Az alváshiány és a függőség neurológiai kapcsolata

„Az alvás hiánya és a drogfüggőség kapcsolata egyre hangsúlyosabb kutatási területté válik, mivel mindkét jelenség komoly hatást gyakorol az egyén testi és mentális egészségére. A tartós kialvatlanság megváltoztatja az agy jutalmazó rendszerének működését, ami fokozhatja a szerhasználat iránti vágyat és csökkentheti az önkontrollt. Ezzel párhuzamosan a különböző pszichoaktív szerek tovább rontják az alvás minőségét, így egy önfenntartó, nehezen megszakítható kör alakulhat ki. A kutatások szerint az alvászavarok nemcsak következményei lehetnek a függőségnek, hanem kockázati tényezőként is működhetnek. A két probléma kölcsönhatása jelentősen megnehezíti a felépülést, és növeli a visszaesés esélyét. Éppen ezért fontos megérteni, hogyan erősítik egymást ezek a folyamatok, hogy hatékonyabb megelőzési és kezelési stratégiák születhessenek.

Az alvás és a mentális egészség kapcsolatának középpontjában az úgy nevezett cirkadián ritmusok állnak. Ezek a ritmusok összehangolják a testi működéseinket a környezetünkkel, és a molekuláris szintig igazítják a szervezetünket a nappalok és éjszakák váltakozásához. Mindezt olyan fehérjék sorozatán keresztül teszik, amelyek szabályos mintázatokban kapcsolják be vagy ki a géneket, hogy támogassák a szükséges funkciókat. Bár az alvás–ébrenlét ciklus a cirkadián ritmusok leglátványosabb megnyilvánulása, ezek a ritmusok a teljes élettani működésünk nagy részét irányítják.

Az időzónák átlépésekor jelentkező „jet lag” jól ismert példája a cirkadián ritmus felborulásának, amely rontja az alvást, a koncentrációt és ingerlékenységet okozhat. Míg ez csak átmeneti kellemetlenség, a tartós ritmuszavar – például a rendszeres éjszakai műszak – hosszú távon komoly egészségügyi kockázatokkal járhat, többek között növelheti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség kialakulásának esélyét.

Az alvás zavar és a kábítószerfogyasztás vizsgálatában vegyük példának először az opioidokat. Az opioidfüggő embereknél gyakran jelentkeznek cirkadián ritmuszavarok, például az alvásukban vagy a kortikotropin szintjükben, amely egy fontos, stresszt szabályozó hormon. Ezek a zavarok számos negatív egészségügyi következménnyel járnak. Rövid távon ronthatják a kognitív funkciókat, például a figyelmet, és fokozhatják a negatív érzelmeket. Hosszabb távon mind a mentális, mind a fizikai egészség romlásához vezethetnek. Az opioidfüggőséget vizsgáló egérkísérletek is hasonló alvás- és hormonális ritmuszavarokat mutatnak ki.

A rossz alvás az opioidhasználati zavar teljes folyamatát végigkíséri – az aktív szerhasználattól a megvonáson át egészen a kezelés időszakáig. Ez a probléma komoly következményekkel járhat, mivel kutatások szerint az alvászavar akár 2,5-szeresére növelheti a visszaesés kockázatát a kezelés alatt állóknál.

2025-ben publikálták egy kutatócsoport munkáját, amely elhunyt donorok agyszöveteit és egérkísérleteket vizsgálva azonosította azokat a molekuláris változásokat, amelyek pszichiátriai zavarokhoz kapcsolódtak. Ezeket a változásokat egérmodellekben is tesztelték, hogy megértsék, miként befolyásolták a betegség súlyosságát és a viselkedést. Genetikai szekvenálással és számítógépes modellezéssel feltérképezték egy adott agyterület összes RNS-molekuláját, és elemezték, hogyan módosult ezek napi ritmusa opioidok hatására. Ez részletes képet adott arról, mely gének mikor változtak, és betekintést nyújtott azokba a molekuláris folyamatokba, amelyek az opioidfüggőség kialakulását erősíthették.

A kutatók két, függőséggel erősen összefüggő agyterületet vizsgáltak, és azt találták, hogy az opioidfüggő egyedek génexpressziós mintázatai jelentősen eltértek a nem függő egyedekétől. Egyes gének teljesen új aktivitási ritmust vettek fel, míg mások elveszítették a napi ciklusukat. A ritmikusságukat elvesztő gének között olyanok is voltak, amelyek a molekuláris óra működésében és az alvás időtartamának szabályozásában játszanak szerepet. Mindez tovább erősíti azt a képet, hogy az opioidhasználat cirkadián zavarokat okoz, és segít feltárni ezek mögöttes biológiai mechanizmusait.

A csoport egy másik kutatásban egy olyan fontos génre összpontosított, amely elveszítette ritmikusságát az opioidfüggő egyedekben. A gén neve NPAS2. Ez a molekuláris óra egyik kulcseleme, amely fontos szerepet játszik az alvás és a cirkadián szabályozás irányításában. Megállapították, hogy az NPAS2 blokkolása fokozta a fentanilkereső viselkedést egerekben. Érdekes módon azt is megfigyelték, hogy a nőstény egerek több alkalommal voltak hajlandók megnyomni a kart a fentanilért, mint a hímek, ami összhangban áll az embereknél dokumentált nemi különbségekkel az opioidfüggőségben. Egy másik vizsgálatban pedig azt is kimutatták, hogy az NPAS2 hiánya tovább súlyosbította az alvászavarokat a fentanilt kapó egerekben.

Az eredmények összességében megerősítik, hogy a cirkadián ritmusok fontos szerepet játszanak a függőségben. A jövőbeli kutatások tisztázhatják, hogy az NPAS2 célzása segíthet-e az opioidfüggőség tüneteinek kezelésében. A jó minőségű alvás nem csupán a friss ébredésről szól – akár a szerhasználat és a túladagolások csökkenéséhez is hozzájárulhat.”

Nyitókép: Pixabay