Ugyanakkor szerinte igen gyakran a veszélyes, erőszakot implikáló képzetek jelentik a vörös vonalat, hiszen vélt inger esetén a félelmi reakció pánikot kelthet, vagy eltúlzó félelmi reakciót válthat ki. Vezetőként kevés szakirodalmi alátámasztás áll rendelkezésre arról, hogy mi az optimális érték. Egy bizonyos szintig lehet előny, de amikor valaki mindenhol árnyékokat lát, akik ráugranak, vagy minden tett mögött rosszindulatot feltételez, az rendkívül lélekromboló, általában a környezete, akár egy egész szervezet, vagy még nagyobb kontextusban a társadalom számára.
„Kétségtelen tény” – fűzte hozzá –, hogy a politikai szereplők és közszereplők igen gyakran, sokszor akár adaptívan megküzdési stratégiákat alakítanak ki, amelyben magasabbak a figyelmi funkciók és az érzékenység a külvilág ingereire vonatkozóan. Mindez azonban egyáltalán nem feltételezi, hogy automatikusan káros folyamatról lenne szó, amennyiben az önkontroll értéke magas, vagy védőfunkciót tudnak ellátni a bizalmi személyes emberi kapcsolatok.
Az érzékenységre való hajlam főkén biológiai meghatározottságú, azonban a környezet lényegesen befolyásolja megjelenését, ami jó hír, hiszen tréningezhető, pszichoterápiás folyamatba bevonható, összességében jelentősen kezelhető.
„A vörös vonal és egyben gyakran a klinikai is, az erőszakos, veszélyeztető ingerek megjelenése, akár az átélő személyére, akár másokra vonatkozóan – mutatott rá a klinikai szakpszichológus. – A negatív kiértékelési körökből megjelenő fantáziák alkalmasak a pánikkeltésre, például tömeges rendezvényeken óvakodni érdemes ezek kinyilvánításától.
Személyes véleményem – mondta Hal –, hogy még ha valaki a színpadon is áll, karöltve stábjával és egy wokitokit lehallgató vagy blokkoló készüléknek érzékel, vagy ha álhíreket oszt meg háborúban álló országok vezetőinek leszálló repülőiről hazánkban, azon kijelentések alkalmasak mind a pánikkeltésre, mind a konteók gyártására, így véleményem szerint jelentős károkat okozhat a társadalom lelki állapotát illetően.