„Törni-zúzni tanítanak, de hogy holnap is van nap, az nem számít.”
Pár napja a Kalamajka nevű és jellegű szórakoztatóipari kombinát begurult a színpad közepére hacacáréból. Falovon és Háry János-i gúnyában, ahogy a szolgálati szabályzat megköveteli. Még szalutált is, felár nélkül. A művészi eset kapcsán annyiszor hangzott el aztán a művészet szó, hogy az ember napokig ette magában a cseresznyepaprikát, szegény pörkölt és tarhonya pedig a piros láboskába fonnyadt a rezsón.
A műsoros est fénypontja minden ízében azonos azzal az obszcén szcénával, melyet a zseniális Felhangolva című filmből ismerünk.
A kokainista, szakállas popsztár termelési válságba jut,
miképp a kapitalizmusban időnként minden jobbfajta termelőegység. Új projektbe kezd új logóval és fellépőruhával, ő lesz az afrikai fehér űrkrisztus. Majd M2-es golyószórók kereszttüzében táncot rop a szavannán beduin testvéreivel, sőt egy fekete bébit is szül a refrén előtt. Ilyen hát a modern könnyűzene. Egyszerre szép, őszinte, társadalmilag felelős, és mondanivalós is, mert okos és tapasztalt.
A mi kombinátunk finálétermékének napos partja mégsem a humor, a magas esztétika, a társadalmiüzenet-többlet, avagy a koraérett, pufók bankszámla. Hanem a koncertet mutató képernyők alján a sötét, fekete csík.
A marxi értelemben vett „méltóságát és szuverenitását vesztett tömeg” (Hauser), mely gondos hugyi elemzések szerint szombatonként kétszázezerrel gyarapítja a drogfogyasztók táborát.
Hogy jutottunk ide? Mindig is itt voltunk. A civilizáció és elidegenedés nem tegnap kezdődött, ahogy az ezekre adott egyik válasz, a züllött menekülés sem. Rómában az előadó becsületét vesztett személynek (infamis) számított, és a rabszolgánál csak egy polccal ült feljebb, együtt a prostituálttal. A mai könnyűzene pedig a 19. századi városiasodással jelent meg. Hamar kikövetelte aztán magának a viaszhengert és a gramofont,
hogy a szabadidőnek hívott félműveltség és unalom kitöltse önmagát, a fekete űrt.
Minden ideológiai és esztétikai esetlensége ellenére már ekkor jelen volt benne a nemzedéki lázadás nemes eszméje. Melyet valahol, valakik fűtöttek is. Emlékezzünk, Banden-Powell lovassági tábornok azzal a céllal is alapította 1908-ban a cserkészetét, hogy apákat és fiúkat kibékítse.
A szórakoztatás által történő befolyásolás és parancsolás mintáit olyanok alakították ki, mint Otto Katz, Sztálin szép szemű ügynöke Berlinben, Párizsban, Hollywoodban. Sokat kísérletezve, ösztönösen dolgozott. A mögöttes pszichológiai jelenséget ugyanis Dietrich Bonhoeffer csak 1945-ben írta le, míg akasztását várta. A teológus, hogy elüsse addig is a haszontalan időt, azon gondolkozott, hogy mi vezet rá akár vallásos egyetemi tanárokat Hitler szolgai követésére.
Két fontos dolgot vett észre a bádogedényben kanalazva. Egyrészt, az ember nehezen mond ellent a környezetének, sőt hevesen alkalmazkodik hozzá. Másrészt, ellenáll, ha kívülről újabb impulzusok érik, s ahogy védekezik, úgy szakad el egyre jobban a valóságtól, s válik tanulásra, vitára és együttműködésre alkalmatlanná. Mely aztán jó esetben holtig tart, köszönhetően a psziché hatékony védekező mechanizmusának a külső támadás (tudás) ellen. Bonhoeffer tudatos ostobaságnak nevezte el a megfigyelését, Leon Festinger tíz évvel később kognitív disszonanciának.
Kalamajka a néhai (szintén felakasztott) Katz seregében nem elvhű pártkatona, de nem is hasznos idióta, lévén, hogy évi 800 millió (plusz ipszilon) forintot zsebel.
Ami mindent összevetve nem sok. Legfőbb terméke ugyanis nem a korszakhatáros, helyközi zenemű, nem is a könnyfakasztó prózarím, még csak a tömeg sem, melynek szállítása élősúlyban történik. Hanem a tömeg feldolgozottsága, mint a műanyag tálcás gyorsételé, és a birizga, mely mozgásba hozza és hevíti, akár a mikró.
Az így kezelt falka automataként vezérelhető, sőt maga nyomkodja magán a gombot, nehogy új ingerhez jusson.
Ezért elég a politikai sikerhez tények helyett a zenés-táncos betét, sőt egy Pankotai Művek vagy egy Puzsér Pub Közkereseti Társaság.
Kies hazánk nem hiába járt a világ élén marxista művészetfilozófiában (Karl Mannheim, Arnold Hauser, Charles de Tolnay vagy a jómadár Lukács György). 1952-ben az Állami áruház már a szakma minden díszét magán viselte. Könnyűzene és film oly bohókás jókedvben egyesült benne, mint ma a kombinátban zene és internet.
Esztétikának pedig itt egy sztori. A nyolcvanas évek elején egy Örs vezér téri sátorban működött a Cápashow. Az előadás sötétben, sejtelmes kék fények között zajlott, mely hatást szépen erősítette az üvegmedence csillogása, és a műsorvezető kísérteties hangja: „A lány leveti köpenyét. Becsusszan a vízbe. A cápa zsákmányt remél, körözni kezd. Már egészen közel került a lányhoz, aki megsimogatja, de vigyázva, mert a cápa érdes bőre sebet ejthet rajta, és akkor a vérszagra azonnal támad a fenevad. Most már ki kell jönnie a lánynak…” Előadás után néhány nappal bemondta a híradó, hogy az úszózseni végelgyengülés miatt távozott az árnyékvilágból, hűlt tetemét a Természettudományi Múzeum kapta.
Ez tehát Érzékelés és Valóság kapcsolata a műben, melynek középpontjában dafke a magas belépti díj ragyog. Azért mondom ezt a csúnyát, mert úgy tanítják, hogy Marx annyit elemezte a rosszat és régit, hogy a jövő álmára nem maradt ideje.
Azóta Gramscitól Foucault-n át Žižekig ma is alapvonás baloldalon az elhallgatás, sőt alapkövetelmény, ahogy Scruton (nem én mondom) a Futóbolondokban… említi. Törni-zúzni tanítanak, de hogy holnap is van nap, az nem számít.
Ennek ellenére a modern balos szerzőkről a tömegnek persze hallania sem szabad. Még kérdést tenne fel valamelyikük, ami rosszul menne a tánccipőjéhez. Inkább még több birizgára van szükség.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Az Orbán-szoborfej rugdosásából a digitális polgári köri tagságig emelkedő Dopeman maga a megtestesült tékozló fiú. Ungváry Zsolt írása.
(Nyitókép forrása: TV2 )
Ezt is ajánljuk a témában
Megértettem, hogy nekem nem szabad semmiféle kapcsolatot ápolnom azzal a világgal, ami úgy működik, hogy rámutat valamire és azt mondja, ez az enyém. Győrffy Ákos írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Tudta ön, hogy ma Magyarországon zászlót csak fideszes magszavazó lengethet? Nem? Pedig a közel egymillió polgár által követett influenszer is megmondta.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Alasdair MacIntyre szerint kontinensünk jövője a benedeki örökség mélyén rejlik: „Nem Godot-ra várunk, hanem egy új – a történelmitől kétségtelenül nagyon eltérő – Szent Benedekre.” Czopf Áron esszéje.
Nyitókép: Facebook
A „merjünk kicsik lenni” szellemében a teljes behódolás mellett döntött a Tisza Párt.
Gyakorlatilag a saját pályájukon mattolták a gyűlölködő rappereket.
Uraim, ha nem tudják felfogni, hogy minél híresebb valaki, annál nagyobb felelőssége van, akkor tessenek inkább szögre akasztani a mikrofont, talán akkor senki sem hal meg!
Az a helyzet, hogy ezekben a figurákban az eszme felülírja az emberséget, és csak azért nem akasztanak, nyaktilóznak és lövöldöznek még, mert ahhoz is gyávák. Ungváry Zsolt írása.
A tájékoztatás alapján kiderült, hogy a lőszerre transznemű, valamint antifasiszta ideológiára utaló jeleket véstek.
Komoly veszélyre hívta fel a figyelmet Robert C. Castel.
A „merjünk kicsik lenni” szellemében a teljes behódolás mellett döntött a Tisza Párt.
