Elárulta Gubík László, mit remélhetnek a Fico-kormánytól a felvidéki magyarok

Kezdjük a felvidéki magyarság szempontjából a legfontosabb kérdéssel: ismét magyar parlamenti képviselet nélkül maradt a Felvidék, amellyel kapcsolatban már a választást követő éjszaka eltérő következtetéseket vontak le egyes politikusok. Egyesek a nemzetalapú politizálás végét vetítették előre, mások bizakodók az eredménnyel kapcsolatban. Miként látja mindezt?

Az etnikai politizálást nem elvetni kell, hanem korszerűsíteni. Ez a közösségi igény és parancs. Voltak rá példák az elmúlt száz évben, amikor a nemzetiségi politizálást egy egyetemes eszme képviseletével párosították vezetőink, amellyel szlovákokat és más nemzetiségűeket is sikerült a magyar ügy mellé állítani. Ilyen volt a két világháború között Esterházy János Országos Keresztényszocialista Pártja vagy a rendszerváltás hajnalán Duray Miklós Együttélése, melyek nem csak működőképes és sikeres pártok voltak, de az etnikai elv melletti elköteleződést sem lehetett kétségbe vonni. Meggyőződésem, hogy most is erre van szüksége a felvidéki magyarságnak, csak épp 21. századi keretek között.

A szlovák-magyar Most-Híd párt, amely az elmúlt években relatíve sikeresnek volt mondható, szabad szemmel alig láthatóvá zsugorodott. Kijelenthető, hogy ez a Most-Híd megszűnését eredményezi majd?

A Most-Hídon rövid távon sikeres politikai projekt volt, középtávon pedig egy közösségi zsákutca, mely alig jóvátehető károkat okozott egy nemzetrész életében. 2010-ben Bugár Béláék több mint 200 ezer szavazattal zárták a parlamenti választásokat, csaknem megduplázva az akkori Magyar Koalíció Pártja eredményét. Ehhez képest idén a Most-Híd maradványpártjaira alig 10 ezren adták le a voksukat, ami teljes megsemmisülést jelent. A gond ott van, hogy 13 év alatt (2010-2023) a közösségi oldal (MKP, majd később MKÖ, illetve most a Szövetség) ennek a 200 ezer szavazatnak csak a töredékét volt képes áthozni magyar térfélre, mindig csupán annyit, amennyi a demográfiai fogyásból fakadó veszteségek pótlására elegendő. Mindennek van egy politikai és társadalomlélektani lecsapódása is, és sajnos egyik sem túl vidám. Politikai szempontból ez eredményezi azt a szerencsétlen helyzetet, hogy az MKP (most: Szövetség) parlamenten kívül is töretlenül megőrizte a 100 ezernél valamivel nagyobb táborát, ami viszont sosem elegendő az 5 százalékos választási küszöb eléréséhez. Idén állt hozzá a legközelebb. Lélektani szempontból pedig az a tanulság, hogy a Most-Híd átvezette a magyar embereket a magyar partról a szlovák partra, és onnan a legritkább esetben van csak visszatérés.

Mi az oka annak, hogy egy több mint négyszázezer lelkes közösség immáron évek óta képtelen választást nyerni? 

Az az aránytalan, már-már abszurd helyzet áll fenn, hogy az országos összesítésben is legtöbb megyei önkormányzati képviselőt és a második legtöbb polgármestert adó Szövetség nincs jelen a Nemzeti Tanácsban, magyarán: a „kisebbségi“ léte dacára is legerősebb regionális párt nem tud beleszólni az országos politikába. Ilyen nyilvánvaló anomália nem sok helyen tapasztalható a világban. Ez nem csupán nemzetiségi szemüvegen keresztül nézve aggályos, hanem az arányos választási rendszer hiányosságai miatt egész egyszerűen számos régió polgárainak érdekei nincsenek képviselve a pozsonyi törvényhozásban. Legfőbb ideje vitára bocsátani a választókerületek kialakításának, a nemzetiségi pártokra vonatkozó alacsonyabb küszöb szükségességének vagy az „ahány mandátumnyi szavazat, annyi képviselői hely“ elvének kérdését. Ezek teljesen jogos és természetes igények, melyek kedvező hatással lennének a demokratikus gondolkodás és a politikai kultúra minőségére, nem utolsósorban az állam kormányzóképességére is jótékonyan hatnának, mely kihívással Szlovákia köztudottan gyakran szembesül.

Mégsem erre a legerősebb regionális pártra voksoltak magyar szavazók tízezrei. 

Mindig lesz egy olyan rétege a magyar közösségnek, mely nem nemzeti identitása, hanem a választások tétjét jelentő országos kérdés mentén dönti el preferenciáit. Minél nagyobb a valószínűsége a mindenkori felvidéki magyar párt bejutásának és minél hangsúlyosabban nyilvánul meg országos témákban, annál valószínűbb, hogy ez a réteg rá szavaz, nem pedig a szlovák pártokra. Ez az egyik legfontosabb kihívás a felvidéki politikum előtt. A másik házi feladat a mozgósítás tökéletesítése. Amíg a Csallóközben 10 százalékkal alacsonyabb a választási kedv, mint Árvában, addig egy országos politikai megmérettetésen nagyon nehéz eredményesen szerepelni. Olyan üzenetekkel kell megjelenni, melyekre rezonál az átlag választó. Ehhez viszont tudatos és professzionális politikacsinálásra van szükség, mert anélkül csak sötétben tapogatózunk, és sosem derítjük ki, mi mozgatná meg az otthon maradókat.

Sokan azt vetik fel, hogy a Szövetség nagyobb sikereket ért volna el, ha a magyar kormány hathatósabb támogatást biztosít a számukra, továbbá kritizálják, hogy a Robert Fico által vezetett Smer mellett foglalt állást, amely párt nemrégiben még súlyos bűnöket követett el a magyarsággal szemben. Mit gondol, van felelőssége a magyar kormánynak a felvidéki politika sikertelenségében? 

A magyar kormány nem tudja helyettünk megvívni a meccseinket, a támogatása nélkül pedig már romokban heverne a civil intézményrendszer és a felvidéki politikum hátországa is, ugyanis ezek segítésében a szlovák kormány nem érdekelt. Ezt nem látni önbecsapás. Robert Ficoról állampolgárságától megfosztott felvidéki magyarként megvan a véleményem, de a kontinensünk képét megrajzoló vitákban, legyenek azok civilizációs kérdések, mint az európai migráció, vagy az Unió intézményrendszerének jövőjét eldöntő szuverenista versus föderalista polémiában – nézeteim szerint – a helyes álláspontot képviseli. Innét nézve, egyéb alternatív híján, nem feltétlen baj, hogy ismét a kezébe kerül a kormányrúd. Az már nagyobb baj, hogy mi itt a Kárpát-medence északi végein ismét csak szemlélői leszünk a további pozsonyi történéseknek, nem pedig alakítói. Épp ezért én a status quo megtartását várom az új kormánytól a felvidéki magyarságot érintő kérdésekben, annak bővítését várni alaptalan optimizmusra vallana.

Térjünk át az országos politika szintjére. Milyen kormányösszetétel várható? Melyek lesznek az új kormány által leginkább fontosnak tartott területek?

Ahogy az a választások előtt is jósolható volt, a királycsinálót Peter Pellegrininek hívták. A Hlas vezére a koalíciós tárgyalásokat követően végül a Progresszív Szlovákia vezette, kereszténydemokratákkal és a nagyjából minden kormányát szétverő Richard Sulík alkotta heterogén kormánykoalíció helyett egykori mentorát, Robert Ficot választotta. Így a Szlovák Nemzeti Párttal kiegészülve egy szűk többségű, de első ránézésre stabilnak mondható hármas kormányozhatja majd a tátrai kistigrist a következő ciklusban, melyben Pellegrini vélhetően a házelnöki tisztséget tölti be. A Smer a kormányfői pozíció mellett hat tárcát irányíthat, Pellegriniék hetet, a Nemzeti Párt pedig három minisztert ad. Fico a lakosság életszínvonalának emelését, az erősödő illegális bevándorlás megállítását és az elmúlt három év kormányzati káosza utáni konszolidációt jelölte meg az első három helyen a megoldandó feladatok közül.

Lehetséges a V4-es együttműködés feltámasztása? Változni Szlovákia testtartása az ukrán-orosz háború tekintetében? 

A régi-új párt-és koalíciós társak a közösen elfogadott memorandumukban megerősítették, hogy Szlovákia helye az EU-ban és a NATO-ban van, de gyorsan hozzátették azt is, hogy minden esetben az egészséges patriotizmust és Szlovákia szuverén érdekeit kívánják képviselni. Az Európai Szocialisták ezt követően meg is küldték Ficonak és Pellegrininek a selyemzsinórt, és felfüggesztették tagságukat a pártcsaládban, Dankót pedig következetesen piros-fehér zöld nyakkendővel ábrázolják a szlovákiai liberális médiumok karikaturistái. Mindezt szem előtt tartva, Kaczyński esetleges győzelmével e hétvégén, valószínűleg erősödni fog a már szebb napokat is megélt visegrádi együttműködés. 

Mit vár a közelgő EP választásoktól?

A Smer győzelmét, amely koalíciós társainak a rovására meg fog erősödni a következő időszakban, ill. legalább egy felvidéki magyar mandátumot. A mostani eredmény vállalható volt a felvidéki politikum számára, de sikernek semmiképp nem nevezném, történelminek meg aztán pláne. A megfelelő konzekvenciák levonásával és a már említett nélkülözhetetlen szakmai korrekciókkal, a parlamentinél lényegesen alacsonyabb részvétel mellett zajló választásokon viszont sikerülni fog.

***

Nyitókép: Facebook