad olyan történet, ami jól megvilágítja a király karakterét?
Itáliai történetíró mesélte el krónikájában, hogy Lajos egy alkalommal beküldte vitézét egy folyóba, hogy lássák az átkelés lehetőségeit –
amikor a katonát elragadta az ár, a király személyesen ugratott utána, hogy kimentse.
Ezek után természetes, hogy katonái minden lépésében követték.
Mindenki már az iskolában megtanulta, hogy Mátyás volt az igazságos király, aki álruhában járta az országot, és ha kellett, igazságot szolgáltatott. Azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy az „igazságos király” hagyománya Mátyás korában még egyértelműen Lajos személyéhez kötődött, csak később került át a Mátyás-történetekbe.
Ön hogyan jellemezné röviden Nagy Lajost?
Talán Antonio Bonfini leírását választanám, aki egyetlen mondatban így összegezte a király kiemelkedő jelentőségét: „Úgy emlékeznek rá, mint mindenki más fölött álló királyra”.
Nyitókép: a Képes krónika első oldala, Lajos király a trónon
Azt sem rejtették véka alá, hogyan működne.
Folytatódik 64 régi vármegyénk örökségét bemutató sorozatunk.
A virágzó mandulafácskáktól a mázas cserepek színpompájáig: Baranya és benne Pécs a Kárpát-medence évezredes kulturális világítótornya. Folytatódik 64 régi vármegyénk örökségét bemutató sorozatunk.
Bácsatyai Dániel szerint András sikeres volt a terjeszkedő bárókkal szemben, a királyi hatalom csaknem úrrá lett az országban uralkodó anarchián, ám titokzatos halála szertefoszlatta a reményeket.
Mi a Magyar Királyságban megittuk a levét annak, ahogyan az elfogadás lassacskán önfeladásba ment át, a nyugat még nem.
Kis Károly kiváló hadvezér és művelt ember volt, de Nagy Lajos felesége nehezen viselte, hogy nem uralkodhatott tovább a lánya nevében. A brutális gyilkosságról érzékletes leírás maradt ránk.
Az ellenzéki újságírókat rendre nem az a kép fogadja vidéken, amit ők elképzelnek.
A pártversenyben nemcsak a hazai szereplők kezdték meg a parlamenti többség megszerzéséért vívott küzdelmet, hanem az érdekeiket érvényesíteni próbáló külföldi aktorok is – figyelmeztet elemzésében az Alapjogokért Központ.
A miniszterelnök tartja a fő beszédet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2026-os gazdasági évnyitóján. Orbán Viktor ilyenkor rendszeresen kiemel fontos gazdasági programokat, vagy szektorokat, amelyekkel az adott évben a kormányzat kiemelten tervez foglalkozni. A Mandiner élőben közvetíti a kormányfő beszédét.
