Az „elbuszosítástól” az antidrón poncsóig – ukrán férfi mesél élményeiről a németeknek

„Elugrom gombászni” – ezzel a címmel ír immár a német Die Welt is arról, hogy milyen módszerekkel próbálnak menekülni a fiatal ukránok,

Megismerkedhetünk Alexszel, egy ma már Berlinben dolgozó 26 éves kijevi fiatalemberrel, aki idén májusban indult útnak; sokáig kivárt otthon és próbált észrevétlenül mozogni a mindennapokban, de mivel egyfelől olyan hírek érkeztek a frontról, hogy

másfelől a TCK toborzótisztjei őt is kétszer megpróbálták buszba tuszkolni (újukrán szóval „buszifikálni”, vagyis  „elbuszosítani”), úgy érezte, harmadszorra már nem biztos, hogy megúszná.

Edzeni kezdett, közben a menekülés útvonalát tervezte, amihez internetes csoportok nyújtottak neki segítséget, sok-sok sorstárs tapasztalataival: Moldova felé a határ ritkán lakott, viszont sík és így könnyebben pásztázható. Lengyelország a visszaküldés miatt rizikós, bár épp ezért arrafelé az ukrán határőrök állítólag lustábbak.

Az internetes fórumokon „antidrón poncsó” viselését javasolják, emellett GPS-óra használatát a mobiltelefon helyett, továbbá őrölt bors bekészítését a kutyák megzavarására, illetve fáklyát a medvék ellen. Szeles, esős időben nagyobb az átjutás esélye, akkor ugyanis a drónok vagy fel se tudnak szállni, vagy rosszabb minőségű felvételeket készítenek. A beszámolók szerint az úton sokan belázasodnak és hasmenéssel küzdenek, ugyanakkor olyan is előfordul, hogy román favágók a határ túloldalán teával és kolbásszal fogadják az érkezőket.

– ő ezért megkérte egy Kijevben élő azerbajdzsáni barátját, hogy utazzon oda előtte, feltérképezendő a helyzetet, és hozza el a helyi postáról az előreküldött hátizsákját.

Azzal kapcsolatban, hogy mit szólnak honfitársaik az elmeneküléshez, egy szintén Románián keresztül menekült férfival egybehangzóan állítják, hogy a legtöbb ukránnak elege van a háborúból, és megértik a hozzájuk hasonló fiatalokat – ezt a cikkben idézett felmérések is alátámasztják, amelyek szerint a győzelemig tartó küzdelmet szorgalmazók aránya a háború elején mért 73 százalékról 24 százalékra csökkent.

Mindeközben a németek egy Drezdában kutató orosz szociológussal is olvashatnak épp egy interjút, méghozzá

Az orosz szakember arról tájékoztatja őket, hogy az oroszok nagyon is érzik a háború hatását, de nem csupán negatív értelemben: a nyugati áruk megdrágultak vagy eltűntek, európai országokba nehezebb utazni – ugyanakkor új munkahelyek és iparágak jöttek létre, a belföldi turizmus virágzik, ami a patriotizmusnak is kedvez; hadirokkantakat pedig még nem nagyon lát az átlagember, ők ugyanis még nem tértek tömegével haza.

de ő is 50 százalék fölé saccolja az arányt, elsősorban a háború első éveiben megélt gazdasági fellendülés miatt, de a nyugati szankciók következtében is – az ugyanis fokozta az oroszok saját kormányuk iránti lojalitását, és összezáráshoz vezetett a szankciók révén nekik keresztbe tevő Nyugattal szemben.

A német RTL számára készített eheti felmérés szerint ugyanakkor

A CDU és az SPD szimpatizánsainak egyaránt 82 százaléka utasítaná el a dokumentumot, a valaha pacifistaként indult Zöldeknek pedig egyenesen 93 százaléka harcoltatna tovább (az utolsó ukránig). Egyedül az AfD szavazói válaszolták többségében, hogy a békét választanák.

***

(Nyitókép: A Regionális Toborzó Iroda (TCK) tagjai besorozható emberek után vadásznak Fotó: Narciso Contreras Forrás: Anadolu/AFP)

***