Rezeg a léc Zelenszkij alatt: lesz-e újabb Majdan Ukrajnában?

2013. november 21-én, a Narancsos forradalom kilencedik évfordulóján több ezren vonultak ki a kijevi Majdan Nezalezsnosztyi térre, hogy tüntessenek az oroszbarát elnök, Viktor Janukovics ellen. Az Európához húzó lakosság számára az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy Janukovics aznap jelentette be: nem írja alá a tervezett társulási megállapodást az EU-val.

Pár napra rá további tízezrek csatlakoztak a tüntetőkhöz, és miután a vezetés november 30-án rendőri erőszakkal reagált a megmozdulásra, több százezres demonstrációk vették kezdetüket.

A nyugatról támogatott tüntetések, majd az azokból kialakuló zavargások hatására Ukrajnában politikai fordulat következett be, ami jelentősen átalakította az ország külpolitikai irányvonalát. Erre reagálva Oroszország – túlzott nyugati befolyástól és előretöréstől tartva – 2014-ben annektálta a Krím-félszigetet, majd fegyveres konfliktus tört ki a kelet-ukrajnai Donbasz régióban, amely további 14 ezer halálos áldozatot követelt; több mint 1,5 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat. Emellett a harcok következtében jelentős gazdasági kár érte az országot: 2014–2015-ben számottevő GDP-visszaesést mértek Ukrajnában, és komoly károk keletkeztek az infrastruktúrában is.

Ráadásul közvetett módon ezek a feszültségek vezettek a 2022-es orosz invázióhoz is, amely azóta is súlyosan érinti az ország működését.

Bő egy évtizeddel az események kirobbanása után Ukrajnában ismét feszült a politikai hangulat. 

Sőt, tavaly novemberben, épp a Majdan évfordulójának környékén csúcsosodott ki egy korrupciós botrány, amelyben Zelenszkij közvetlen környezete is érintett volt, és az elnök jobbkeze, a szálakat mozgató Andrij Jermak kénytelen volt lemondani az ukrán Elnöki Hivatal vezetői posztjáról.

Szinte ugyanazok a problémák, mint 12 éve

A 2014-es forradalom kiváltó okai és az akkori kritikák a kormány felé nagyon hasonlók a mai belpolitikai helyzethez. Bár az akkori oroszbarát kormány helyett most egyértelműen nyugatbarát vezetés van az ország élén, a mértéktelen korrupció és az oligarchák vagyonosodása továbbra is hatalmas szálka az ukránok szemében. Ráadásul most fokozza a helyzetet, hogy az ország háborúban áll, és miközben a lakosság nélkülözni kényszerül, a politikai vezetés közvetlen környezetében hatalmas vagyonok halmozódnak fel.

Továbbra is igaz, hogy Ukrajna az orosz és az amerikai-európai érdekek ütközőzónája: az országot mindkét fél saját szövetségeseként szeretné tudni.

Érdemes felidézni, hogy a 2014-es Majdan-forradalom nem az első ilyen tüntetés volt. 2004 novemberében az emberek már egyszer ugyanígy utcára vonultak az úgynevezett Narancsos forradalom alkalmából, megkérdőjelezve az elnökválasztás tisztaságát, amelyből az oroszpárti Viktor Janukovics került ki győztesen. Végül a békés forradalom eredményre vezetett: a második fordulóból Viktor Juscsenkót, a nyugatbarát jelöltet hozták ki győztesnek.

A 2014-es forradalom viszont már nem alakult ilyen békésen, sőt, az Oroszországba menekülő Janukovics Moszkvától kért katonai segítséget a tömeg erőszakos feloszlatására, úgy, hogy közben még Ukrajna elnökének nevezte magát.

Sok nyugati szakértő arra hajlik, hogy a mostani feszült helyzetben is inkább egy békés, a Narancsos forradalomhoz hasonló tüntetés van kilátásban, már csak azért is, mert egy háborúban álló országra halmozott veszélyt jelentene egy belső fegyveres konfliktus.

Ugyanakkor az általános elégedetlenséget és az ukrán vezetés gátlástalanságának mértékét látva sokan nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy egy újabb véres Majdan törjön ki Zelenszkijék ellen.

Az első nagyobb törést a színészből avanzsált elnök népszerűségén – persze, ha nem számítjuk a négy éve tartó háborút – a 2025 júniusában kirobbant korrupciós botrány okozta, amely az elnök közvetlen környezetét is érintette. Ráadásul Zelenszkijék a lehető legrosszabb választ adták erre a problémára: ahelyett, hogy mélyreható kivizsgálásokba kezdtek volna, az ukrán parlament 2025 júliusában módosította a korrupcióellenes intézményekre vonatkozó törvényeket, és elfogadott egy jogszabályt, amely drasztikusan korlátozta azok függetlenségét.

A parlament döntését követően országszerte több tízezren táblákkal vonultak utcára. Ez volt a legnagyobb tüntetés a háború kirobbanása óta. A nyomás hatására Zelenszkij visszavonta a jogszabályt, de addigra már késő volt: az elnök népszerűsége rohamosan visszaesett.

A Reuters a tüntetésen több interjút is készített a résztvevőkkel, akik mind csalódottságukról számoltak be, és azt állították, a történtek teljesen megváltoztatták az elnökről kialakított képüket. Az egyik megszólaló szerint az elnöki hivatal arra használta a háborút, hogy centralizálja hatalmát.

A KIIS a vitatott július 22-i szavazás másnapján kezdődő közvéleménykutatásából azt derítette ki, hogy az ukránok 58 százaléka bízik Zelenszkijben, ami 16 százalékos visszaesés a májusban mért csúcshoz képest.

Azóta pedig folyamatosan csökken Zelenszkij népszerűsége. A korrupciós botrány nemhogy nem csendesedett, de tovább erősödött a nyári tüntetések után. 2025 novemberében már Zelenszkij közvetlen környezete ellen voltak kézzelfogható korrupciós bizonyítékok. Az első igazán nagy pofon az volt, amikor az elnök régi jó barátja, akit még a filmiparból ismert, Timor Mindics ellen kerültek elő bizonyítékok, amelyek később Zelenszkij jobbkezéhez, az Elnöki Hivatal vezetőjéhez, Andrij Jermakhoz vezettek.

Bár Jermakot felmentették pozíciójából, később kiderült, hogy a háttérből továbbra is beleszól az ukrán vezetés döntéseibe, sőt, gyakorlatilag ő irányítja a szálakat a háttérből.

És akkor még nem is említettük, hogy Zelenszkij a háborúra hivatkozva nem hajlandó újabb választásokat kiírni, politikai riválisai pedig érdekes módon Ukrajnától távol, külföldön kapnak feladatot.

Egy ilyen feszült belpolitikai helyzet önmagában is polgárháborús állapotokat idézhet elő, de ehhez jönnek még hozzá a különféle keleti és nyugati geopolitikai érdekek.

Nem csak Ukrajna ügye

Már 2014-ben is nyílt beavatkozást láthattunk mindkét oldalról a belpolitikai eseményekbe. Az USA és az EU már a kezdetektől nyíltan támogatták a tüntetőket, olyannyira, hogy Oroszország azt állította: a megmozdulást valójában külföldről szervezték.

Bár a nyugat tagadta, hogy ilyen mértékben befolyásolta volna az eseményeket, az tudható, hogy több pénzügyi és civil szervezeti támogatás érkezett Ukrajnába, és amerikai diplomaták is jelen voltak a tüntetésen.

Mindeközben orosz oldalról az FSZB és más hírszerzési szervezetek figyelték az eseményeket, Janukovics pedig végig folyamatos, szoros kapcsolatban állt Moszkvával.

Bár a nyugati titkosszolgálatok beavatkozásáról továbbra sincsenek biztos információk, az oroszok szerint a CIA is részt vehetett a forradalom szervezésében.

A titkosszolgálatok jelenlétére a legnagyobb bizonyíték, hogy

Ukrajnában jelenleg nem is kérdés a nemzetközi befolyás jelenléte. Elég csak arra gondolni, hogy Európa – és eddig az USA is – katonailag támogatja Ukrajna háborúját, de a legtöbb ország titkosszolgálati megfigyelésekkel is nyomon követi a háborút.

Miközben Oroszország keleti szövetségesekkel – legutóbb bizonyítottan Iránnal – működik együtt a katonai sikerek érdekében, Ukrajnának többek között a CIA és az MI6 segít hasznos információkhoz jutni.

Nemrég például arra derült fény, hogy a CIA tudhatott az Északi Áramlat elleni ukrán támadásról.

Az elmúlt években több európai országban is lepleztek le orosz ügynököket, akikből még több lehet szerte a kontinensen. De nemcsak az oroszok, az ukránok is hajtanak végre titkosszolgálati akciókat Európában. Magyarországon az elmúlt években több alkalommal is arra derült fény, hogy ukrán ügynökök működhetnek együtt a Tisza Párttal, akik a kormány leváltásán dolgoznak. Ezekről a leleplezésekről több alkalommal is részletesen beszámoltunk, talán az egyik legelterjedtebb eset a Tiszavilág alkalmazással kapcsolatos adatiszivárgási botrány, amelyről kiderült, hogy ukrán fejlesztők munkája.

Már a média és a szakértők is ezt találgatják: megismétlődhet a Majdan?

Összességében tehát az látszik, hogy mind a kül-, mind a belpolitikai helyzet adott ahhoz, hogy egy újabb Majdan robbanjon ki Ukrajnában, amit több ukrán és külföldi újságíró is megpedzegetett már.

A Kyivpost tavaly november 22-én a következő címmel hozott le egy elemző cikket: „A Majdan Szelleme: Politikai turbulencia Ukrajnában a két forradalom évfordulóján”, amelyben a jelenlegi helyzetet hasonlította össze a 12 és a 21 évvel ezelőttivel.

A szerző szerint Ukrajna jelenleg egy hatalmas politikai turbulenciában van, ami nem ma kezdődött. Bár elismeri, a mostani háborús helyzetben hatalmas veszélyt jelentene az ország megmaradására egy hasonló véres tüntetés, emlékeztet, hogy 

Ha összehasonlítjuk a 2014-es zavargásokat a legutóbbi, 2025-ös tüntetésekkel, jól látszik, hogy az Euromajdan idején jóval nagyobb tömegek mozdultak meg, és a nyári zavargásokat is sikerült békés mederben tartani. Egyes szakértők szerint valószínűbb, hogy inkább a Narancsos forradalom ismétlődhet meg, vagyis egy békés megmozdulás, amely változást hoz magával. Ám ahogy fokozódik a belpolitikai és a háborús helyzet, és nő az általános elégedetlenség, Zelenszkij alatt is egyre jobban rezeg a léc.

Nyitókép: Genya SAVILOV / AFP