A projekt 1985-ben öt uniós ország – Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg – részvételével indult, ma már 29 tagállama van (420 millió lakossal). Részben EU-tagállamok (25 ország), részben az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai (4 ország: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc).
Az uniós tagállamok közül Ciprus és Írország nem schengeni tag: előbbi tervezi a taggá válást, utóbbi nem. A legutóbbi csatlakozó Horvátország volt, déli szomszédunk 2023. január 1-jén törölhette el belső uniós határain a kontrollt. Csütörtökön az uniós belügyminiszterek brüsszeli tanácsülésén döntés születhet a magyar uniós elnökség előterjesztésére Románia és Bulgária teljes jogú taggá emeléséről. (A két állammal az EU tavaly év végén megállapodott, és ennek értelmében
március 31-től megszüntették a belső légi és tengeri határokon végzett ellenőrzéseket.)
Milyen előnyökkel jár a tagság?
A schengeni térséghez tartozó országok belső határain nincs ellenőrzés (kivéve bizonyos veszélyhelyzeteket), külső határaikon pedig szigorú, harmonizált ellenőrzést végeznek.
A szabad utazás jogának birtokában 420 ezer európai állampolgár ellenőrzés nélkül léphet át más tagállamok területére, naponta 2-3 millió ember lépi át a belső határokat munka, tanulás vagy családok, barátok meglátogatása céljából, és
1,7 millió ember él úgy egy schengeni országban, hogy közben egy másikban dolgozik
– olvasható az Európai Tanács honlapján.
Becslések szerint évente 1,25 milliárd utazást tesznek az itt élők a schengeni térségen belül, ez a turisztikai szektor bevételein is jól látszik, de termékenyítően hat a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokra is.
Az övezet célja, hogy megkönnyítse a belső forgalmat, de ugyanilyen prioritás, hogy megerősítse a 29 tagállamot magába foglaló térség külső határait is. Ennek érdekében a tagállam rendőri erői, vámhatóságai és határellenőrzési hatóságai között fokozott együttműködést szervez közvetlen információcserével, a kommunikációs rendszerek integrálásával, közös operatív akciókkal.
Ezt a munkát hangolja össze az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex), és ezt segíti a Schengeni Információs Rendszer (SIS) közös alkalmazása.
A Schengeni határellenőrzési kódex ugyanakkor súlyos belbiztonsági helyzet esetén engedi, hogy az államok ideiglenesen visszaállítsák a belső határellenőrzéseket – ehhez az Európai Tanács jóváhagyására van szükség.