Mária volt az első nő, akinek a Szent Korona a fejére került. Nagy Lajos lányának, Luxemburgi Zsigmond feleségének az élete viharosan, véresen telt, majd emléke elhalványult a századok nyomán.
Megkopott emlékű királynőnk, Mária napra pontosan 655 éve, 1371. április 14-én született. Nagy Lajos király és Erzsébet királyné harmadik leánya volt. Tizenegy évesen, 1382-ben koronázták meg a Szent Koronával, első nőként a magyar történelemben. 1385-ben lemondott a szerencsétlen sorsú Kis Károly javára, de annak meggyilkolása után, 1386-tól ismét ő uralkodott Magyarországon, később már férje, a nagy hatalmú Luxemburgi Zsigmond társuralkodójaként – lényegében a királyi udvarba visszavonulva.
Ki volt ő?
Gyorstalpalónk következik!
Mivel minden idők egyik legkiválóbb magyar királyának, Nagy Lajosnak csak lányai születtek, az Anjou uralkodónak volt ideje elgondolkodni az uralkodáson, és a következőre jutott: saját tekintélyével és előkelő vőlegények – lásd Luxemburgi Zsigmond – felsorakoztatásával keresztülviszi, hogy mindkét országa – Magyarország és Lengyelország – elfogadja a nőági örökösödést. Sikerült neki.
A kor szokásainak megfelelően
abból a célból, hogy Mária nő létére elfoglalhassa a trónt, apjának először fiúsíttatni kellett leányát.
Mária ettől kezdve jogilag férfinak számított, ezért használták rá a rex (király) megjelölést a regina (királyné, királynő) helyett. Ő lett első nő, akinek a fejére tették a Szent Koronát.
Kis kitérő. Hiába terjedt el a modern popkultúrában a középkor lefitymáló ábrázolása, ahol a nőket teljes jogfosztottságban, állatokként tartották, ez a történelmi kutatások alapján egy icipicit sem igaz. Annak, hogy a királyi trónon mégis ritkán találunk nőket, más oka volt.
A középkorban „fontosnak számított az alkalmasság elve, vagyis az, hogy az uralkodónak rátermettnek kellett lennie az uralkodásra. Ehhez hozzá tartozott a hadvezetés is, ráadásul
a magyar szokásjog megkövetelte az uralkodótól, hogy személyesen legyen jelen a harctéren”
– írja Kanyó Ferenc történész, aki felhívja a figyelmet, a hadvezetés egyáltalában nem tartozott a női szerepekhez, a trónon harcképes férfit kívántak látni, Magyarországon pedig ezt a felfogást csak erősítette a török fenyegetés.
A késő középkorban egy női uralkodó trónra lépéséhez a fiúörökös hiánya mellett az előző uralkodó presztízse és akarata, az ország méltóságainak vagy legalábbis vezető csoportok támogatása, és csekély külső fenyegetettség kellett. Magyarországon ez a történelmi pillanat 1382-ben, Nagy Lajos halálakor jött el.
Ezt is ajánljuk a témában
A legendás lovagkirályról Csukovits Enikő történésszel beszélgettünk, aki elmondta: Lajos belső békét teremtett, javult a lakosság életminősége, és páratlan külpolitikai sikereket ért el.
A lényeg a lényeg: Mária tizenegy éves korában, édesapja halála után trónra lépett, az ország vezetése így édesanyja, Erzsébet királyné és Garai Miklós nádor kezébe került – és már kezdődött is a zűrzavar. Mária anyja és annak támogatói ellenezték az édesapa által nyélbe ütött, Zsigmonddal kötendő házasságot – mondván, az cseh és német érdekeket szolgálna –, helyette a francia király öccsét „célozták meg”, akit természetesen Lajosnak hívtak.
A „nőuralom” nem a sikereiről híresült el.
Máriának és Erzsébetnek először le kellett mondania Nagy Lajos birodalmának egyben tartásáról, a lengyel trónt a legkisebb hercegnő, Hedvig kapta meg, akit azóta szentté avattak. Később a kibontakozó káosz és Mária házassági tervei polgárháborúba torkollottak: egyik oldalon a „németes” Zsigmond-pártiak, a másikon a „franciás” Lajos-pártiak álltak – az érdekeiknek megfelelően.
A kiebrudalt vőlegény, későbbi Zsigmond királyunk hadsereggel jött Magyarországra,
és visszavonulásra kényszerítette Lajost, de a polgárháború nem ért véget: a délvidéki Horváti família gondolt egyet, és Nagy Lajos rokonát, az eredetileg is királynak „felépített” Durazzói Károly nápolyi királyt, azaz Kis Károlyt hívta az országba, aki 1385 végén el is foglalta a magyar trónt, próbált kompromisszumos megoldást találni a hatalmi csoportosulások között, mégis a magyar történelem legrövidebb uralkodása jutott neki osztályrészül: ha röviden akarjuk összefoglalni, Erzsébet átverte és lemészároltatta őt.
A Horvátiak felbőszültek a történteken, nem alaptalanul, végül elfogták Máriát és Erzsébetet, az Adriai-tenger partján fekvő Novigrád várába vitték őket, és
az anyakirálynét a saját lánya, Mária szeme láttára megfojtották,
amivel viszont elvesztették az ország bizalmát.
Zsigmond végül 1387-ben kiszabadította feleségét, és Mária férjeként megszerezte a koronát, így lezárta a polgárháborús helyzetet. Mária és Zsigmond hivatalosan társuralkodók lettek, de hamar egyértelművé lett, hogy a királynő nem örökölte anyja ambícióit: megelégedett a hagyományos királynéi státusszal és visszahúzódott a királyi udvarba.
Mária ugyanakkor bosszút állt anyja haláláért.
Thuróczy János beszámolója szerint, miután Zsigmond leverte a délvidéki lázadást és elfogta Horváti János bánt, Mária kérésére anyja gyilkosa brutális büntetést kapott: ló farkához kötözve hurcolták végig Pécs utcáin, majd felnégyelték.
Ezt is ajánljuk a témában
Kis Károly kiváló hadvezér és művelt ember volt, de Nagy Lajos felesége nehezen viselte, hogy nem uralkodhatott tovább a lánya nevében. A brutális gyilkosságról érzékletes leírás maradt ránk.
1395 tavaszán aztán tragédia történt.
A szülés előtt álló fiatal királynő kilovagolt Budáról a Vértesbe, és a hegyek között leesett a lováról.
Elvetélt, és a vérveszteség miatt ő maga is meghalt. Elterjedt verzió, hogy egyedül lovagolt ki, ám úgy tűnik, ez nem igaz.
„Az eredeti német nyelvű forrásban azonban egyetlen szó sem esik arról, hogy Mária egyedül lett volna, más forrás pedig nem számolt be a részletekről. Valójában nem is valószínű, hogy a királyné magányosan lovagolt volna ki, ugyanis Zsigmond is a kimutathatóan a környéken tartózkodott és vadászott” – írja Kanyó Ferenc. Szerinte valószínűbb, hogy a királyné elkísérte Zsigmondot és ezen a vadászaton történt a baleset.
Mint megtudjuk,
a haláleset nem számított különlegesnek a középkori Európában.
Sok főrangú nőről jegyezték fel, hogy várandósan lett lovasbaleset áldozata, aminek az oka a korabeli lovaglási szokásokban kereshető.
Történészek egybehangzó kutatásai alapján Mária nem vált nagy formátumú uralkodóvá, az életét megörökítő krónika és a legendák középpontjában adriai fogsága állt. A népemlékezet Diósgyőrt köti hozzá: ez a vár volt Mária kedvenc tartózkodási helye rövid uralkodása során.
*
Nyitókép: Mária ábrázolása a Thuróczi-krónika augsburgi kiadásában
Felhasznált irodalom:
Bertényi Iván: Kettős hatalom hazánkban 1386 elején, AETAS 21, 247–256, 2006
E. Kovács Péter: Mária királyné kiszabadítása. Magyar-velencei szövetség 1387-ben, Századok, 925–937, 2006
Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982.
https://ujkor.hu/content/anjou-maria-a-kozepkori-magyarorszag-egyetlen-kiralynoje
https://mult-kor.hu/vegignezte-edesanyja-kivegzeset-az-elso-magyar-kiralyno-i-maria-20210517
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1395-majus-17-anjou-maria-magyar-kiralyno-halala
https://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20Kir%C3%A1lyn%C5%91.html
Barabássy Miklós mérnökkel beszélgettünk úttörő tanulmányáról és következtetéseiről.
Folytatódik 64 régi vármegyénket bemutató sorozatunk.
A Rubicon folyóirat égisze alatt forgatott alkotás történész szakértőkkel és dramatizált jelenetek segítségével lép túl a vesztes csatát kísérő állandó bűnbakkeresésen és az összeesküvés-elméleteken.
A magyar történelem egyik csodabogara nem gyűlölte a magyarokat, modernizált, de „felvilágosult fanatizmusával” és kompromisszumra való képtelenségével maga ellen hangolta országai lakosságát.
A nádor a bátyjával, I. Ferenc császárral szemben is kiállt a magyarok érdekeiért. A kommunizmus irtotta az emlékezetét, de mi nem felejtünk. József nemes volt, a szó valódi értelmében.
Mindent ki akarnak sajtolni Magyarországból.
A térség stabilitása megingott, miközben a világgazdaság is érzékeli a hatásokat.
