addig a gyermekekkel, kamaszokkal, fiatal felnőttekkel végzett korai megelőző munka továbbra is alulfinanszírozott és szervezetileg gyenge.
A szakértő meglátása szerint a dokumentum is elismeri, hogy az iskolai prevenciós programokat működtető szakembereket nehéz mozgósítani, és az is világos, hogy a megelőzésre fordított erőforrások a töredékét teszik ki az ártalomcsökkentő szolgáltatásokra költött összegeknek. A DPT 2025 – Drogprevenciós Programok Támogatása Budapesten – pályázaton ugyan volt két fiatalokra fókuszáló program, de ezek összesen öt szervezetes mezőnyből kerültek ki, és a kiírás maga is hangsúlyozottan a „magas kockázatnak kitett” csoportokon tartotta a fókuszt, nem a széles, általános iskolai prevenciós mezőn.
Téglásy Kristóf szerint a kérdés az: milyen drogpolitikát szeretne Budapest? „Olyat, amely tüzet olt – és ezzel gyakran a legsúlyosabb, legkilátástalanabb helyzetekben próbál apró javításokat elérni –, vagy olyat, amely hosszú távon csökkenti a droghasználat előfordulását azáltal, hogy a teljes fiatal generációt proaktívan, korán és hatékony módszerekkel éri el?” Meglátása alapján a dokumentumból inkább az első verzió rajzolódik ki.
A hajléktalan szerhasználók ellátására szakmaközi ajánlás készül, intenzív utcai megkeresés zajlik, az LMBTQ-szervezetek pedig célzott szolgáltatásokat kapnak. „Ez mind fontos, de a domináns fókusz egy olyan társadalmi kisebbségre irányul, amely – bár sérülékeny – mégis kisméretű Budapest egészéhez képest” – hangsúlyozta ismét a szakember, jelezve, hogy eközben a főváros több mint 300 ezer, 25 év alatti lakosának drogprevenciós támogatása arányaiban marginális helyet kap.
Két kulcskritika a fővárosi drogpolitikáról