A most kezdődő évben a legfontosabb szakmai kihívás nem az lesz, hogy a zéró tolerancia vagy a prevenció között válasszunk. A kérdés az, hogyan tudjuk a kettőt koherens, egymást erősítő rendszerré szervezni. Egy olyan működési modellé, amely egyszerre biztosít világos normákat, kiszámítható következményeket és valódi esélyt a megelőzésre.
„2025-ben világossá vált, hogy a zéró tolerancia elvének következetes érvényesítése elengedhetetlen alapfeltétel a kábítószerek elleni küzdelemben. A szerhasználat, a kábítószer terjesztés, az ezzel szükségszerűen kéz a kézben járó erőszak, a kábítószer propaganda, valamint minden olyan magatartásforma, amely veszélyezteti a gyermekek, fiatalok testi, lelki vagy szociális biztonságát, nem relativizálható, és nem kezelhető eseti kivételként. A normák egyértelműsége és a következmények kiszámíthatósága nélkül nem teremthető biztonságos társadalmi környezet.
Kapcsolódó vélemény
A kannabisz hatása alatt álló sofőrök gyakran később reagálnak a váratlan helyzetekre, rosszabbul mérik fel a távolságokat, és hajlamosabbak a hibás manőverekre.
Ugyanakkor a tapasztalatok azt is megerősítik, hogy a zéró tolerancia önmagában nem képes csökkenteni a problémák újratermelődését. A szankcionáló megközelítés szükséges, de nem elégséges. Amennyiben a beavatkozások kizárólag reaktív jellegűek, a rendszer folyamatosan a már bekövetkezett krízisek kezelésére kényszerül, miközben a kiváltó okok érintetlenek maradnak. Ez a felismerés teszi indokolttá, hogy 2026-ban a szakpolitikai fókusz egyre hangsúlyosabban a prevenció irányába tolódjon el. A megelőzés elsődleges színtere továbbra is az iskola lehet. Nem csupán azért, mert a gyermekek itt töltenek jelentős időt, hanem mert az iskola strukturált, intézményes keretet biztosít a készségfejlesztéshez, az értékközvetítéshez és a korai jelzéshez. A hatékony prevenció azonban nem redukálható alkalomszerű programokra vagy formális tananyag-elemekre. Olyan komplex, életkorhoz igazított, folyamatosan jelen lévő beavatkozásokra van szükség, amelyek fejlesztik az önismeretet, az érzelemszabályozást, a konfliktuskezelést és a felelős döntéshozatalt.
A kockázati magatartások – ideértve a szerhasználatot, az agressziót, az online térben megjelenő ártalmakat – jellemzően nem elszigetelt jelenségek, hanem egymással összefüggő folyamatok eredményei. A prevenció hatékonysága ezért azon múlik, hogy az intézmények és az ott dolgozók képesek-e időben felismerni a figyelmeztető jeleket, és rendelkeznek-e azokkal az eszközökkel, amelyekkel a problémák eszkalációja megelőzhető. Mindez azonban csak akkor működhet, ha a köznevelési intézmények nincsenek magukra hagyva. 2026-ra egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a prevenció nem kizárólag pedagógiai kérdés, hanem szélesebb társadalmi együttműködést igényel. Ennek egyik, eddig keveset hangoztatott kulcseleme a szülők célzott és strukturált edukációja.
A szülői szerep elvárásrendszere jelentősen átalakult az elmúlt évtizedekben. Az új típusú kockázatok, a digitalizáció, valamint a pszichés terhelések növekedése olyan helyzeteket teremtettek, amelyek kezelésére sok család nem rendelkezik megfelelő mintákkal. A szülők bevonása ezért nem ellenőrzési vagy számonkérési kérdés, hanem preventív befektetés. Az információhoz való hozzáférés, a jelzőrendszerek ismerete és a segítségkérés legitimálása közvetlenül hozzájárul a gyermekek védelméhez. Hasonló jelentőségű a pedagógusok szakmai támogatása. A zéró tolerancia elvének érvényesítése a mindennapi gyakorlatban gyakran komplex döntési helyzeteket eredményez, amelyek egyszerre igényelnek jogi, pedagógiai és pszichológiai kompetenciákat. Ennek megfelelően a pedagógusképzésben és továbbképzésben nagyobb hangsúlyt kell kapnia a prevenciós ismereteknek, a krízishelyzetek kezelésének, valamint az együttműködésnek a társszakmákkal.
Fontos hangsúlyozni, hogy a prevenció nem a felelősség elmosását jelenti, hanem annak megelőző jellegű megerősítését. A zéró tolerancia kijelöli a határokat, a prevenció pedig lehetőséget teremt arra, hogy minél kevesebb gyermek és fiatal lépje át ezeket a határokat – akár elkövetőként, akár elszenvedőként. 2026 perspektívájából tehát a legfontosabb szakmai kihívás nem az, hogy a zéró tolerancia vagy a prevenció között válasszunk. A kérdés az, hogyan tudjuk a kettőt koherens, egymást erősítő rendszerré szervezni. Egy olyan működési modellé, amely egyszerre biztosít világos normákat, kiszámítható következményeket és valódi esélyt a megelőzésre. Ez a megközelítés hosszú távon nemcsak a krízisek és a szerhasználók számát csökkenti, hanem hozzájárul egy stabilabb, biztonságosabb és kiszámíthatóbb nevelési környezet kialakításához. Újévi kívánságként azt kívánom, hogy 2026 legyen az az év, amikor ez a szemlélet már nem csupán szakmai koncepció, hanem következetesen érvényesített gyakorlat is lesz.”
Nyitóképünk illusztráció. Forrása: Pixabay
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Örök rejtély marad, hogy pontosan mi történt a 18 éves fiúval.
A Rákosi-rendszer megannyi diktatórikus lépése közül az egyik legemblematikusabb az 1951-es kitelepítési sorozat volt.
Az elhízás olyan betegség, amely már gyermekkorban súlyos fizikai szövődményekkel járhat. Bedros J. Róbert írása.
A tanár nem mindenható, ahogy a szülő sem, de jelen kell lennie, mert néha éppen a jelenlét a legnagyobb védelem.
Kattan a bilincs, sorra zárják be a drogbulikat, keményen lecsapnak a hatóságok a feketepiacra. Horváth László szerint, ha a kormányt újraválasztják, marad a kábítószerrel szembeni stratégia.
Van, hogy a vér szerinti szülők nem tudják megadni egy gyermeknek a család biztonságát: ekkor lépnek be az életébe a nevelőszülők. Vajon kik alkalmasak erre a hivatásra, és milyen eredménnyel zárult a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nevelőszülő-toborzó kampánya?
Akár 11,5 lejre, csaknem 1000 forintra nőhet a gázolaj literje, sürgős intézkedéseket sürgetnek a szomszédban.
Összesen 23 piros lapot osztott ki a játékvezető. Évtizedek óta nem volt ekkora botrány brazil mérkőzésen.
