Külhoni magyarok: ez egy nagyon durva év volt, brutális ellenfelekkel

Nyitóképen George Simion klerikofasiszta szélsőséges román politikus,
a közelmúltbeli romániai zűrzavar győztese. Forrás: Simion Facebook-oldala

***

2024 kétségkívül izgalmas év volt a szó minden értelmében a határainkon túl rekedt magyaroknak, voltak neki rettentő mélységei és biztató magasságai. Így év végén úgy gondoltuk, érdemes lehet végigvenni az egyes utódállamokban élő nemzetrészek sorsának alakulását.

Mindezek előtt viszont muszáj felidéznünk: a magyar nemzetpolitika idén lett szegényebb egy olyan emberrel, aki keresztül-kasul bejárta a Kárpát-medence minden zugát, szót értett mindenkivel, és szólt is mindenkihez: Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral, akiért gyertyagyújtásos megemlékezést is tartottak Kézdivásárhelyen, s akire jó szívvel emlékeztek kormánypárti és ellenzéki politikusok egyaránt.

A székely származású, bonyhádi politikus utódja a KDNP-ben politizáló, a nemzetpolitikával szintén aktívan foglalkozó Nacsa Lőrinc lett, aki lapunknak is kifejtette, hogyan igyekszik továbbvinni az átvett stafétát, és kiállni minden magyar mellett; 2025-ben pedig a fiatalokra fognak fókuszálni.

A behívók árnyékában

Bár óriási elmozdulás nem látszott a kárpátaljai magyarság helyzete tekintetében, bizonyosfokú olvadásnak lehettünk tanúi az államközi kapcsolatokban, és halvány reményeket keltő nyilatkozatoknak a helyzet rendezésére. Elvégre ismert: a közösség nem csak a háború hatásait sínyli meg, mint azt számos cikkünkben bemutattuk, hanem a kirekesztő ukrán oktatási, állampolgársági és nyelvtörvény következményeit is, amelyeket a magyar fél folyamatosan kifogásol és amelyek változtatására szólítja fel Kijevet.

Szijjártó Péter magyar és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter több ízben is tárgyaltak Ungvárott januárban, Brüsszelben áprilisban, Budapesten pedig szeptemberben; Szijjártó minduntalan kiemelte a kárpátaljai magyar kisebbség 2015 előtti jogainak visszaállításának fontosságát. Az ukrán fél a korábbiaknál valamivel nagyobb nyitottságot mutatott a helyzet rendezésére.

Igaz, a miniszterelnök békemissziói fagyos hangulathoz vezettek, elsősorban az elnöki kommunikációban, mindemellett mégis úgy fest, a korábbiaknál valamivel kevésbé lesz kedvezőtlen a magyar közösség sorsa. Már csak azért is, mert a júniusi brüsszeli megállapodás szerint az Ukrajnával folytatandó EU-csatlakozási tárgyalások keretdokumentumába bekerültek a fent részletezett magyar feltételek.

Új remény Felvidéken

A szlovákiai magyarok helyzete, noha szám szerint ők élnek arányaiban a legtöbben az adott utódállamban a maguk nyolc és fél-kilenc százalékos arányával, ismert, hogy immár tizennegyedik éve nem sikerült bejuttatniuk az aktuális magyar pártot (Magyar Kisebbség Pártja, Magyar Közösség Pártja, Szövetség, Magyar Szövetség) sem a pozsonyi törvényhozásba, sem az európaiba.

Ebben természetesen nem csak a párt a hibás, a szlovákiai magyarság egészen speciális helyzetben van – erről egyébként Éhn Lacival beszélgettünk egy elég kimerítőt.

Mindenesetre a 2024-es elnökválasztási eredmények kijózanítóan hatottak a Magyar Szövetség néven újragombolt pártot akkor vezető, és az elnöki posztot is – szimbolikusan – megpályázó Forró Krisztiánra és csapatára. Forró a negyedik helyen végzett 2,9 százalékkal, ami azt mutatta, hogy tényleg nem sikerült megszólítani a párton belüli civakodásokba belefáradt magyar választókat.

Szlovákiában amúgy is puskaporos volt a levegő – május 15-én meglőtték a miniszterelnököt, Robert Ficót, aki ugyan nem áll nagy magyarbarát hírében, de 2012 előtti önmagához képest pragmatikus viszonyt ápol a magyar kormánnyal, amiből valami csurran-cseppen időnként a felvidékieknek, akiknek Budapest közvetítő szerepet szán jellemzően a kétoldalú kapcsolatokban.

Vele egyébként mi is készítettünk interjút; Gubík László négy oldalon fejtette ki a Mandiner hasábjain az elképzeléseit a jövőre vonatkozólag; s azt is jelezte, nincsenek illúziói Ficóékkal szemben, ámde az értelmes párbeszédre nyitottnak látja a miniszterelnököt.

A felvidéki magyarságot ezt követően rázta meg a nyelvtörvény-botrány. Ismert: idén októberben kiszivárgott a szlovák kulturális minisztérium tervezete, amely szigorítaná a nyelvtörvényt, korlátozva a kisebbségi nyelvek, köztük a magyar nyelv használatát a nyilvános térben, gigabírságokkal és vasszigorral fenyegetőzve. Ez ellen értelemszerűen tiltakozott a Magyar Szövetség, és a magyar kormány is, Szijjártó Péter miniszter közölte:

Mindennek kapcsán a szlovák kormány több szinten jelezte, nem fog átengedni ilyen törvénymódosítást (a szlovák kormánykoalíció legkisebb pártja, a Szlovák Nemzeti Párt egyik radikális szárnyának kezdeményezéséről van szó, mindkét nagyobb párt, a Fico-féle Smer és a Pellegrini-féle Hlas prominens politikusai is megerősítették, hogy nem engednek ilyesmit hatályba lépni, Fico maga személyesen fogadta Gubíkot).

A helyzeten eközben nem feltétlenül javított, hogy minderre magyarországi politikusok is felültek – a DK egyik szárnya például számon akarta kérni a magyar kormányt ez ügyben, és valami hasonló előcibálás zajlott Magyar Péter és Ódor Béla volt progresszív szlovák miniszterelnök beszélgetésén, amit jó érzékkel a magyarellenes Matica slovenská komáromi székházában rendeztek. Itt maga a Fico- vagy Orbán-pártisággal nehezen vádolható Ódor javította ki az ex-telexes Munk Veronika felvetését, mondván, ez a törvény nem lesz megszavazva, éppen a két kormányfő jó kapcsolata miatt.

Románok és a „szuperév”

Az RMDSZ, amely a romániai magyarság olvadó számarányával egyetemben folyamatosan a kiesés szélén billeg, mind a bukaresti törvényhozásból, mind az Európai Parlamentből, szerencsésen és sikeresen vette a román választási „szuperév” akadályait.

Emlékezetes, Romániában 2024. június 9-én került sor az európai parlamenti és az önkormányzati választásokra, egyszerre; ezen egyébként

Sikerült megtartani Marosvásárhelyt is, noha a magyarság aránya ott már csak 40 százalék körüli; és Szatmárnémetit is, ahol mintegy egyharmados.

Ezt követte az elnökválasztás két fordulója és a parlamenti választás. A december 1-jei parlamenti választás kimondottan sikeres volt, az RMDSZ mintegy 6,5 százalékot kapott; az elnökválasztáson Kelemen Hunor – szimbolikus – elnökjelölt relatíve ugyancsak jól szerepelt, jobban, mint húsz éve bármelyik alkalommal, értelemszerűen a második fordulóba nem juthatott be. Helyette viszont kezdetét vette az mélyállami hatalmi machináció, amellyel sikerült a magyarság számára egyébként életveszélyes, hungarofób, klerikofasiszta Călin Georgescut megfékezni.

Mindezek után az RMDSZ megerősödve jött ki a megpróbáltatásokból. Sőt, kormányra is készülnek.

A megerősödéssel együtt azonban van mindennek egy nagyon baljós apropója is.

és Georgescu a felmérések szerint alighanem meg is nyerte volna az elnökválasztás második fordulóját. Az alkotmánybírósági döntés következtében a közfelháborodást pedig remekül meg tudta lovagolni az AUR elnöke, George Simion, aki máris egy magyarellenes, hipernacionalista óriáspártról ábrándozik Bukarestben.

S míg a magyar fél minden erejével Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáért küzdött, a jelek szerint a korrupcióellenes ügynökség (DNA) is munkába lépett, ha már így alakult, lekapcsolni az újrázni képes Soós Zoltánt, Marosvásárhely magyar polgármesterét…

A VMSZ stabil

Nem kezdődött könnyen az év a vajdasági magyarok számára: 2023. október 30-án Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének halála sokakat megrázott, évtizedes tapasztalatának hiánya a nehezen kimozogható, és sokszor sok alkuval keretezett szerbiai politikában okozhatott volna komolyabb fejvesztettséget is. Fiát, Pásztor Bálintot azonban ebben a kicsit dinasztikus világban természetes utódjaként is tartották számon, a 45 éves, a politikában fiatalnak számító jogász-politikus pedig bele is állt a kihívásokba.

Amiből akadt pár.

Egyfelől ott állni a vártán, amikor a belgrádi kormány végre úgy határozott, hogy elpaterolja a határt ostromló migránsokat Szabadka környékéről – a rég várt intézkedésre éppen tavaly ősztől kezdve került sor.

Ezzel egy időben a Vajdaságban tartományi parlamenti és 65 településen, köztük Belgrádban helyhatósági választás is volt; ezek egy részét már idén ismételték meg júniusban, a VMSZ huszonhárom településen indult önállóan, s sikerült megtartaniuk Topolyát, Magyarkanizsát és Zentát. Szabadkán is relatíve erős pozíciói maradtak a pártnak a kormányzó Szerb Haladó Párttal (SNS) koalícióban, a város magyar alpolgármestere Góli Csilla közgazdász lett.

A nagypolitikai jó kapcsolatok ellenére együttműködés az SNS-szel nem mindig felhőtlen, ezt jelezte például, hogy a Belgrád-Budapest gyorsvasút ősszel átadott Újvidék és Szabadka közötti szakaszánál, konkrétan

Mindehhez érdemes hozzáfűzni, hogy a vajdasági magyarok – elsősorban helyben – jellemzően messze számarányuk felett képviseltetik magukat a politikában. Ennek egyik lenyomata például, hogy a VMSZ belgrádi képviselőházi képviselőjét jelölték például idén áprilisban a szerb parlament Európai Integrációs Bizottsága élére.

Ebből a szempontból persze egyáltalán nem mellékes szál az sem, hogy éppen a magyar soros EU-elnökség során sikerült valamiképpen keresztülverni Szerbia 2008 óta húzódó csatlakozási tárgyalásának következő fordulóját – ami jó Szerbiának, jó Magyarországnak, és jó a vajdasági magyaroknak is.