Valóban bűnelkövetőket csinál a magyar drogpolitika a fiatalokból?

A zéró tolerancia félreértése, amikor kizárólag rendészeti üzenetté szűkül.


A zéró tolerancia félreértése, amikor kizárólag rendészeti üzenetté szűkül.


A tartós kialvatlanság megváltoztatja az agy jutalmazó rendszerének működését, ami fokozhatja a szerhasználat iránti vágyat és csökkentheti az önkontrollt.


Ez nem pusztán közegészségügyi, hanem állami szuverenitási kérdés is.


A most kezdődő évben a legfontosabb szakmai kihívás nem az lesz, hogy a zéró tolerancia vagy a prevenció között válasszunk. A kérdés az, hogyan tudjuk a kettőt koherens, egymást erősítő rendszerré szervezni. Egy olyan működési modellé, amely egyszerre biztosít világos normákat, kiszámítható következményeket és valódi esélyt a megelőzésre.


A kannabisz hatása alatt álló sofőrök gyakran később reagálnak a váratlan helyzetekre, rosszabbul mérik fel a távolságokat, és hajlamosabbak a hibás manőverekre.


A zéró tolerancia szemlélete ezért nem morális szigor, hanem kockázatkezelés.


Kutatások szerint a szerhasználat sokszor nem élvezetkeresés vagy deviancia, hanem válasz a belső ürességre.


A stressz olyan „kaput” nyit a függőség felé, amelyet csak megelőzéssel és valódi alternatívákkal lehet bezárni.


A droghasználat csapdája abban rejlik, hogy a rövid távú öröm hosszú távú, mély neurológiai kötődést és függőséget hoz létre.

A kábítószer-fogyasztás egyik legsúlyosabb veszélye, hogy a használó gyakran nincs tisztában azzal, mit is vesz be valójában.

Érdemes kitérni Gyöngyös helyzetére, amely egyszerre jelképe és előfutára annak, ami más vidéki térségekben is megkezdődött.


A Drogkutató Intézet vezetője szerint a BKEF működése elnök nélkül törvényességi aggályokat vet fel, a forráselosztás pedig a sérülékeny kisebbségi csoportokat részesíti előnyben a budapesti lakosság széles körével szemben.


Nem szakmai érvek, hanem ideológiai célok vezetik őket. Nem az emberek biztonsága fontos számukra.


Az ESPAD legfrissebb jelentése három évtizednyi adatot sűrít: a klasszikus szerek – dohány, alkohol, kannabisz – kipróbálása csökkent, de a rizikó-magatartás csatornái nem tűntek el, csak átalakultak.

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) az egyik leggyakoribb neurodevelopmentális rendellenesség, amely gyermek- és felnőttkorban is jelentős hatással van az érintettek életére.

A szenvedélybetegség nem csupán egyéni tragédia, hanem családi tapasztalat, amelynek lenyomata generációkon átível.


A szakértő szerint a rendőrségi fellépés szükséges és indokolt volt pénteken a Dojo Klubban.

A kannabisz használata világszerte egyre elterjedtebb, és a liberalizálódó szabályozások következtében a hozzáférés is jelentősen megnőtt.

Még ez év elején jelent meg az Európai Unió Kábítószerügynöksége (EUDA) és az Europol átfogó jelentése.


A drogháború nem pusztán katonai kérdés, hanem morális és kulturális is.
