Külpolitikájában egyértelműen megjelent a baloldali kettős mérce: míg a magyar kormányt folyamatosan bírálta a „demokratikus normák védelme” ürügyén, sokkal engedékenyebb volt az általa „progresszívnak” tartott kormányokkal szemben.
Mogherini aktívan támogatta a Sargentini-jelentést és a 2018-ban elindított 7. cikkely szerinti eljárást.
2017-ben az Európai Parlamentben egyetértett azzal hogy, Magyarországon és Lengyelországban aláássák a demokratikus intézmények függetlenségét, ami súlyos kockázatot jelent az EU alapértékeire. Úgy vélte, az Európai Unió nem nézheti tétlenül, ahogy a sajtószabadság, a bíróságok függetlensége és a polgári társadalom terét szűkítik. Mint mondta, ez nem csak nemzeti ügy, hanem az egész Unió egységét fenyegeti, továbbá, hogy az Európai Uniónak minden rendelkezésre álló eszközt – beleértve a Szerződés 7. cikkét – fel kell használnia a jogállamiság védelmére.
Ez vezetett az 7. cikkely szerinti eljárás 2018-as elindításához. Mogherini például többször hangsúlyozta: „nem lehet uniós pénzt kapni jogállamiság nélkül”. A jogállamisági feltételességi mechanizmus alapján ma Brüsszel az uniós források visszatartásával zsarolja Magyarországot.
Utolérte a korrupció
December 2-án a belga rendőrség letartóztatta Federica Mogherinit, miközben házkutatást tartottak az EU Külügyi Szolgálatánál (EEAS) és a College of Europe-nál. Az Európai Ügyészség szerint „erős a gyanú”, hogy a 2021–2022-ben a College of Europe-hoz tartozó diplomáciai akadémia létrehozására kiírt közbeszerzési eljárás nem volt tisztességes, és a gyanúsítottak magatartása – ha beigazolódik – közbeszerzési csalást, korrupciót, összeférhetetlenséget és hivatali titoksértést valósíthat meg. A Politico szerint, ha a vádak beigazolódnak, ez lenne a legnagyobb brüsszeli botrány az 1999-es Jacques Santer-bizottság tömeges lemondása óta.