„Az állam nem tudja előírni az embereknek a kereszténységet” – mondta Habsburg Eduárd korábbi nagykövet a Danube Institute rendezvényén, ahol a Nyugat és a kereszténység jövőjéről beszélgetetett Raymond Ibrahim amerikai szerzővel. Beszámoló.
A poszt-keresztény nyugati világ identitásválságon megy keresztül: miközben szégyelli keresztény múltját és identitását, idegen kultúrák vallásait igyekszik felemelni. Ilyen kulturális ellenszélben kell élnie az európai keresztényeknek. Többek között erről is szólt a Danube Institute rendezvénye, amely a „The Place of Christianity in the Survival of the West” (A kereszténység szerepe a Nyugat túlélésében) címet viselte. A beszélgetés két főszereplője Raymond Ibrahim amerikai szerző és Habsburg Eduárd korábbi nagykövet volt, akik mindketten a Danube Institute munkatársai.
A beszélgetést Farkas Dániel, a Danube Institute kutatója vezette, aki először arra kérte a két vendéget, hogy írják le miként látják a Nyugat állapotát. Elsőként Raymond Ibrahim válaszolt, aki az utóbbi időben több ismert amerikai podcast vendége volt, és aki több nagy sikerű könyvet írt az iszlám és a kereszténység történelmi harcáról. A szerző elmondta: valójában minden ember imád egy istent akkor is ha nem tud róla, ha nem a Biblia Istenét követik, akkor a pénzt, hatalmat, szépséget stb.
„Nincs olyan, hogy »világi« vagy »szekuláris« társadalom.
És bár a Nyugat azt állítja, hogy világi, valójában csak hátat fordítunk egy istennek, hogy egy másikat imádjunk. Lehet, hogy nincs is neve, vagy nem is egy valódi istenség. Az az istenünk, amire a figyelmünket fordítjuk. Mert az, amit szeretsz, az valóban ural téged. És ha más dolgokat szeretsz, amelyek végesek, ellentétben Istennel, azok rossz útra visznek” – mondta Raymond Ibrahim.
Habsburg Eduárd arról beszélt, hogy az európai kereszténységet már csak romok jelzik.
„Olyan ez, mint A Gyűrűk Urában, amikor az első kötet elején az egyik hobbit vagy, és a Középfölde táján vándorolsz a világodban, és az út mentén kis kastélyok és erődítmények maradványait találod. S erről tudod, hogy egyszer volt itt egy király. És voltak itt nagy birodalmak. Minden eltűnt.
A Nyugatot ma egy olyan helynek látom, mint egy sivatag, ahol régen kertek, vizek, folyók és élet volt. Most sivatagunk van, és azt mondják nekünk, hogy ez jó dolog.
Azt mondták nekünk, hogy jó, ha a politikusok nem mutatják ki a hitüket, nincs hitük. Minél kiegyensúlyozottabbak és semlegesebbek, annál jobb. Jó, hogy a vallás nincs jelen a köztereken... De ez nem felel meg az emberi természetnek. Már Arisztotelész is többé-kevésbé azt mondja, hogy tehetetlenül transzcendens lények vagyunk. A hitre vagyunk teremtve.”
De mi vezetett ide? Habsburg Eduárd elmondta: több évszázados folyamat volt a kereszténység háttérbe szorítása. „Csak, hogy a legfőbb állomásokat említsem: a reneszánsz, a felvilágosodás, a francia forradalom. A hatvanas évek meglepően nagy szerepet játszott. Ha megnézzük a hatvanas évek előtti világot, az még nagyrészt keresztény világ volt.” A korábbi nagykövet elmondta: ekkor az lett az álláspont, hogy az egyházaknak határozottan be kell fogadniuk a modern világot, támogatniuk kell azt, és párbeszédbe kell lépniük vele.
„Korábban az egyházban úgy tartották, hogy a keresztény feladata, hogy harcol a világ, vagyis az ördög és a test ellen. Ez volt a nagyon egyszerű katekizmus minden keresztény számára: harcolj ezek ellen. Valahol a 60-as években úgy döntöttek, hogy a világ jó, és be kell fogadni, hogy az ördög nem létezik, és ezért a bűnös természet sem létezik, és az ember nem romlott. És a testet illetően az egyház hirtelen megengedővé vált, és azt mondta, hogy már nem vagyunk prűdek” – fejtette ki a szerző.
Raymond Ibrahim hozzátette: a kereszténység hanyatlásának egyik oka a kereszténység és az individualizmus összekeveredése.
„A kereszténység egyéni dologgá vált, ami az egyén elméjében létezik.
Egy elvont fogalom lett, egy elmélet. (...) Úgy gondolom, hogy ez a túlságosan leegyszerűsített teológia nagy kárt okozott, mert azt sugallja – és ezt állandóan látom azoknál a keresztényeknél, akik így gondolkodnak –, hogy a kereszténység csak azzal a személyes kapcsolattal kezdődik és végződik, amely nekem Jézus Krisztussal van. Ennyi. Meg vagyok mentve. A mennybe megyek. És ezt a modern korszak előtt egyetlen történelmi szövegben sem találod meg. Egyetlen keresztény sem gondolta így. Tehát ez határozottan egy új jelenség” – mondta a szerző.
A beszélgetés áttért a történelmi egyházak és a világ kapcsolatára. Habsburg Eduárd elmondta, hogy ma az egyházak a világhoz próbálnak alkalmazkodni.
„A világhoz való alkalmazkodással az egyház lényegében öngyilkosságot követ el.
(...) Öt évig dolgoztam egy osztrák katolikus püspök szóvivőjeként. Megtudtam, mi a jelenlegi gondolkodásmód a nyugati egyházi képviselők körében: az egyetlen dolog, ami soha nem történhet meg, az a média botrány. Ez a legrosszabb, ami történhet” – mesélte. De mégis hogyan lehetne a vallásról beszélni botrány nélkül? – tette fel a kérdést.
Hozzátette: ma az emberek sok esetben az egyházzal szembe menve térnek vissza a valláshoz, elsősorban példák által, családjuk miatt, vagy éppen az interneten keresztül jut el hozzájuk a kereszténység eredeti üzenete.
Ibrahim is kemény kritikát fogalmazott meg az egyházak képviselőivel szemben:
„Azok az emberek, az egyházi vezetők, akik a kereszténységet képviselik, ők maguk is a probléma részét képezik. És őszintén szólva, az a fajta kereszténység, amit ők képviselnek, a legtöbb ember számára taszító. Mert az lényegében csak teológiai köntösbe bújtatott világi humanizmus.”
Mint elmondta: a keresztény történelem során nem az jellemezte a keresztényeket, ami most általánossá vált, hogy nem vállalják a konfliktust, hogy engedik, hogy mindenki átgázoljon rajtuk. Habsburg Eduárd szerint pedig az egyház elfelejtette mi a szerepe.
„Ezt mondom mindig az embereknek: az egyház szerepe nem az, hogy jobbá tegye az államot és a világot. Krisztus nem ezt tanította nekünk. Az egyház szerepe az, hogy megtanítsa az embereknek, hogy életük középpontjában Krisztusnak, Istennek kell állnia, és hogy az itteni földi életük célja az, hogy megismerjék Istent, szeressék Istent, és egy nap a mennyben vele lehessenek, ne csak a templomba járjanak. (...)
És ezért, ha azt kérdezi tőlem, mi a továbbvezető út, mit tehet az állam, hogy segítsen a kereszténység visszatérésében? Nem hiszem, hogy a kereszténységet az állam előírhatja. Az nem működik. De azt hiszem, az állam segíthet a családoknak. Hiszem, hogy a családok jelenleg azok az magok, amelyek visszahozzák a kereszténységet Európába” – jelentette ki a korábbi nagykövet.
A beszélgetés végén Habsburg Eduárd arról is beszélt, hogy a mai keresztények, különösen a nyugati keresztények között kevesen vannak, akik hajlandóak lennének meghalni a hitükért. Pedig a korai kereszténységnek ez adta az erejét, és ehhez kellene visszatérni.
Nyitókép: Wikimedia commons
Ezt is ajánljuk a témában
Ayaan Hirsi Ali világhírű iszlám kritikus aktivista és író arról beszélt Esztergomban, hogy Magyarországnak ragaszkodnia kell a gyökereihez, és a keresztény értékrendhez. Beszámoló.
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
A romániai dróntámadást is felemlegették.
Lélekemelőbb-e, amikor valaki pünkösdvasárnap emberséget és önmérsékletet prédikálva kiprovokálja, hogy féregnek és patkánynak nevezzék a fia keresztapját? Francesca Rivafinoli írása.
Ki a nagyobb „rendszerváltó”: aki mellébeszélve utasít, vagy aki a sajátjából ad a köznek? Francesca Rivafinoli írása.
A búcsú nemcsak vallási, hanem közösségmegtartó erejű esemény is.
A nyugati civilizáció alapjai a középkori európai intézmények, a kereszténység és az európai népek hagyományai – Szilvay Gergely könyvajánlója.
Riquelme két sztárjátékos megszerzésével kampányol.
Szita Károly, Kaposvár polgármestere elmondta, semmi konkrétum nem hangzott el a kormányzati terveket illetően, így a polgármesteri ciklus maximálásáról, a település vezetőinek fizetéscsökkentéséről, valamint egy esetleges előrehozott önkormányzati választásról sem esett szó.
Az egyezség a Hezbollah által véghezvitt támadások teljes beszüntetésétől függ.
