Európa és Ukrajna sorsa mára végérvényesen összefonódott

„»A békéhez erő kell.«

Ma délelőtt meghallgattuk Ukrajna elnökét, Volodimir Zelenszkijt, valamint Kanada miniszterelnökét Mark Carneyt Ukrajna Függetlenségének napja alkalmából.

Ukrajna immár 3,5 éve harcol – nem csak saját szuverenitásáért, hanem mindannyiunk közös európai jövőjéért. Az ukrán hadsereg ez idő alatt a kontinens legfelkészültebb és legharcedzettebb seregévé vált, stratégiai és taktikai tudása kiemeli az európai mezőnyből.

Március óta egyébként Ukrajna hajlandó lenne a feltétel nélküli tűzszünetre, de Oroszország ezt konzekvensen elutasítja.

Miközben egyre többen próbálják relativizálni a valóságot, egy dolgot érdemes újra és újra kimondani: Ukrajna békét akar. Az agresszor nem. És szomorú, de ezt az agresszort – olykor közvetlenül olykor közvetve – támogatja a magyar állampárt is, amelynek egyes csatolmányai még hasznot is húznak a háborúból. Az orosz olajszankciók árnyékában profitálnak – miközben emberek milliói váltak földönfutóvá.

A háború gazdasági vonatkozásai sem elhanyagolhatók. Európa rengeteg pénzt adott Ukrajnának, de cserébe az ukrán menekültek már most hatalmas hozzáadott értéket teremtenek: csak Lengyelországban közel 100.000 új vállalkozást hoztak létre. Sok helyen enyhíti ez az EU- szinten jelentkező, égető mértékű munkaerőhiányt.

Európa és Ukrajna sorsa mára végérvényesen összefonódott.

De valakinek majd újjá is kell építenie Ukrajnát, hiszen az orosz hadsereg városokat, falvakat radírozott le a térképről. Oroszország nem felszabadította a kelet-ukrajnai orosz ajkú lakosságot, hanem elvette az otthonaikat, a jövőjüket, az életüket. A Donbaszban egyes források szerint már alig élnek férfiak.”

Nyitókép forrása: Simon Wohlfahrt / AFP

***