Egymásra vagyunk utalva – Potápi Árpád János utódja a Mandinernek

Mesélne egy kicsit magáról?

Erős antikommunista és keresztény örökséget hozok otthonról. Az egyik nagyapám ’56-ban egyetemistaként nemzetőr volt, a másik „kulák”. Konzervatív, vallásos családban nőttem fel, ahol a közösség szolgálata mindig fontos volt. Táborozó gyerekként, majd ifjúsági vezetőként is ezt éreztem, s persze, hogy ezt akarom később is csinálni. Azt is tudtam, hogy nem tudom magam elképzelni egész nap egy íróasztal mellett.

Ekkor érett meg bennem a felismerés, hogy a politikában van a helyem.

Hogy most nemzetpolitikáért felelős államtitkárként tevékenykedhet, azt egy szomorú esemény előzte meg…

Potápi Árpád János államtitkár úr nagytudású ember volt, ismerte minden magyar közösség igényeit, problémáit, kérdéseit, mindenhol ott volt, s mindenkihez volt egy jó szava, ajtaja nyitva állt mindenki előtt; ebben mindenképp minta számomra. Nekem sem volt ismeretlen terep a nemzetpolitika,

– az ifiszervezetek közül talán mi, kereszténydemokraták ápoltuk a kapcsolatot a legerősebben az anyaországon túli szervezetekkel, fiatalokkal. Közös programokat szerveztünk, gyakran látogattuk egymást. Végül pedig politikusként a nemzetközi szervezetekben, az Európa Tanácsban és a NATO kötelékein belül is a határon túli magyarság képviselőivel küzdöttünk a kisebbségi jogokért, akár a kirekesztő ukrán törvényekről, akár például a marosvásárhelyi líceumról legyen szó, és a kampányokban is segítettük őket, hiszen fontosnak tartottuk a magyar képviseletet minden olyan országban, ahol hazánkfiai élnek.