„Az emberek még a közelmúltat is rendkívül gyorsan elfelejtik” – Raymond Ibrahim a nyugati ember történelmi amnéziájáról

Raymond Ibrahim amerikai író és történész, a Middle East Forum korábbi kutatója. Szakterülete a kereszténység és az iszlám kapcsolata: különösen a korai iszlám hódítások, a vallási üldözések és a társadalmi konfliktusok története. Olyan népszerű könyvek szerzője, mint a Sword and Scimitar és a Defenders of the West, valamint fordítója alapvető jelentőségű, elsődleges forrásoknak a dzsihád, a dhimmitude (alávetettség) és az iszlám uralom alatti keresztény mártíromság témájában. Ibrahim jelenleg a Danube Institute vendégkutatója. 

***

Ön sokat írt a kereszténység és az iszlám több évszázados harcáról. A posztkeresztény Nyugat láthatóan úgy gondolja, hogy ez a harc véget ért. Tényleg így van? 

A nyugati emberek úgy tűnik így gondolják, vagy legalábbis ezt mesélik maguknak. De ha azt nézzük, hogy mit mondanak a muszlimok, akkor kiderül: nagyon sok olyan követője van az iszlámnak, aki szerint ez a harc nem ért véget. Figyelem mit mondanak, olvasok arabul, és szó szerint ezt mondják, ezt írják a kiadványaikban és könyveikben. Ők még mindig az iszlám parancsának tekintik a dzsihád folytatását, bármilyen módon is történjen az. Nem feltétlenül háborúval vagy erőszakkal kell megvalósítani. Békés eszközökkel is elérhető, ami jelenleg például a propaganda, az oktatási rendszer vagy más eszközök révén történik. Akár egyszerűen csak a magas születési arányok révén egész Európában. Tehát van egy fajta történelmi folytonosság a muszlimok gondolkodásában és viselkedésében, miközben sok nyugati szakított a múlttal.

Ha valaki semmit nem tud az iszlám tanításairól, annak mit mondana mi a probléma ezzel a vallással? Mi az oka, hogy az iszlám követői nehezen illeszkednek be, hogy sok esetben ellenségesek az őket befogadó társadalommal?

Az iszlámot számtalan módon lehet kritizálni, ami engem leginkább érdekel, az pontosan az, amit kérdez: mi teszi az iszlámot ellenségessé a más vallásokat követőkkel szemben? Az okokat néhány doktrínában kell keresni. Ezeknek megértéséhez vissza kell mennünk az időben. Mikor Mohamed próféta a hetedik században megalapította az iszlámot, akkor megtartotta Arábia törzsi rendszerét, és csak néhány apróságon változtatott. Így nem szekuláris törzsi mentalitás jött létre, hanem vallásos törzsi mentalitás. A törzsi hozzáállás teológiai köntöst kapott: a törzs mindenek felett áll, és aki nem tartozik a törzshöz azt meg lehet ölni. A törzset csak be kell helyettesíteni a vallással. Tehát megtartották ezt a hozzáállást, csak már nem a vérszerinti rokonság köti össze őket, hanem a vallási hovatartozás. 

A másik doktrína a hűségről szól, ennek az a lényege, hogy a muszlimoknak lojálisnak kell lennie egymás iránt, de ellenségesnek mindenki más felé. S együtt kell dolgozniuk, hogy legyőzzenek és leuraljanak mindenki mást. Ez testesül meg a dzsihádban is, amit már említettem, amely az iszlám terjesztését jelenti háború vagy nem háború által. Az iszlám világban, ha nem vagy muszlim akkor alsóbbrendűként kezelnek. Például a köztük élő keresztényeket diszkriminálják, másodlagos állampolgároknak tekintik. Így mikor a muszlimok Nyugatra jönnek, akkor ezek miatt a doktrínák miatt nem asszimilálódnak. Ezen az sem segít, hogy mélyen megvetik a nyugati embereket, mert liberálisnak tekintik őket, erkölcstelennek és hedonistának. 

Mit gondol a nyugati kormányok értik ezt csak úgy tesznek mintha nem, vagy valóban vakok?

Szerintem sokan úgy gondolták, hogy nem értik. Sőt még most is sokan hülyének nézik a vezetőket, akik nem tudják mit csinálnak. De azt gondolom, hogy nagyon is értik, mert már túl régóta tart ez a folyamat, hogy ne fogják fel mi a helyzet. Éppen ezért egyre inkább az a gyanú, hogy valóban lehet mögötte valami hátsó szándék. Ez különösen olyan országokban látszik, mint Nagy-Britannia, Franciaország vagy Németország, ahol az emberek – a helyi lakosság – nagyon dühösek, a kormány viszont továbbra is határozottan támogatja az iszlám közösségeket és a bevándorlást. Bármi is legyen a hátsó szándék, nekem nehéz elképzelni, hogy ez puszta ostobaság vagy idealizmus lenne.

Mi az oka annak, hogy a muszlim közösségeket nem tudja Nyugat-Európa asszimilálni? Sőt egyenesen úgy tűnik, mintha sok ország fel is adta volna a kísérletezést, sőt még fel is emelik a kultúrájukat...

Az egyik ok pontosan ez, hogy a nyugati emberek és társadalmak utálják önmagukat. S ez egyáltalán nem vonzó. 

Régen ez más volt, például azok a muszlimok és arabok, akik az Egyesült Államokba érkeztek az 50-es és 60-as években, bár az is egy liberális világ volt, de nem úgy mint ma, és az amerikai kultúra is magabiztos volt, ezért a bevándorlók sokkal jobban be tudtak illeszkedni. 

Amerikában van egy új rajongó tábora az iszlámnak, mégpedig igen váratlan irányból. Az olyan jobboldali influenszerek, mint Tucker Carlson Katarba meg Szaúd-Arábiába utaznak, és rendkívül pozitívan nyilatkoznak az iszlám világról… Mit gondol erről?

Követem ezt a jelenséget és nekem az a benyomásom, hogy terjed egy furcsa kór, ami azt állítja, hogy oldalt kell választanod: vagy Izraelt vagy az iszlámot!  Ha nem szeretem Izraelt, akkor szeretnem kell az iszlámot, ha szeretem Izraelt, akkor gyűlölnöm kell az iszlámot. Most nagyon elszaporodtak, akik kritikusak Izraellel kapcsolatban, és azt érzik, hogy ezért szeretniük kell az iszlámot. Ezt csinálják az ilyen Tucker Carlson félék. 

Történelmi szempontból ez nagyon bizarr, mert Izrael még nincs 100 éves, Európának pedig már 1400 éve vannak problémái az iszlámmal. Tehát nincs szükség Izraelre, ahhoz, hogy problémáink legyenek az iszlámmal. Vannak más okok is, vannak, akik azzal vádolják például Carlsont, hogy Katar pénzeli, ki tudja, nem tudom mi történik a kulisszák mögött. 

Egyre több muszlim politikust választanak meg az Egyesült Államokban. Ilhan Omar, Rashida Talib a Kongresszusba voksolták be és ősszel pedig Zohran Mamdani lett New York polgármestere. Mit gondol erről?

Én nem is annyira a konkrét jelenség szereplőit szoktam nézni, mint mondjuk Mamdanit, számomra ez sokkal inkább arról szól mennyire kompromittálva lett az amerikai szavazók agya. Szerintem mindent elárul a helyzetről az, hogy ez megtörténhetett New Yorkban, ott ahol szeptember 11. alig 25 éve történt.

S azt is mutatja, hogy a propaganda működik. 

Mit gondol Európa vagy az Egyesült Államok van jobb állapotban kulturális szempontból? Európaiként úgy tűnik Amerikában a keresztény kultúra még nem épült le olyan mértékben, mint itt a kontinensen.

Amerika jobb állapotban van, de nem sokkal, mert igazából ugyanabba az irányba halad, csak idő kérdése mikor ér oda. Az olyan országok, mint Anglia menthetetlenek, mert nem elég, hogy hatalmas a muszlim lakosságuk, a saját kormányuk sem áll a saját lakosságuk mellett. Ha valami „rosszat” mondasz Twitteren már jön is érted a rendőrség. Amerikában még nincsenek ilyen problémák. De pár évtized múlva könnyedén ide juthatunk. 

Mit gondol Európának van még lehetősége változtatni? 

Minden lehetséges. De, hogy van-e rá esély… nem tudom. Nagy-Britanniát szeretem paradigmának használni, mert egész Európában ott a legnagyobb a baj. Egyre többen vannak, akik nem pusztán a bevándorlást akarják leállítani, hanem vissza akarják telepíteni a migránsokat a saját hazájukba. Mert ha többet egyetlen bevándorló sem érkezik az országba, a muszlim migránsok sokkal több gyermeket vállalnak és előbb utóbb úgyis ők lesznek többen. De a kitelepítés nagyon nehezen elképzelhető, mert ugyan kinek lenne ereje ilyet megtenni? Még Trumpnak sem sikerült illegálisok tömegét kitoloncolnia, mert amint megkezdődtek az ICE akciói, az emberek fellázadtak. Talán jönnek majd európai politikusok is, akik kitoloncolásokat ígérnek, de nem fogják teljesíteni. Tehát én nem gondolom, hogy meg akarna fordulni Európa.

Nyitókép: Chris J Ratcliffe / AFP

***