Hozzátette: a beérkező inger kiértékelése során olyan értelmezések is megjelenhetnek, amelyek egyébként véletlen egybeesésnek köszönhetőek, a kifejezetten érzékeny személy esetén azonban mindez fantáziakörrel társul, amely félelmet, szorongást válthat ki. Valójában klinikai szinten ez az érzékenység a paranoid zavarok kialakulásának alapvető személyiség-fakora.
Elmondta azt is: szintén általánosan említve számos dolog miatt emelkedhet az érték, lehet biológiai oka, de gyakran látjuk szerhasználat, vagy korábbi trauma nyomán megjelenni. Hozzátéve, hogy közszereplők, előadóművészek esetén eleve emelkedhet az érték, hiszen szó szerint "megfigyelik", utalva a folyamatos reflektorfényre, a kamerák kereszttüzére és a tömeg miatt kialakuló veszély érzékelésre.
Amíg a hétköznapi társadalomban a magas érzékenység bőven jelen lehet, bár általában óriási problémákat okoz a társas kapcsolatokban, a bizalom kialakításában és legtöbb esetben nem kizárólag a személy, hanem környezete is károkat szenved általa, mégis lehet alkalmazkodási folyamat eredménye, ha diagnosztikus kategóriát nem ér el
– mondta a Mandinernek Hal Melinda.
Ugyanakkor szerinte igen gyakran a veszélyes, erőszakot implikáló képzetek jelentik a vörös vonalat, hiszen vélt inger esetén a félelmi reakció pánikot kelthet, vagy eltúlzó félelmi reakciót válthat ki. Vezetőként kevés szakirodalmi alátámasztás áll rendelkezésre arról, hogy mi az optimális érték. Egy bizonyos szintig lehet előny, de amikor valaki mindenhol árnyékokat lát, akik ráugranak, vagy minden tett mögött rosszindulatot feltételez, az rendkívül lélekromboló, általában a környezete, akár egy egész szervezet, vagy még nagyobb kontextusban a társadalom számára.
„Kétségtelen tény” – fűzte hozzá –, hogy a politikai szereplők és közszereplők igen gyakran, sokszor akár adaptívan megküzdési stratégiákat alakítanak ki, amelyben magasabbak a figyelmi funkciók és az érzékenység a külvilág ingereire vonatkozóan. Mindez azonban egyáltalán nem feltételezi, hogy automatikusan káros folyamatról lenne szó, amennyiben az önkontroll értéke magas, vagy védőfunkciót tudnak ellátni a bizalmi személyes emberi kapcsolatok.
Az érzékenységre való hajlam főkén biológiai meghatározottságú, azonban a környezet lényegesen befolyásolja megjelenését, ami jó hír, hiszen tréningezhető, pszichoterápiás folyamatba bevonható, összességében jelentősen kezelhető.
„A vörös vonal és egyben gyakran a klinikai is, az erőszakos, veszélyeztető ingerek megjelenése, akár az átélő személyére, akár másokra vonatkozóan – mutatott rá a klinikai szakpszichológus. – A negatív kiértékelési körökből megjelenő fantáziák alkalmasak a pánikkeltésre, például tömeges rendezvényeken óvakodni érdemes ezek kinyilvánításától.
Személyes véleményem – mondta Hal –, hogy még ha valaki a színpadon is áll, karöltve stábjával és egy wokitokit lehallgató vagy blokkoló készüléknek érzékel, vagy ha álhíreket oszt meg háborúban álló országok vezetőinek leszálló repülőiről hazánkban, azon kijelentések alkalmasak mind a pánikkeltésre, mind a konteók gyártására, így véleményem szerint jelentős károkat okozhat a társadalom lelki állapotát illetően.
A mai világban, úgy látom, óvakodni szükséges az online térbe történő felelőtlen kiabálástól, mert nem tudhatjuk, hogy az inger kiket ér el, akár labilis, krízisben lévő személyeket, akár fiatalkorúakat” – figyelmeztetett a szakember. „A Covid alatt ékes példáit láttuk a betegséggel és a vakcinákkal kapcsolatok pánikkeltésnek és annak súlyos következményeinek az online térben. Jelenleg személy szerint az erőszakos megnyilvánulásokat látom hasonló, nem elhanyagolható problémának, a társadalom és a rizikócsoportok lelki egészségének szempontjából.
Minden önjelölt és megválasztott közszereplőnek kötelessége lenne figyelembe venni a szájából elhangzó, felületein megjelenő tartalmak pszichológiai következményeit. Annak nyilvános, fénysebességgel terjedő jellegét, gondolva a többi emberre, akikért dolgozik.
Egy vezetőnek általánosságban éppen az a feladata, hogy krízishelyzetben a pánikhangulatot oldja, biztonságérzetet teremtsen nehéz, veszteségekkel teli időszakban”
– fejtegette Hal Melinda.
„Szintén személyes véleményem” – tette hozzá –, hogy a magyar történelem bővelkedik ilyen attitűdöt és viselkedésmintát mutató vezetőkkel, érdemes az olvasóknak visszatekinteni ezen személyek megnyilvánulásaira. Ugyanezt gondolom a hergelés általánossá váló jelenségéről és az ilyen tevékenységet folytatók felé a kérdésem a társadalmi felelősségvállalásuk például a mentális egészség területeit illetően.
Szeretném kijelenteni, hogy a közbeszéd negativizmusáért, az erőszak ilyen mértékű megjelenéséért a fentiekben felsorolt szempontok mérvadóak véleményem szerint, és ez messze politikán túlmutató kérdés
– hangsúlyozta.
„A válaszaink egyenesen az ember személyiségének kialakulásáig, a fejlődéstörténetig és az alapvető emberi értékekig nyúlnak és kell, hogy visszanyúljanak!” – szögezte le Hal Melinda. „Ennyire komoly a helyzet egy klinikai szakpszichológus szemszögéből és a tendenciák érezhető nyomot hagynak a klinikum területén. Éppen a lelki egészség mutatóit figyelembe véve, a erkölcsi-lelki és szellemi fejlődéshez való, mindent megelőző alapvető jogot és az egyének közötti pszichológiai változatosságot, úgy hiszem vezető és vezető között igen nagy különbség van, annak szerepéből fakadó súlyosságát érintve.
Egy ország vezetőjének, egy párt és közösség vezetőjének felelőssége ki kell, hogy terjedjen a fentebb taglaltakra, és amennyiben nem képes ezen túllépni, belátás, tanulás, vagy más tényezők nyomán, úgy alkalmatlan az ilyen szerepköri súlyú vezetésre”
– szögezte le a klinikai szakpszichológus. „Főként a mentális egészség kérdéseket, nem kizárólag hazánkban érintő, katasztrófahelyzet időszakában. A viselkedés kontrollálható, a felelősség vállalható, a személyiség és érzelmi intelligencia fejleszthető, a kommunikáció tréningezhető, Magyar Péternek az ezekre fordított idő nem megspórolható, ugyanis az mélységes tiszteletlenség a magyar emberekkel szemben” – zárta szavait a Mandinernek Hal Melinda.